Ferdinand Raimund (Bécs, 1790. június 1. – Pottenstein (Alsó-Ausztria), 1836. szeptember 5.) osztrák színész, színházi rendező, színigazgató és színműíró.
Élete Iparos családból származott, fiatalon cukrászinas és színházi cukorkaárusító volt. Apja cukrásznak szánta, de ő 1808-ban megszökött és színész lett. Kezdetben magyarországi német színházaknál lépett fel (Pozsonyban, Sopronban és Győrött). J. A. Gleich népszínműíró lányával, Luise Gleich-hel kötött szerencsétlen házassága elől visszamenekült Bécsbe. Előbb a Josefstädter Theaterben (1813), majd a Leopoldstädter Theaterben lépett fel (1817–1830); utóbbinak előbb rendezője (1821), majd igazgatója volt (1828–1830). 1830-ban megvált e színháztól, attól kezdve Berlinben, Hamburgban és Prágában rendkívüli sikerrel vendégszerepelt, elsősorban saját darabjaiban. Egy 1825-ben kiállt súlyos betegség következtében egyre mélyülő búskomorságban szenvedett, mely vidéki birtokán, Gutensteinben sem enyhült és öngyilkosságához vezetett.
Színműírói munkássága Művei az 1848 előtti osztrák színműírás tetőpontját jelentik. Bennük egybeolvasztotta a bohózat, a mese, az allegória és a humor elemeit. Vegyítette az erkölcsi emelkedettséget a dévajkodással, a komolyságot a dallal, és mindezt a valóság kispolgári talaján állva sajátos bécsi tündérjátékká ötvözte. Darabjaiban nagy szerep jut a népregei varázselemeknek.
Mint színműíró 1823-ban jelentkezett Der Barometermacher auf der Zauberinsel (A barométerkészítő a varázsszigeten) című tündérbohózattal, mely átütő sikert aratott. Második színdarabja, a Der Diamant des Geisterkönigs (A bűvös király gyémántja, 1824) témáját az Ezeregyéjszaka mesevilágából merítette. Már itt, különösen pedig a Das Mädchen aus der Feenwelt oder Der Bauer als Millionär (1826; Szerdahelyi J.: Dúsgazdag paraszt, vagy a tündérországi lány, 1834) című darabjában az átváltozások hagyományos fogásait a lelki átalakulás jelképévé emelte. Legnagyobb sikerét a Der Verschwender (1834; Jakab I.: Tékozló, Nemzeti Színház, 1838. augusztus 21.) című színművével aratta. Ebben a klasszikus felépítésű darabban Raimund a mesével, a csoda határtalanságával, dal- és táncbetétekkel szórakoztatta a közönséget. Korábbi színművekben a szolga általában ostoba, szemtelen vagy intrikus alak volt; ennek a darabnak a szolgája, Valentin a nép egyszerű, jámbor fia. A kiegyenlítő osztályigazságról a darabban a tündérek gondoskodnak.
Tündérjátékainak alapja a bécsi népi humor, de ezt a nyersanyagot formájában is, tartalmában is megnemesítette: humora egyesül borongós komolysággal, szelíd társadalomkritikával, elsősorban a bécsi színházi közönség számára érthető utalásokkal. „Bécsi kispolgári típusok és tündérkirályok testvéri egyetértésben járnak-kelnek színpadán, mintha Bécs és Tündérország közt rendszeres postakocsijáratok szaladnának. – írta róla Szerb Antal. – A valóság elől menekülő biedermeier közönség nem talált ebben semmi különöset, a naivitást nagyon élvezte…”
Darabjait fordításokban vagy átdolgozásokban magyar színpadon is sokat játszották. Életét és sorsát többször feldolgozták költői művekben. A Raimundról elnevezett és elsősorban a nemesebb népszínmű ápolására hivatott színház 1893. november 28-án nyílt meg Bécsben.
Színművei Der Barometermacher auf der Zauberinsel (1823) Der Diamant des Geisterkönigs (1824) Das Mädchen aus der Feenwelt oder Der Bauer als Millionär (1826) Moisasurs Zauberfluch (1827) Die gefesselte Phantasie (1828) Der Alpenkönig und der Menschenfeind (1828) Die unheilbringende Zauberkrone (1829) Der Verschwender (1834).
Jegyzetek
Források
(A szócikk szerzője Berczik Árpád) Szerb Antal: A világirodalom története (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962) Goethe és kora c. alfejezet, 490. oldal.
További információk Baciu János: Raimund Ferdinand drámáinak tündérvilága; Rózsa Ny., Bp., 1910 Eugenia Nicolini: Az érzelmes tündérjáték Raimund Ferdinand hatása a magyar drámairodalomra; Neuwald Ny., Bp., 1912
Kategória:Osztrák drámaírók Kategória:1790-ben született személyek Kategória:1836-ban elhunyt személyek