A Neville–Percy-viszály két középkori angol család ellenségeskedése volt, amely jelentős szerepet játszott a rózsák háborújának kirobbanásában. Olyan régen gyűlölték egymást, hogy a kiváltó okra már senki nem emlékezett.

Kezdetek 180px|bélyegkép|Henry Percy, Northumberland 2. grófjának címere A 15. század elején Észak-Angliát tradicionálisan két nagy család, a Percyk és a Neville-ek uralták már csaknem száz éve. A Percyk az 1400-as évek elején veszítettek a hatalmukból, mivel elbukott a király, IV. Henrik elleni lázadásuk, a Neville-ek viszont elképesztő ütemben gyarapodtak, elsősorban ügyes házasodásaiknak köszönhetően. Az évszázad első öt évtizedében megszerezték többek között Salisbury és Warwick grófi címét.

Hagyományosan a Percyk voltak az urai Északkelet-Angliának, míg a Neville-ek alkották Északnyugat-Anglia domináns családját. Tagjaik sok pénzzel és nagy hatalommal járó pozíciókat birtokoltak, valamint fegyveres erővel felügyelték a skót határ rájuk eső szakaszát. A skót határvidék130px|bélyegképA Lord Warden tisztség Anglia és Skócia kormányzati rendszerében létezett. Viselői a két ország közötti határ védelméért feleltek, és gyakran részt vettek katonai hadműveletekben is. Feladatuk volt továbbá a határvidéken érvényes különleges jogrend, az úgynevezett March law alkalmazása. A határ mindkét oldalán fekvő Marches területét hagyományosan három részre osztották: nyugati, középső és keleti szakaszra, amelyek mindegyikének megvolt a maga wardenje, aki a Lord Warden-generalnak volt alárendelve. Az angol nyugati March központja Carlisle, a keletié pedig Berwick-upon-Tweed volt. A tisztségek feleslegessé váltak, miután 1603-ban I. Jakab uralma alatt egyesült Anglia és Skócia koronája. kormányzói posztja rendkívül jó pénz- és hatalomszerzési lehetőség volt, így annak joga apáról fiúra szállt a két családban. Mivel a kormányzóktól elvárták, hogy hatalmas juttatásukból állandó fegyveres sereget tartsanak fenn, a két családnak magánhadsereg állt rendelkezésére.

A két család kapcsolata feszült volt, de nem annyira, hogy Joan Beaufort, Ralph Neville özvegye ne helyezze Henry Percy, Northumberland grófjának gyámsága alá a családja által nevelt Plantagenet Richárd yorki herceget, illetve Percy ne vehesse feleségül Beaufort lányát, Eleanort. A viszály kirobbanásakor a két család feje Henry Percy, Northumberland , illetve Richard Neville, Salisbury 5. grófja volt, de a háborúskodást nem ők, hanem fiaik, azok közül is a fiatalabbak kezdték. A két legidősebb, Henry Percy, illetve Richard Neville, Warwick grófja ekkor még kimaradt a viszályból. A fő hangadók a Percyk részéről Thomas Percy, Egremont bárója, Ralph és Richard Percy volt, míg a másik oldalról Thomas és John Neville, Montagu márkija szította a tüzet. Egremontot veszekedős, erőszakos, tekintélyt nem tisztelő emberként ismerték.

1450–1453 180px|bélyegkép|Warwick ábrázolása a rous-i tekercsen Az 1450-es évek elején Northumberland 2. grófjának fia, Thomas Percy, Egremont bárója fegyvereseket kezdett toborozni a Neville-ek érdekszférájába tartozó területeken. Pontosan nem tudni, mi vezette, harag a skót háború miatt, földvita, esetleg veszekedésre hajlamos természete, de elkezdte zaklatni a Neville-ek bérlőit és rongálta tulajdonukat. A provokációra John Neville, Montagu márkija hasonló módon válaszolt. A kisebb csetepaték miatt a királyi tanács levélben szólította fel a két ház fejét, hogy fogják vissza fiaikat.John A. Wagner: A levélnek nem lett hatása, 1453. július 29-én John Neville embereivel Topcliffe House-hoz vonult, és megpróbálta elfogni Egremontot. Azzal fenyegette meg a helyieket, hogy mindenkit felakasztat, ha nem hozzák elé a bárót.

A tanács felszólította Egremontot, hogy jelentkezzen katonai szolgálatra Franciaországba, de ő nem tett eleget az utasításnak. 1453. augusztus 24-én Egremont és testvére, Richard Percy fegyveresek élén megzavarta Thomas Neville, Salisbury második fiának lakodalmi menetét Heworth-nál, York közelében. Az akcióban, amely Heworth Moor-i összecsapásként híresült el, kevesen sérültek meg. Salisbury azonnal legidősebb fiáért Warwickért küldött, aki öt éve nem járt otthon. Warwick azonnal északra indult.

Az ellenségeskedés folyt tovább, mindkét oldal zaklatta a másik bérlőit, rongálta vagyontárgyait: John Neville Northumberland cattoni házát dúlta fel, Richard Percy Neville gargrave-i bérlőit terrorizálta. A királyi tanács mindössze egy helytelenítő levelet küldött, ami kiábrándította Salisburyt, aki abban bízott, hogy Egremontot és embereit bíróság elé állítják.</ref> York polgármestere megpróbált közvetíteni a két család között, de 1453 október 20-án a Neville-k és a Percyk csapatai felvonultak, és három napon át fenyegető közelségben, alig hat kilométerre voltak egymáshoz. Végül nem csaptak össze, de a szenvedélyek nem csitultak.

1454 180px|bélyegkép|Richard Neville, Salisbury 5. grófja személyes címere a Térdszalagrenddel. A második és harmadik negyedben Neville címer A megkülönböztető jegy mutatja, hogy apja második házasságából származó ifjabb fiú volt Forrás: Warwick haragba került korának másik hatalmasságával, Edmund Beaufort, Somerset hercegével, mivel az kapta meg glamorgani birtokát, erős szövetséget kötött annak legfőbb ellenfelével Plantagenet Richárd yorki herceggel. Mivel York egy Neville-lányt, Cecilyt, Salisbury húgát vette feleségül, természetes szövetségesüknek számított. Megszületett az alku: York segíti a Neville-eket a Percyk ellen, a Nevielle-k pedig York mellé állnak, és támogatni fogják kormányzati reformjait és Somerset eltávolítását. A viszály ezzel országos szintre emelkedett.

1454 májusában – VI. Henrik betegsége alatt – York lett a régens, és úgy döntött, hogy a Neville-ek javára rendezi az ügyet. A parlamenttel határozatot hozatott, amely szerint vagyonelkobzással büntethetik azt, aki az idézés ellenére nem jelenik meg a királyi tanács előtt. Egy másik döntéssel elmarasztalták a Percyket, mert hatalmukat dél felé, Yorkshire-re is megpróbálták kiterjeszteni. Ezeket a rendeleteket számos idézés követte, amelyeknek a Percy-k nem tettek eleget. A Neville-ek most már hivatalos támogatással vadászhattak a Percykre. Válaszul Northumberland Henry Holland, Exeter hercegénél, Somersetnél és Anjou Margit angol királynénál keresett pártfogást, és ezzel nagyjából kialakult a rózsák háborújának két ellenlábasa: a York-párt és a Lancaster-párt.

Nyáron tovább éleződött a vita, amikor Egremont és Exeter York-ellenes felkelést robbantott ki. Habár a lázadást hamar leverték, Exeter pedig börtönbe került, Egremont folytatta a támadásokat Neville támogatói ellen. Késő októberben Thomas és John Neville a Stamford Bridge-i csatában megverte Egremontot és bátyját, Richard Percyt. Egremontot York elé vitték, aki olyan mértékű büntetést szabott ki rá a heworth-i csetepaté miatt, amelynek kifizetésére reménye sem volt, így a londoni adósok börtönébe zárták, ahonnan csak 1456-ban tudott megszökni.

1455–1461 1455 májusában a két nagy tábor fegyveresei összecsaptak St. Albansnél: a yorki győzelemmel végződő csatában megölték Somersetet, Northumberlandet és Cliffordot. Northumberland fia elkötelezte magát a Lancaster-párt mellett. 1458-ban VI. Henrik megpróbálta kibékíteni a Neville és a Percy családot, de az erőszak folytatódott. 1460-ban ütközetben vagy hóhér által meghalt Egremont, Salisbury, York és Thomas Neville. 1461 márciusában Northumberland fia saját kezűleg ölte meg York fiát, Edmundot.

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Kategória:Rózsák háborúja Kategória:Neville család Kategória:Percy család