Szivák Imre (Kiskunfélegyháza, 1849. szeptember 8. – Budapest, 1912. március 20.) jogi doktor, országgyűlési képviselő, az ügyvédi kamara elnöke.
Élete
Jogi tanulmányainak befejezése után, 1872-ben a Jász-Kun kerületek törvényhatóságánál aljegyzővé, 1875-ben pedig szülőföldjén országgyűlési képviselővé választották meg. 1878-ban a boszniai okkupáció és az Ausztriával való kiegyezés miatt a Szabadelvű Pártból kilépett és az 1877–78-as delegációban is mint az ellenzék tagja vett részt; az 1878. évi választásoknál az akkori egyesült ellenzékhez csatlakozott, azonban kisebbségben maradt és csak később, mint a Szabadelvű Párt tagja választatott meg újra Csongrádon hétszer, Fehértemplomban pedig négyszer.
A Házban a közigazgatási és igazságügyi kodifikáció kérdéseiben vett tevékeny részt, különösen mint az igazságügyi bizottság előadója szerkesztette 1889-ben az örökjogi törvényjavaslatról szóló kódex jelentőségével bíró jelentést, ő tette meg a politikai harcok bevezetését képező ismert határozati javaslatát az állami anyakönyvek behozatala iránt. Pest megye, majd a főváros törvényhatósági bizottságának s a vallás és tanulmányi alap ellenőrző bizottságának kinevezett tagja volt. Előadója volt a házközösségi törvényjavaslatnak, szerkesztette a ház feliratát az 1848-as törvények szentesítését megünneplő törvényjavaslat elfogadása alkalmával; mint az Erzsébet királyné emlékéről szóló törvényjavaslat előadója, ő tartotta a ház gyászülésén az emlékbeszédet, tevékeny részt vett a parlamenti reform művében, mint a kúriai bíráskodási törvény előadója és az összeférhetetlenségi törvény legelső javaslatának egyik kidolgozója az albizottságban. A numizmatikai társulat tiszteletbeli elnöke volt. Elnöke volt a mentelmi bizottságnak és tagja a választási törvény reformja ügyében egybehívott szaktanácskormánynak. Az ügyvédi kamarának 1902-től 1912-ig elnöke.
A Szabadelvű Pártból több társával kilépve, az új disszidensek pártját alkották meg, akikkel aztán a régi disszidensek (Andrássy Gyula gróffal, mint vezérrel) később az alkotmánypártot alapították. Az 1906. évi választások alkalmával Orczyfalván választották meg Boku Sevér román nemzetiségi ellenében. A mentelmi és az igazságügyi bizottság tagja volt.
Szivák mint jogász azokkal az aktuális kérdésekkel foglalkozott, amelyeket a haladó jogfejlődés vetett napirendre, vagy amelyek a jövő reform feladatát képezték. Részt vett Csemegi Károllyal és Fayer Lászlóval a Magyar Jogászegylet megalapításában, amelynél a pénztárnoki tisztséget 18 évig töltötte be. Az 1875. évi fúzió után sorra kerülő jogi természetű törvényhozási alkotásokban főképp a közigazgatás reformja kérdésében fejtett ki beszédeivel és cikkeivel nagyobb tevékenységet; ugyanezen időszakban erősebb irodalmi mozgalmat indított a bagatell eljárás ügyvédellenes irányzata ellen. A különleges jogrendszerek közül sokat dolgozott a jászkunok redempcionális birtokviszonyai, majd a határőrvidéki házközösségek kérdéseiben. Később törvényjavaslatot dolgozott ki a hazai gyógyfürdőket szolgáló kisajátítási jogról, majd a műemlékek védelmét célzó Lex Pacca-ról tett közzé tanulmányt.
Az 1880-as években az örökjogi törvényjavaslatnak volt előadója és erről szerkesztett jelentése nagyobb formában jelent meg és hatással volt az újabb fejlődésre. Részt vett az összeférhetetlenségi törvény javaslatának megszerkesztésében. Majd előadója volt a kúriai bíráskodásról szóló javaslatoknak. Az ügyvédi kérdésekben a Házban és a Szabadelvű Párt körében erős mozgalmat indított, főképpen az ügyvédi nyugdíj mellett és az új perrendtartásnak ügyvédellenes intézkedései ellen; ez irányban is többször felszólalt. Részt vett a választói jog reformjára vonatkozó törvényhozási előmunkálatokban. Hatályosan közreműködött, mint országgyűlési képviselő és az ügyvédi kamarának és az országos ügyvédi kongresszusnak elnöke, az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítésén, ami aztán az 1908. évi 40. törvénycikkel biztosítva 1909. január 1-jén életbe lépett és ennek elnökévé is az ország ügyvédsége őt választotta meg. Ez időtájt tüntette ki ő felsége a Szent István-rend kiskeresztjének adományozásával. 1910-től munkapárti programmal volt képviselő.
Főbb művei
Országgyűlési képviselőválasztás és curiai bíráskodás codexe... Közjogi anyaggyűjtemény. Budapest, 1901 Az alkotmányjogi biztosítékokról. (Állambíróság stb.) Politikai és közjogi tanulmány. Athenaeum, Budapest, 1906
Jegyzetek
Források
Gyászjelentése
További információk
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Budapest, 1930. Europa ny. Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010 A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1–16 k. (17–18. pótk. Szerk. Bokor József). Budapest, Pallas-Révai, 1893–1904 Toth, Adalbert: Parteien und Reichstagswahlen in Ungarn 1848–1892. München, R. Oldenbourg Verlag, 1973 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub Urbán Miklósné: Életrajzi lexikon. = Kiskunfélegyháza helyismereti könyve. 2. kiad. Kiskunfélegyháza, 1999. Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, 1999
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Kiskunfélegyháziak Kategória:1849-ben született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (1875–1878) Kategória:Országgyűlési képviselők (1884–1887) Kategória:Országgyűlési képviselők (1887–1892) Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901) Kategória:Országgyűlési képviselők (1901–1905) Kategória:Országgyűlési képviselők (1905–1906) Kategória:Országgyűlési képviselők (1906–1910) Kategória:Országgyűlési képviselők (1910–1918) Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek