Tridenti zsinat

bélyegkép|Johann Lucas Kracker: A tridenti zsinat, mennyezetfreskó az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban bélyegkép|Albrecht Dürer rajza a trentói várról, 1495

A tridenti zsinat, más néven trienti zsinat vagy trentói zsinat (), a katolikus egyház tizenkilencedik egyetemes zsinata volt. 1545. december 13. és 1563. december 4. között, hosszabb megszakításokkal ülésezett Trentóban; a VIII. ülés után a zsinatot Bolognába helyezték át, ahol 1547-ben tartották a IX. és X. ülést. A zsinat a reformáció által vitatott tanbeli kérdésekre adott katolikus választ, és egyúttal átfogó egyházfegyelmi, lelkipásztori és intézményi reformokat indított el.

A zsinatot gyakran az ellenreformáció egyik jelképének tekintik, de történeti értelemben ennél összetettebb jelenség volt. Egyszerre válaszolt a protestáns reformáció tanbeli kihívásaira, és kezelni kívánta a késő középkori egyházi élet több visszásságát: a püspöki távollétet, a papi képzetlenséget, a javadalmak halmozását, a szentségi fegyelem lazaságait és a hitoktatás hiányosságait. A modern történetírás ezért a „katolikus reform”, „katolikus megújulás” vagy „kora újkori katolicizmus” fogalmait is használja, mert a 16. századi katolikus megújulás nem merült ki a protestantizmusra adott reaktív válaszban.

A zsinat 25 ünnepélyes ülést tartott. Három nagy történeti periódusra szokás osztani: az első trentói szakaszra III. Pál pápa alatt (1545–1547), a második trentói szakaszra III. Gyula pápa alatt (1551–1552), valamint a harmadik trentói szakaszra IV. Piusz pápa alatt (1562–1563). A bolognai közjátékot forrástörténeti szempontból indokolt külön is kezelni, mert ott folyt ugyan előkészítő munka, de jelentős végleges dogmatikai dekrétumot nem hirdettek ki.

Elnevezése

A magyar szakirodalomban a „tridenti”, „trienti” és „trentói” alak egyaránt előfordul. A „tridenti” a latin Tridentinum melléknévi alakhoz kapcsolódó, magyarban meghonosodott forma. A „trienti” a város német Trient nevéhez és a közép-európai egyháztörténeti használathoz áll közelebb. A „trentói” a mai olasz Trento helynévből képzett magyar alak. A város latin neve Tridentum, a zsinat hivatalos latin neve pedig Concilium Tridentinum.

A szócikk a mai magyar köznyelvben és történeti irodalomban leginkább felismerhető „tridenti zsinat” megnevezést használja, de azonos értelemben használatos a „trienti” és a „trentói” alak is.

Előzmények

A 16. század első felében az egyetemes zsinat összehívása egyszerre volt teológiai, egyházfegyelmi és politikai kérdés. A reformáció kibontakozása, a német birodalmi rendek követelései, a pápaság és a császárság viszonya, valamint V. Károly és I. Ferenc háborúi hosszú időn át akadályozták a zsinat tényleges megnyitását.

Az ötödik lateráni zsinat (1512–1517) már foglalkozott reformkérdésekkel, de intézkedései nem bizonyultak elegendőnek a 16. század vallási és egyházi válságának kezelésére. Luther Márton 1518-ban egyetemes zsinathoz fellebbezett, a német birodalmi gyűlések pedig az 1520-as években „szabad keresztény zsinatot” sürgettek. Róma nem a reform szükségességét utasította el, hanem azt, hogy a német területeken a pápai tekintélytől független nemzeti zsinat döntsön egyetemes hitkérdésekről.

III. Pál pápa beiktatása után a zsinat összehívását egyik fő céljának tekintette. A legnehezebb kérdés a helyszín kijelölése volt. A császár és a német rendek birodalmi területet kívántak, a francia király viszont ellenezte, hogy a zsinat császári befolyás alatt álló térségben ülésezzék. III. Pál először Mantuába, majd Vicenzába próbálta összehívni a zsinatot, de a politikai és katonai helyzet miatt ezek a kísérletek nem vezettek eredményre.

Trento kompromisszumos helyszínnek számított. A város a Német-római Birodalomhoz tartozott, püspöke birodalmi fejedelem volt, ugyanakkor földrajzilag és kulturálisan közelebb állt Itáliához, mint a német birodalmi városok többsége. III. Pál 1542-ben ismét összehívta a zsinatot, de a francia–császári háború miatt ez a kísérlet is meghiúsult. A zsinat tényleges megnyitását végül az 1544-es crépyi béke és a pápai–császári megállapodás tette lehetővé. III. Pál 1544. november 19-én kelt Laetare Hierusalem kezdetű bullájával 1545. március 15-ére hívta össze a zsinatot Trentóba, de az ünnepélyes megnyitásra csak 1545. december 13-án került sor.

A zsinat összehívásának akadályai

A zsinat 18 évig tartó története nem pusztán a teológiai viták lassúságával magyarázható. A pápaság tartott a késő középkori konciliarizmus visszatérésétől, vagyis attól az elvtől, amely a zsinatot a pápa fölé helyezné. A császár a birodalmi vallási egység helyreállítását remélte a zsinattól, és olyan fórumot kívánt, amelyen a protestáns rendekkel tárgyalni lehet. A francia király viszont attól tartott, hogy egy császári befolyás alatt álló zsinat megerősíti a Habsburg hatalmat. A protestánsok számára pedig a pápai legátusok által vezetett zsinat már eleve nem volt semleges fórum, mert ők a korábbi katolikus döntések újratárgyalását és a pápai tekintély felfüggesztését kívánták.

A zsinat így nem légüres térben működött. Döntéseit a Habsburg–Valois háborúk, a német birodalmi vallási konfliktusok, a török fenyegetés, a pápai kúria reformjának kényes kérdése és a protestáns részvétel feltételei egyaránt befolyásolták. Az egész zsinat történetén végighúzódott a pápai primátus és a zsinati tekintély közötti feszültség is: a katolikus oldal nem fogadhatta el, hogy a zsinat a pápa fölött álló fórumként működjék, a protestáns és részben politikai szereplők viszont gyakran éppen ilyen, pápai tekintélytől független zsinatot vártak.

A zsinat munkamódszere

A zsinat hivatalos határozatait a 25 ünnepélyes ülésen hirdették ki, de az érdemi teológiai és szerkesztői munka főként kongregációkban és deputációkban zajlott. A Denzingerben olvasható végleges szöveg ezért nem a vita teljes folyamata, hanem annak normatív végpontja. A döntések kialakulásának megértéséhez meg kell különböztetni a zsinati munka több szintjét.

Szint Latin elnevezés Jelentése Ünnepélyes ülés sessio solemnis A végleges dekrétumok és kánonok hivatalos kihirdetése, megerősítése és aláírása. Általános kongregáció congregatio generalis A zsinati atyák érdemi vitája, ahol püspökök, rendfőnökök és más szavazati jogú résztvevők tárgyalták a szövegtervezeteket. Teológusi vagy deputációs előkészítés congregatio theologorum, deputati A vitatott tételek vizsgálata, a teológusi vélemények, kánontervezetek és dekrétumszövegek kidolgozása.

A zsinati döntés folyamata rendszerint a vitatott vagy „eretnek cikkelyek” megfogalmazásával kezdődött. Ezeket teológusok vizsgálták meg, majd az atyák általános kongregációban tárgyalták. Ezután deputációk készítették el a kánonok és tanító fejezetek tervezetét, amelyet újabb viták és javítások után terjesztettek az ünnepélyes ülés elé.

Az anathema sit formula a korabeli dogmatikai és egyházjogi elhatárolás nyelve volt. A kánonok nem a teljes katolikus tanítást fejtették ki, hanem azt jelezték, mely állítások nem egyeztethetők össze a zsinat által meghatározott tanítással. A pozitív tanítást rendszerint a kánonokat megelőző fejezetek fogalmazták meg.

A munkarend különösen jól látható az 1551–1552-es második periódusban, amelynek aktáit Angelo Massarelli pápai jegyző jegyezte fel. Az Eucharisztiáról szóló XIII. ülés előtt a teológusok 1551 szeptemberében vizsgálták a vitatott cikkelyeket, októberben deputációk dolgozták át a kánonokat, majd 1551. október 11-én az ünnepélyes ülés kihirdette a végleges dekrétumot. Hasonló folyamat vezetett a bűnbánat és az utolsó kenet XIV. ülésen kihirdetett dekrétumához is.

A viták nem egyszerűen „katolikusok és protestánsok” közötti szembenállásként zajlottak. A zsinaton belül is különbségek voltak a pápai legátusok, a püspökök, a szerzetesrendek teológusai, a császári követek, a spanyol püspökök, a francia politikai érdekek és a német birodalmi szempontok között. A második periódus Orationes et vota kötete külön egységekben közli például az Eucharisztiáról, a bűnbánatról, az utolsó kenetről, a miseáldozatról és az egyházi rendről szóló teológusi véleményeket; ezekből látszik, hogy a végleges dogmatikai formulák többfordulós szakmai vita eredményei voltak.

Főbb vitakérdések

Kérdés Reformáció kori vita Tridenti válasz Szentírás és hagyomány Elégséges-e egyedül a Szentírás, és ki értelmezi hitelesen? A zsinat a Szentírást és az apostoli hagyományokat egyaránt a katolikus hit normájához sorolta, és az értelmezést az Egyház hitének keretébe helyezte. Bibliai kánon A héber kánonhoz kell-e igazodni, vagy a régi egyházi használatban lévő tágabb kánonhoz? A zsinat megerősítette a deuterokanonikus könyvek kánoni helyzetét. Megigazulás A megigazulás pusztán külső beszámítás, vagy belső megszentelő megújulás is? A megigazulás Isten kegyelméből, Krisztus érdeméért történik, és magában foglalja a bűnök bocsánatát és a belső ember megújulását. Szentségek Hány szentség van, és mit közvetítenek? A zsinat hét szentséget határozott meg, amelyek Krisztustól rendelt kegyelmi jelek. Eucharisztia Hogyan van jelen Krisztus a szentségben? A zsinat a valóságos jelenlétet és az átlényegülést tanította. Mise Áldozat-e a szentmise, és ha igen, nem sérti-e Krisztus egyszeri keresztáldozatának elégségességét? A mise Krisztus egyetlen keresztáldozatának szentségi jelenvalóvá tétele, nem annak megismétlése. Egyházi reform Hogyan kezelhetők a késő középkori visszaélések? A zsinat rendelkezett a püspöki rezidenciáról, a szemináriumokról, a prédikációról, a vizitációkról, a házassági formáról és több fegyelmi reformról.

Ülésszakai

A zsinat 25 ünnepélyes ülést tartott. Ezeket három fő történeti periódusba szokás sorolni, de forrástörténeti szempontból külön kezelhető a bolognai közjáték is.

Szakasz Ülések Idő Fő témák I. trentói periódus I–VIII. 1545. december 13. – 1547. március 11. Hitvallás, Szentírás és hagyomány, áteredő bűn, megigazulás, szentségek, keresztség, bérmálás Bolognai közjáték IX–X. 1547. április 21. – 1547. június 2.; formális lezárása 1549. szeptember 17-én Elhalasztó ülések, előkészítő tárgyalások, de jelentős dogmatikai kihirdetés nélkül II. trentói periódus XI–XVI. 1551. május 1. – 1552. április 28. Eucharisztia, bűnbánat, utolsó kenet, protestáns menlevél, a miseáldozat és az egyházirend előkészítése III. trentói periódus XVII–XXV. 1562. január 18. – 1563. december 4. Két szín alatti áldozás, miseáldozat, egyházirend, püspöki rezidencia, szemináriumok, házasság, tisztítótűz, szentek, képek, búcsúk, zárás

Első trentói periódus, 1545–1547

Az első periódus III. Pál pápasága alatt zajlott. A zsinat elnöklését Giovanni Maria del Monte, Marcello Cervini és Reginald Pole bíboros legátusok látták el. A megnyitáskor kevés zsinati atya volt jelen, ezért az első hetekben az ügyrend és a munkamódszer kialakítása is jelentős feladatot jelentett. 1546. január 22-én elfogadták azt az elvet, hogy a tanbeli kérdéseket és az egyházfegyelmi reformokat párhuzamosan tárgyalják: a hit kérdéseiben decreta de fide, az egyházfegyelemben pedig decreta de reformatione születtek.

A teológiai tanácsadók között már az első periódusban fontos szerep jutott a szerzetesrendek képviselőinek. A jezsuita Diego Laínez és Alfonso Salmerón pápai teológusként, szavazati jog nélkül, de jelentős szakmai befolyással vett részt a vitákban. A megigazulásról szóló vitákban különösen fontos volt a tomista, ágostonos, ferences és jezsuita hangsúlyok közötti különbség, mert a zsinatnak úgy kellett válaszolnia a protestáns tanításokra, hogy közben ne zárja le szükségtelenül a katolikus teológiai iskolák közötti vitákat.

I–II. ülés: megnyitás és eljárási rend