Paulus diakónus (latinosan Paulus Diaconus, 725 körül – 799. április 23.?) latin nyelven író középkori longobárd származású szerzetes. Születési neve szerint Paulus Warnefridus.Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.
Életútja
Észak-Itáliában született a 730-as évek környékén. Családjuk (Warnefrid fara) nem tartozott a legelőkelőbbek közé, de régi harcos múltra tekintett vissza. 745-ben Ratchis longobárd király udvarába került (Páviába) ahol jelentős tudást sajátított el. Megtanult latinul, görögül, héberül, és otthonosan mozgott a szépművészetek világában. 747-ben Ratchis kolostorba vonult (Monte Cassino), és követte őt Paulus is.
Művei A longobardok története Historia Romana (Eutropius Breviarium ab urbe condita című munkájának folytatása 533-ig.) Paulus diakónus műve a zenetörténet egyik legfontosabb szövege, az Ut queant laxis c. Keresztelő Szent János-himnusz, amelyet Arezzói Guidó megzenésítésével együtt a szolmizációs nevek eredeteként tartunk számon.
Magyarul Pál Diákon himnusza a Tenger Csillagához In: Babits Mihály: Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 80–84. o. Himnuszok In: Sík Sándor: Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 203–207. o. A longobardok története = Historia Langobardorum; ford., jegyz. Gombos F. Albin; Brassó : Brassói Lapok Ny., 1901. 296 p. – Online formában a MEK oldalán. A langobardok története; Gombos F. Albin ford. nyomán közread. Galamb György; L'Harmattan, Bp., 2012 (Mediaevalia)
Jegyzetek
Egyéb
Kapcsolódó szócikkek Középkori latin irodalom
Kategória:Bencés szerzetesek Kategória:Longobárdok Kategória:A 720-as években született személyek Kategória:799-ben elhunyt személyek Kategória:Középkori történetírók