Albéric Magnard 3. (b-moll) szimfóniáját (franciául: Symphonie nº 3, op. 11.) 1895 és 1896 között komponálta. A szimfónia a Pásztordal (Bucolique) alcímet viseli. A művet 1899. május 14-én mutatták be Párizsban, a zeneszerző vezényletével.
Keletkezése
A művet Magnard 1895 végén Auvergne-i utazása hatására írta. A művet Madame Estelle Fortier-Maire-nak ajánlotta. Bár a darab 1896-ra elkészült bemutatójára csak 1899-ben került sor.
Szerkezete
tétel Introduction – Bevezetés (Modéré – Mérsékelten) et Ouverture – Nyitány (Vif. Modéré sans lenteur. – Élénken. Mérsékelten lassúság nélkül.) tétel Danses – Táncok (Très vif – Nagyon élénken) tétel Pastorale – Pasztorál (Modéré – Mérsékelten) tétel Finale (Vif – Élénken)
A harmadik tétel egy oboa, a negyedik tétel pedig egy harsona szólót tartalmaz. Érdekesség, hogy a szimfonikus zenekarban ezúttal egy kromatikus hangolású üstdob található, melynek a fináléban fontos szerep jut. Loras John Schissel figyelmeztet is a gyors nem hagyományos hangváltásokra. Tréfásan megjegyzi, hogy a problémára megoldást jelenthet 11 különböző hangolású üstdob.
Hangszerelés
A zenekari felállás a következőképpen alakul: 2 fuvola, 2 oboa, angolkürt (néha pluszban, néha a második oboa helyett), 2 klarinét, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, kromatikus üstdob, vonósok.
Fordítás
Források
További információk
Magnard 2. szimfóniája a youtube.com oldalon.
Kategória:Magnard szimfóniái Kategória:Francia zeneművek