bélyegkép|300px|right|Furtai hímzéses terítő A furtai hímzés a Hajdú-Bihar vármegyei Furta község jellegzetessége. Sajátosan hímzett motívumvilága, díszítő stílusa a 20. század fordulóján igen elterjedt volt. A furtai hímzés több mint 150 éves múltra tekint vissza.
Története A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének Furtáról származó legrégibb darabjai azt igazolják, hogy használatuk elterjedése az 1850-es években már virágzott. Ezen legrégibb darabok között jóformán fehér alapanyagokat, batisztot, házivásznat és gyolcsot találunk, fehér pamuthímzéssel, melyek formája az 1990-es évek elejéig szinte változatlanok maradtak.
1880 körül jelenik meg a kék surcvászon, fehér pamuthímzéssel, mely az 1930-as évek közepéig volt elterjedt. Elsősorban férfi ruhadarabok, ingek, kötények díszítésére használták, de női ruhák, pl. fehérneműk alját vagy az ingvállat is kihímezték. A jegyváltáshoz külön jegykendőt készítettek, közepén hímzéssel, szélén horgolt csipkével. A menyasszony a jegyváltásra nemcsak jegykendőt, de kékfestő anyagra vagy surcvászonra gazdagon hímzett kötényt ajándékozott kedvesének, esküvőre pedig vőlegényi inget készített gazdag fehér hímzéssel. A népviseletek háttérbe szorulásával, a díszítőmotívumok a lakások belső díszítésében jelentkeztek. Az 1920-as években egyre inkább a kézimunkázás terjedt el, s a díszítményeket asztalterítők, falvédők, törülközők, kézi kendők mintázására is használták. Ekkortájt kezdett elterjedni a fehér alapon piros pamuthímzés, majd 1935 körül négy-ötféle szín: a piros, zöld, kék, sárga és tüzes rózsaszín használata. Ezzel felbomlott a klasszikus furtai hímzés hagyományos stílusa. Erősen érződött a bolti előnyomott kézimunkák utasításszerű színhasználatának hatása, az arra irányuló törekvés, hogy a közízlésnek megfelelően elfogadhatóvá tegyék. A díszítő eljárások hagyományosan öröklődtek, a hímzésminták másolással terjedtek, de egy-egy alkotó kezében a motívumfűzések újszerű variációkat teremtettek. Egyes darabokat vizsgálva megállapítható, hogy időszakonként feltűnt egy-egy jó képességű ún. „íróasszony”, akinek stílusa, formakészlete uralja az egy bizonyos időszakban készült ruhadarabok díszítő stílusát. Az íróasszonyok mindennapi munkájuk mellett örömmel vállaltak mások részére előrajzolást, sőt a hímzések megkezdésében és kidolgozásában is segédkeztek, tanácsot adtak.
bélyegkép|250px|left|Jellegzetes furtai hímzés Az 1960-as években már majdnem feledésbe merült ez a nagyon értékes hímzési mód, forma- és mintavilág, amikor 1961-ben Varga Dánielné, Juhász Erzsébet (1923 – 2001) népi hímző és íróasszony, a jelenlegi furtai Művelődési Házban kb. 40 asszonnyal megszervezte hímző szakkörét. A Furtai hímzés megörökítőjeként népszerű Erzsi néni 1959 óta foglalkozik a hímzés tervezésével és tevékenységei során 1980-ban elnyerte a Népművészet Mestere kitüntető címet. A helyi hagyományok ápolását ma is fontos feladatnak tartják Furtán. Jelenleg egyre többen fáradoznak a régi hímző hagyományok őrzésében, ápolásában és a furtai motívumok megismertetésén.
Jellegzetessége, színvilága A klasszikus furtai hímzés, zömében kék alapon fehér pamuthímzéssel készült, de a fehér alapon piros virágmotívumok is igen jellegzetesek. A kék alapszín és a fehér kontraszthatás élesen elütővé teszi a mintát és kiemeli a motívumok szépségét.:
Alkalmazásai A hímzéssel díszített ruhadarabok öt nagyobb csoportba oszthatók: Férfiruhák – Legjellegzetesebb darabja a kötény, helyi nevén kötő. Anyaga kék surcvászon, derékban nyargalással, gépi varrással levarrott rakások. A hajtások hegyes végűek, némelyik darabnál farkasfog, cakkozás. A lerakott részek mindegyikén virágminta. Széle körben fehérrel cakkozott. Rajza szabályos rendben virágfüzérsorok és sajátos stílusú betűkkel bevarrott név, mely a tulajdonos neve. A kivarrott kötő az 1914-es háború előtt volt divat. Rendszerint menyasszonyok készítették kedvesüknek, de a szülők is készítettek vagy előrajzolás után maguk varrtak ki legénysorba kerülő fiúk számára. A szabályos szerkezeti felépítés minden darabnál azonos. Ritmusa visszatérő, de a minták füzése más és más. Ez adja érdekességét, s teszi a viszonylag nem túl gazdag motívumkészlet mellett is roppant változatossá. A hímzett férfiing leginkább ünneplő vagy vőlegényi ruhadarab, melyet szintén kézi előrajzolás után hímeztek, varrtak ki. Eleje, plasztronjakemény ingmell tömött mintás, felülről lefelé haladó sorokban követik egymást. Nyaka lekerekített, cakkos szélű, sokszor lyukacsos hímzésű. Kézelője a nyakához hasonló hímzéssel díszített. Nem is számított Furtán valamirevaló legénynek vagy embernek az olyan, aki nem volt birtokosa a megszokott, a helyi divathoz alkalmazkodó ruhadaraboknak, különösen akkor, amikor az első világháború kezdetén még általános volt az ilyen ruhadarabok használata. Női ruhák – A nők ruházata hímzés tekintetében érdekes módon szegényebb. Az ingváll lyukacsos hímzése, apró virággal díszítése és az alsószoknya hasonló ékesítése bár szokás volt, de nem túl hosszú életű. A kötény – mely legtöbbször fekete klottbólA klott régi népszerű pamutszövet, amelyet leginkább bélésnek használták, de kötény vagy is készült belőle készült – volt a legdíszesebb. A megszokott cakkozás, apró virágminták laza rendje nem mutat olyan gondosságot, mint a férfiak ruházatánál. Alkalmi textíliák – Jegykendő kétféleképpen készülhetett. Vagy kör alakú gyolcsból horgolt széllel, közepe fehér batiszt, rajta körbefutó egymásba fonódó virág girland, amit a felirat díszítésszerűen fog körbe, majd egy lezáró csík követi a cakkozással. Másik formája négyszögletes, körben cakkozott széllel, tüzes rózsaszín vagy piros hím¬zéssel. Egyik sarkában az ajándékozó, a menyasszony neve. Mintázata egyszerű, nagyobbára szegfű, esetleg harangvirág. A vőlegény köteles volt a jegyet bőgatyájának korcában, a kötő derekában viselni esküvőig, ezzel jelezve, hogy már foglalt, lekötötte magat. Ha a kapcsolat megszűnt, elmaradtak egymástól, a jegyet, a jegykendőt vissza kellett küldeni. Házasság esetén a láda fiában őrizték, halál esetén a vőlegényi ruhával együtt a koporsóba temették Használati tárgyak – asztalterítők, dísztörülközők, díszpárnák, vászontarisznyák. Díszítőelemek – lakások diszítésére használt textiliák, lepedővégek, monogramok.
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Kategória:Hímzések, öltésfajták Kategória:Magyar népművészet