Frankfurt am Main (rövidítve Frankfurt a. M., magyarul Majna-Frankfurt vagy egyszerűen csak Frankfurt) Hessen tartomány legnagyobb, Németország ötödik legnagyobb városa több mint 761 ezer, az agglomerációval együtt kb. 2,5 millió lakossal. A mai német közigazgatás rendszerében járási jogú város (kreisfreie Stadt). A város egyben Németország legnagyobb tartományi határokon is átívelő, 5,8 millió lakost számláló modern gazdasági körzetének, a Rajna–Majna nagyvárosi régió (Metropolregion Rhein-Main) központja.
Az egykori német császári koronázóváros ma már nemcsak Németország, de Európa legfontosabb pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központja is. Itt székel az Európai Központi Bank, valamint itt található Európa egyik legnagyobb tőzsdéje, a Frankfurti Értékpapírtőzsde és a világ legnagyobb határidős tőzsdéje, az EUREX. Frankfurtban található továbbá Európa egyik legnagyobb nemzetközi repülőtere és Németország legnagyobb vasúti pályaudvara.EUREX Frankfurt az Európai Unió egyik leggazdagabbSpiegel „Wo die höchsten Gehälter gezahlt werden” (Ahol a fizetések a legnagyobbak) városa. A német Manager Magazin 2007-es felmérése szerint az élet minőségét tekintve hetedik helyen áll a világon.manager-magazin.de Die besten Städte der Welt – die Top 50 im Überblick
Frankfurt a középkor óta a német területek egyik legfontosabb városa. Először 794-ben említik egy dokumentumban, 1372 óta pedig császári város volt. A Német-római Birodalom 1806-os megszűnése előtt, itt választották meg a német-római uralkodok nagy részét, 1562-től pedig császárrá is koronázták őket. 1815-től Frankfurt szabad város lett, a Német Konföderáció szuverén tagállama lett és egyben politikai központjává vált. Ez volt a Szövetségi Közgyűlés, valamint 1848/49-ben az frankfurti nemzetgyűlés és az Ideiglenes Központi Hatóság székhelye. Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború után Poroszország annektálta Frankfurt szabad városát. A gyors iparosodás a népesség növekedéséhez vezetett. 1875-ban a városnak több mint 100 000, míg 1928-ra több mint 500 000 lakosa volt. Az európai egyesítés iránti elkötelezettség jeleként Frankfurt 1998 óta Európa városának nevezi magát.
Központi elhelyezkedésének köszönhetően Frankfurt a német és az európai közlekedési hálózat csomópontjánál fekszik.
Frankfurt különlegessége, hogy európai város létére különlegesen sok sokemeletes felhőkarcolókkal rendelkezik, mely azóta eggyé vált a város látképével. Néhány felhőkarcolója Európa legmagasabb épületei közé tartozik, ezért is nevezik a várost néha ironikusan Mainhattannek, vagy a Majna menti Chicagónak. A város történelmi nevezetességei az óvárosi részben helyezkednek el, melyek teljes egészét rekonstruálták a második világháború pusztításai után (Römer városháza, a Dom-Römer-Arealt és a Kaiserdom). A város területének több mint 40 százalékát parkok és tájvédelmi körzetek borítják, beleértve a frankfurti zöldövezetet és a városi erdőt, mely 1372 óta a város tulajdonában van.
Nevének eredete Az első írásos forrás 794-ből ófrank nyelven Frankonovurd-ként latinul pedig Vadum Francorum néven említi a települést. A név jelentése mindkét nyelven „a frankok gázlója”.
A Nyugatrómai Birodalom szétesése után a frankok telepedtek le az alemannok után a vidéken, ahol egy fontos kereskedelmi út húzódott. A Main folyó medrében ezen a részen, a mai Alte Brücke (Régi híd) közelében, egy természetes sziklagát feküdt, ami normális vízállás mellett lehetővé tette a biztonságos átgázolást.Elsbet Orth, Frankfurt am Main im Früh- und Hochmittelalter, in: Frankfurter Historische Kommission (Hrsg.): Frankfurt am Main – Die Geschichte der Stadt in neun Beiträgen. Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen 1991, , S. 11 Kelet-Németországban található egy másik Frankfurt nevű település, Frankfurt an der Oder, ezért megkülönböztetésül használják az „am Main” kifejezést. Jelentése: Frankfurt a Majnánál vagy Majna-Frankfurt.
Címere bélyegkép|balra|100px|Alternatív címer az 1920-as évekből A város ma is használatos történelmi címere egy vörös mezőben arany koronát viselő ezüst színű sas, arany színű lábakkal és csőrrel, kék nyelvvel és karmokkal. Eredete a 13. századi egyfejű birodalmi sasra vezethető vissza, a település egykori birodalmi városként élvezett függetlenségének jelképe az általa viselt korona. Az egyfejű birodalmi sas koronával a 13. századból származik. 1841-ben Eduard Schmidt von der Launitz szobrász készítette el a ma is használatos címert.
Az 1920-as években a radikális Hans Leistikow grafikus egy új címert tervezett, amely 1936-ig volt használatos, amikor is visszaállították a régit. A második világháború után másfajta sas-ábrázolást alkalmaztak, végül 1952-ben véglegesítették a ma is használatos címert.
Fekvése Németország délnyugati részén, a Majna alsó szakaszán, annak mindkét partján terül el, délkeletre a Taunus-hegységtől. Ez a terület a Felső-rajnai-síkság északi részén található, amely Bázeltől egészen a Rajna–Majna medencéig nyúlik. A város legmagasabban fekvő természetes pontjának tengerszint feletti magassága 212 m, míg a legalacsonyabban fekvőé 88 m. Frankfurt déli részén egy kb. 4800 hektáros erdő fekszik, ami egyben Németország legnagyobb kiterjedésű városhatáron belüli erdős területe.
Gazdaságföldrajzi szempontból a város a Rajna–Majna nagyvárosi régióhoz tartozik. Ennek a régiónak része még többek között Hessen fővárosa Wiesbaden, Rajna–Pfalz fővárosa Mainz, Darmstadt, Offenbach am Main és Hanau.
Éghajlat
Történelme A kezdetek Az óváros területe eredetileg a Majna folyó több ága által átszőtt mocsaras vidék volt. Ebből szigetszerűen emelkedett ki egy domb, amely csak nyugati irányból volt száraz lábbal elérhető. A domb közelében egy gázló (németül: Furt) tette lehetővé az átkelést a folyón, így a helynek már az ókorban is komoly gazdasági és katonai jelentősége volt.
A régészeti leletek egészen az újkőkorszakig nyúlnak vissza. Településre, épületekre utaló nyomok azonban csak a római kortól állnak rendelkezésre. A történészek feltételezése szerint a rómaiak az 1. század utolsó negyedében létesítettek itt települést. Erre utalnak a római fürdő maradványai, amely egy kisebb katonai tábor castellum része lehetett, amit azonban feltételezések szerint már a 2. század folyamán felszámoltak és a helyére egy villát építettek. Ebből az időszakból került elő régészeti feltárások során néhány gazdasági épület is.
Régészeti leletek utalnak arra is, hogy a szóban forgó terület a Merovingok idején is folyamatosan lakott volt.
Nagy Károlytól Gutenbergig bélyegkép|250px|Nagy Károly szobra Frankfurtban
A várost említő legkorábbi írásos emlék a 794. február 22-én Nagy Károly által a regensburgi Szent Emmerám-kolostor részére kiadott oklevele. A latin nyelvű szöveg „…actum super fluvium Moin in loco nuncupante Franconofurd”, magyar fordításban: „kiállíttatott a Majna folyónál egy olyan helyen, melyet Frankfurtnak neveznek.”
A 843-as verduni szerződés után a város gyakorlatilag a Keleti Frank Birodalom fővárosává (Principalis sedes regni orientalis) és birodalmi gyűlések színhelyévé vált. Itt történt 1152-ben Barbarossa Frigyes „pajzsra emelése”, azaz német királlyá választása. Ezen hagyományteremtő esemény után a város a német királyválasztások szokásos színhelye. Frankfurt királyválasztói státusát az 1356-os német Aranybulla erősíti meg. 1562-től itt koronázták a német-római császárokat, legutolsóként 1792-ben a Habsburg–Lotaringiai-házból származó II. Ferencet.
Frankfurt 1220-ban nyerte el a „szabad birodalmi város” (freie Reichsstadt) státust.
A frankfurti őszi vásárt említő első írásos dokumentum 1150-ből származik. 1240-ben II. Frigyes német-római császár megerősíti a vásári jogokat: oklevelében királyi védelmet biztosít a vásárra és az onnan haza igyekvőknek. 1330-ban IV. Lajos német-római császár engedélyezi év eleji vásárok tartását, amelyek fő árucikkei a bor és a gyapjú. bélyegkép|balra|275px|Römerberg favázas házai Frankfurt 16. századtól kezdődő kulturális felvirágzásában jelentős szerepet játszott a könyvnyomtatás feltalálása a szomszédos Mainzban, 1450 körül. A 15. századtól a 17. század végéig (majd később 1949-től) Frankfurtban tartják Németország, sőt a világ legjelentősebb könyvvásárát a Frankfurti Könyvvásárt.
A reformációtól a Német-római Birodalom felbomlásáig A reformáció 1530 körül érte el Frankfurtot. Némi habozás után 1536-ban a város belépett a schmalkaldi szövetségbe, azonban a Duna melléki csúfos hadi kudarc után 1546 decemberében megnyitotta kapuit a császári seregek előtt.
1531-46 között Frankfurtban a protestáns fejedelmek több konventet is tartottak. 1558. március 14-én a frankfurti birodalmi gyűlés a közügyektől visszavonuló V. Károly helyére I. Ferdinándot választották német-római császárrá.
A 16. század második felében számos református holland család talált menedéket a városban. Üzleti tevékenységük jelentősen serkentette a vállalkozói szellemet. Ők azonban hamar összetűzésbe kerültek a városi tanácsot ellenőrzésük alatt tartó evangélikus patríciusokkal, akik a református istentiszteleteket hosszú időre betiltották. Az első frankfurti református templom így csak 1787-ben épülhetett fel.
Frankfurt kontinentális jelentőségű kereskedő- és vásárvárossá válásával párhuzamosan szembesült azzal a problémával, hogy itt számtalan állam valutája forgott. Az átváltási árfolyamok áttekinthetetlensége a csalók és uzsorások malmára hajtotta a vizet. 1585-ben a frankfurti üzletemberek először egyeztették egymással a átváltási árfolyamokat és szabályozták a különböző valuták kereskedését: ezzel megszületett a frankfurti tőzsde.
bélyegkép|275px|A Judengasse kifosztása a Fettmilch-felkelés idején
Amikor 1612-ben I. Mátyás császár megerősítette a városi kiváltságokat, zavargások törtek ki a városban. A polgárság egy főleg kézművesekből álló csoportja Vinzenz Fettmilch mézeskalács-készítő vezetésével a gazdag patríciusok befolyása alatt álló városi tanács ellen fordult, majd a csőcselék kifosztotta a Judengasse mentén elterülő zsidó gettót. A Fettmilch-felkelést császári segítséggel, a Hessen-kasseli őrgrófság és a Mainzi fejedelemség közreműködésével sikerült leverni: 1616-ban a hét vezetőjét felségárulás vádjával halálra ítélték és a céheket is feloszlatták. Az elüldözött zsidók – miután jogaikat a császár visszaállította (poenale restitutorium) – katonai kísérettel visszatértek a városba.
A harmincéves háború során Frankfurt megőrizte függetlenségét. Az 1648-as vesztfáliai béke megerősítette Frankfurt birodalmi város státusát és hamarosan beköszöntött a jólét új korszaka. A fegyveres konfliktusok több mint 100 éven át elkerülték a várost.
A felvilágosodás jelentősen hozzájárult a város gazdasági és kulturális fejlődéséhez: 1749-ben megszületett Johann Wolfgang von Goethe; 1763-ban fellépett a városban Wolfgang Amadeus Mozart és nővére Maria Anna; 1784-ben sor kerül Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámájának ősbemutatójára a Frankfurti Nemzeti Színházban. II. Lipót 1790-es és II. Ferenc 1792-es frankfurti koronázását a kor monumentális eseményei között tartják számon.
A hétéves háború alatt a város mindvégig francia megszállás alatt állt.
Napóleontól a porosz annexióig bélyegkép|275px|A frankfurti nemzetgyűlés ülése 1848-ban a Paulskirchében
A Német-római Birodalom 1806-os felbomlásával Frankfurt Karl Theodor von Dalberg hercegprímás kormányzása alá került, aki azt a Regensburgi és Aschaffenburgi fejedelemségekkel egyesítette a Rajnai Szövetség részeként. 1810-ben azonban lemondott ezekről a területekről Bajorország javára. 1810–1813 között Frankfurt városa az aschaffenburgi területekkel együtt alkotta a rövid életű Frankfurti Nagyhercegséget.