Émile Vandervelde, magyarosan Vandervelde Emil (Ixelles, 1866. január 25. – Brüsszel, 1938. december 27.) belga államférfi, szocialista politikus, szónok és szabadkőműves páholy tagja. Jogot tanult a brüsszeli egyetemen, 1885-ben lett jogi doktor, három év múlva pedig a társadalomtudományok doktora. A Belga Munkáspárt tagja volt,többször töltött be miniszterséget belga kormányokban, mint államminiszter és külügyminiszter. Utóbbiról először azért mondott le, mert a Népszövetségben nem akart Mussolinivel érintkezni. A spanyol polgárháború idején is szembe került a kormánnyal, mert nyíltan a megválasztott baloldali kormányt támogatta. Az Internacionáléban is vezető tisztségeket töltött be, többek között, az első világháború alatt, Hágában újranyílt nemzetközi iroda egyik vezetője lett, ebben a tisztségében próbálta Camille Huysmansszal együtt kibékíteni a háborús felek szociáldemokrata pártjait. Többször is járt Budapesten. A kollektivizmus és az ipar evoluciója (L'Evolution industrielle et le collectivisme) c. művét Wildner Ödön szociológus és Zalai Béla filozófus fordította le magyarra.
Művei Les associations professionelles d'artisans et d'ouvriers en Belgique (1892) L'Evolution industrielle et le collectivisme (1896); Le question agraire en Belgique (1897) Le Socialisme en Belgique (1898), with Destrée L'Alcoolisme et les conditions de travail en Belgique (1899) Le propriété foncière en Belgique (1900) L'Exode rural et le retour aux champs (1903) Le Socialisme et l'agriculture (1906) Le Belgique et le Congo (1911) Three Aspects of The Russian Revolution (1918) Le pays d'Israel: un marxiste en Palestine (1929)
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:1866-ban született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek Kategória:Belgiumi politikusok