thumb|right|Le claqueur- Honoré Daumier alkotása.
A klakk fizetett tapsolók csoportja illetve a „bértaps” mint tevékenység. Bár Amerikában és Nyugat-Európában ez a szokás a 20. század során megszűnt, a moszkvai Nagyszínházban – állítólag – még ma is gyakorlat.
A szó eredete Többjelentésű, francia eredetű szó (claque), amely a magyar nyelvbe csak ebben az értelemben ment át. Jókai Mór Egy magyar nábob című művének szereplője Monsieur Oignon. aki „a claque entrepreneurje, magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal és füttyökkel kereskedik. Nagy tekintélyű férfiú, kitől az írók és művészek sorsa függ.”
Története
A színjátszással és az operaelőadásokkal talán egyidős kísérő jelenség, hogy a taps kiváltása illetve a taps intenzitásának fokozása érdekében felbérelnek erre vállalkozó személyeket. A klakk tagjait a színészek, operaénekesek rendszerint meghatározott tarifa alapján fogadják fel.
A klakk „profi” résztvevői lehettek kényes ízlésű műértők is. Feljegyezték, hogy Parmában egy ízben a klakk visszafizette egy énekesnek a pénzt és a további előadásokon füttykoncerttel tüntettek a tehetségtelennek tartott tenoristával szemben.
Források Várnai Péter: Operalexikon. Zeneműkiadó, 233. old.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Bérröhögő
További információk
Kategória:Színházművészet Kategória:Operával kapcsolatos fogalmak