A kolomp acéllemezből hajlított, sokszor szegecselt vagy hegesztett, rézzel forrasztott hangos jelzőeszköz. Főleg a szabadban háló állatokcsordákban, gulyákban, ménesekben, falkákban legelő ökrök, tehenek, lovak, juhok, kivételesen sertések nyakába kötötték, hogy hangjával összetartsa a csordát, vagy segítsen abban, hogy a pásztor az elbitangolásra hajlamos állatokat megtalálja a sötétben is.Magyar néprajzi lexikon A kolompot a vezető állat (a „főkolompos”) hordja a nyakán; a többi állat őt követi a zaj hallatán, ezen felül olyan állatra is célszerű felhelyezni, amely gyakran elkóborol, ezáltal könnyebben megtalálható. A kolompot az állat nyakára díszített, cifrázott, sallangozott szíjjal, díszes rézcsattal erősítették fel.
Használják madaraknak a gyümölcsfákról való elijesztésére is, erre a célra kisebb "kolompot", csengettyűt alkalmaznak.
Hangszerként is alkalmazzák, bár eredetileg nem erre a célra készült. Nyelv nélküli, dobfelszerelésre rögzíthető változata dobverővel szólaltatható meg.
Források
Magyar néprajzi lexikon
Jegyzetek
További információk
Szabó Kálmán: Csöngettyű és kolomp a kecskeméti pásztorok kezén (Ethn., 1932); Márkus Mihály: A jolsvai kolomposok (Emlékkv. Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára, szerk. Gunda Béla, Bp., 1943).
Kategória:Néprajz Kategória:Idiofon hangszerek