A Hettita Birodalom (hettita vagy KUR URUḫa-a/at-ti) az i. e. 2. évezred jelentős anatóliai nagyhatalma volt, az indoeurópainak tartott hettiták állama. Legnagyobb kiterjedése idején uralma Anatólia nagy részén kívül kiterjedt Szíria, Kánaán és Mezopotámia egy részére is. A birodalomnak több virágzó és hanyatló időszaka volt, végül i. e. 1200–1190 körül a tengeri népek támadásai és belső problémáinak következtében összeomlott. Évszázadokig létező hettita utódállamokat hagyott maga után, az újhettita királyságokat, amelyek egészen az i. e. 8. század legvégéig fenntartották a hettita államiságot, kultúrát és nyelvet.
A Hettita Birodalom jelentős szerepet játszott a későbbi anatóliai népek etnogenezisében, így a görögökében is. Kulturális hatása szinte felmérhetetlen abból a szempontból, hogy kapcsolatot jelent az i. e. 3. évezred ókori közel-keleti népei és az i. e. 1. évezred mediterrán népeinek kultúrája között. Felvevő, megtartó és átadó szerepet játszott. Az építészetben a fellegvárak, palotakomplexumok terjedtek Mezopotámiából nyugat felé. A hettita mitológiai elemei megjelennek a nyugatabbra eső, későbbi népeknél. A haditechnikában a görög kardtípusok első megjelenései, a félelmetes hettita harci szekér említendő. Mindemellett jelentős hettita eredetű nyelvelemek is átkerültek a görögbe, majd – valószínűleg etruszk és görög együttes közvetítéssel – a latinba.
A hettita név eredete
A mai használatban a hettita népnév a héber cheta származéka. A biblikus időkben az újhettita népeket értették rajta, amelyek szétszóródtak a Közel-Kelet teljes területén. Ez a névalak azonban közel áll ahhoz, amit a hettiták saját magukra használtak, és mind a saját nyelvükön, mind az asszír nyelven ḫa-at-ti formában írták. A név etimológiája szerint Hattum népe. Az i. e. 2. évezred elején több asszír kereskedőkolónia nevében megtalálható a hattum névelem, például Puruš-Ḫattum település esetén.
Két elképzelést lehet a fenti tényből levezetni. Egyetlen olyan település ismert, amely előtag nélkül, csak önmagában Hattum vagy Ḫattuš, ez pedig – hettita nyelven – Hattuszasz (URUḪa-at-tu-ša-a/aš), vagyis „Hattum vára”. A „Hatti földje” és „Hatti népe” kifejezések már a Hettita Birodalom államiságának kezdeti szakaszából valók, amikor I. Hattuszilisz – amely név jelentése: „ember Hattuszból” – Hattuszaszba tette át a királyi székhelyet. Ebből az is következik, hogy a Hattuszilisz előtt használt népnevet – ha egyáltalán volt ilyen – nem ismerjük. Alfonso Archi: How a Pantheon Forms The Cases of Hattian-hittite Anatolia and Ebla of the 3rd Millenium BC
A másik magyarázat szerint az asszírok az egész általuk kolonizált anatóliai területet Hattumnak nevezték. Ez a hettiták által később Felső-Hattinak nevezett térség. Ez esetben a hattum népe kifejezés az asszír kolóniák és territóriumok őslakosságára vonatkozik, és a hattumiak azonosak a neszai hettitákkal. A hettita név viszonylagos elterjedtsége és egyöntetűsége ez utóbbi feltevést valószínűsíti.
A hettita nép eredete, származása és összetétele thumb|right|150px|Kétfejű Anyaistennő Kanisból
A mai Közép-Törökország területét az i. e. 3. évezredben a hattik lakták. Ennek a népnek sem az etnikuma, sem a beszélt nyelve nem ismert.
A későbbi hettiták eredetére vonatkozóan két alapelgondolás létezik. Az egyik szerint a hettiták idegen, bevándorló etnikumot képeztek, a másik szerint a helyben lakók utódai. A bevándorlást két irányból, nyugatról és keletről is próbálják magyarázni, vagyis a hettiták eredetére gyakorlatilag minden lehetséges variáció elképzelhető. (Anatóliát délről és északról tenger határolja.)
A nyelvcsaládelméletekből következő, ma már hagyományosnak számító elképzelés szerint az i. e. 3. évezred végén jelentős népmozgás söpört végig Anatólián: megjelentek a kaukázusi eredetű hurrik és az indoeurópai neszaiak, luvik és palaik. Ez a keleti származás elmélete.
A nyugati elmélet szerint a Balkán-félszigetről vándoroltak át szintén az i. e. 3. évezred folyamán.
Azonban a régészeti leletek nem támogatnak népességcserés vagy felülrétegződéses elméletet, az egész népvándorlási feltevés csak a nyelvészeti eredményekre támaszkodik. Ezért feltehető az is, hogy nem népmozgás hozta létre a hettita népet, hanem az asszír kolonizáció hatására váltak a korábban helyben lakó különböző népességek viszonylag egységessé. Ezt Colin Renfrew vetette fel. Sokszor hivatkoznak arra, hogy több települést tűz pusztított el ebben az időszakban, harcok, ostromok nyomai kerülnek elő. Azonban a tüzek alatt és felett nincs különbség az anyagi kultúrában, így ez nem bizonyíték a népvándorlásra. Az elpusztított települések lehetnek az őslakosság asszírok elleni lázadásainak nyomai, a későbbiekben pedig a feltörekvő városkirályságok összecsapásainak emlékei.
A három fő hettita népcsoport Anatólia különböző régióiban élt. A palaik északnyugaton, a luvik a fennsík déli szegélyén, a neszaiak az asszír Hattum területén. A luvi nép a Hettita Birodalom története során Dél- és Nyugat-Anatóliában nagy területen terjedt el, luvi nyelvű helyneveket már Trója környékén (Taruisza?), Viluszában is azonosítottak. A nagy földrajzi távolságoknak és a luvik által lakott független országoknak köszönhetően a luvi nép tovább differenciálódva az északi és déli lukkák törzsének őse, amelyeknek nyelve (lükA, lükB és lükC) is a luvi nyelvből származik. A luvik talán az akhájok etnogenezisében is részt vettek, mindenesetre az arzavai térség luviak által lakott részén terült el az i. e. 2. évezredbeli Ahhijava királyság. A luvi nyelv és a luvi írás későbbi nagy jelentősége és elterjedése miatt bizonyos, hogy a hettita etnogenezisben a luvik nagy szerepet játszottak.
A korai hettita időkről nem sokat tudunk. A vidék első írásos forrásai az Óasszír Birodalom intenzív kereskedelmi tevékenységének köszönhetőek. Az asszír territóriumok a Hattum nevű földrajzi egységet képezték, a hettiták által később Felső-Hattinak, hettita nyelven mātum elītum nevű térségre korlátozódnak, amely Anatólia belső vidékeit, a később Kappadókiának nevezett térséget, elsősorban a Marasszanta, a klasszikus kori Halüsz folyó felső és középső szakaszát és a Tuz-tó közvetlen környékét jelenti. Alsó-Hatti, vagyis mātum šaplītum mentes maradt az asszír jelenléttől. Némiképp azonban eltér az asszír és a hettita Hattum és Felső-Hatti megnevezés jelentése, így például a Purushattum nevű asszír kolónia a Hattum területén volt, de a hettita időszakban Puruszhanda Alsó-Hattihoz tartozott.
Az asszír kulturális hatás nyomai a teljes hettita történelemben megjelennek. A mezopotámiai típusú vallási elképzelések terjedése, az akkád, sőt sumer nyelv elemeinek beolvadása, az ékírás átvétele és annak asszír szabályok szerinti használata és később egyszerűsítése, a kormányzati módszerek, a közigazgatás jellege mind asszír mintákra utal. Figyelemre méltó, hogy a Hattum területén kívül lakó hettiták (palaiak és luvik) nem használtak ékírást, és a nyelvük is más jellegeket mutat, valamint a Hettita Birodalom kiépítése is a neszai hettitáktól indult ki. A későbbiekben a hettitának tekintett népcsoportok, így a neszaiak, luvik, palaiak önálló fejlődésen mentek át, önálló nyelveket alakítottak ki, és sajátos kultúrákat hoztak létre. A birodalom vezető etnikuma, a neszai hettiták az i. e. 15. század folyamán erős hurrizálódáson estek át.
Az indoeurópai nyelvek problémája
A hettiták szempontjából lényeges kérdés az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozás elmélete. A klasszikus indogermán elmélet szerint a hettita nyelv az indoeurópai nyelvcsalád anatóliai ágához tartozik, és kihalt a többi anatóliai nyelvvel együtt. Az indoeurópai időrend azonban súlyos problémákkal küzd. Első nyelvemlékei – a hettitákat nem számítva – a Védák szanszkrit irodalma. Ezeket azonban majdnem ezer évvel későbbinek tartjuk ma, mint amikor rájuk alapozva az indogermán elméletet felállították. Az i. e. 1. évezred első felénél nem korábbról származó írásos emlékek alapján i. e. 5000-ig visszanyúló indoeurópai őstörténetet szerkesztettek nyelvi alapon. Ennek eredménye egy olyan nyelvcsaládfa lett, amelyben az anatóliai nyelvek a proto-indoeurópai nyelv kihalt mellékágát képezik.
Ezzel szemben Colin Renfrew már 1989-ben publikálta azt az elképzelését, hogy az indoeurópai népek őshazája Anatólia. Ez alapvetően módosítja az iráni fennsíkról vagy éppen Európából származtatott nyelvcsaládra vonatkozó elképzeléseket, hiszen azt jelenti, hogy az anatóliai nyelvek azonosak a proto-indoeurópai nyelvvel, és nem mellékágát, hanem alapját képezik annak. Ez esetben nem kell a hettita nyelveket beszélő népek i. e. 3. évezred végi bevándorlását feltételezni ahhoz, hogy kapcsolatuk legyen az indoeurópai nyelvekkel, ezenkívül az elmélet magyarázatot ad olyan, még korábbi nyelvelemek indoeurópai nyelvekben közös létére, amelyek már a hettita nyelvekre is hatással voltak.
Hagyományos nyelvcsaládfa Tamaz Gamkrelidze közlése szerint:
A nyelvcsaládfa Colin Renfrew anatóliai származási elmélete alapján:
Ezek nagyon leegyszerűsített leszármazási táblázatok, a valóságban sokszorosan összetett és területenként eltérő jelentőségű nyelvi hatásokkal kell számolni, ami az anatóliai nyelvek differenciálódásához vezetett. Emellett az utóbbi elképzelés következményeképp jelentősen lerövidül az indoeurópai népek története, az i. e. 5000 körüli nyelvi modell helyett egy régészetileg is ismert kor, az i. e. 3. évezred válik történelmük kezdetévé.
A hettita kronológia
A hettita kronológia egészen a hettita újbirodalom koráig, I. Szuppiluliumasz uralkodásáig nagyon instabil. Szuppiluliumaszt biztosan el lehet helyezni az ókortörténetben az egyiptomi kapcsolódásai révén. Azonban már egy-két generációval Szuppiluliumasz előtt elvész a kronologizálás lehetősége, mivel csak a hattuszaszi uralkodók saját feliratos emlékeire támaszkodhatunk, amelyek töredékesen maradtak fenn. Még az ismert uralkodónevek sem biztosak, nemhogy uralkodásuk sorrendje, vagy uralmuk időtartama. Az ismert hettita uralkodók és a tőlük származó adatok bizonytalansága miatt csak néhány mezopotámiai és szíriai érintkezési pont rögzíti a kronológiában a hettita történelmet. Ezek Pambasz, aki valamelyik Narám-Szín (egy akkád és két asszír uralkodó neve) kortársa volt, valamint Anumhervasz és I. Jarimlím, Anittasz és I. Samsi-Adad, I. Murszilisz és Szamszu-ditána korrelálása. Ez a néhány név és dátum az, aminek alapján a hettita kronológia felállítható, mivel más korai uralkodók a kortárs feljegyzésekben nem jelennek meg, vagy csak olyan helyen, amely szintén bizonytalan.
Problémát jelent még a datálásban, hogy Mezopotámia is három kronológiai rendszerrel írható le , a rövid, középső és hosszú kronológiákkal, ezek közt akár 150 év eltérés is lehet. Ebből következik az, hogy a nagyon gyengén ismert hettita középbirodalom és az azt követő átmeneti jellegű időszak néhány évtizedtől két évszázadig is terjedhet. A hosszú kronológia érvényessége esetén a hettita történelem fél évezredéből kétszáz év teljesen ismeretlen. Ezért a hettita dátumok I. Szuppiluliumasz előtt nagy óvatossággal kezelendők.
A Hettita Birodalom története Territoriális királyságok kora (i. e. 24 – 18. század) Asszírok