A prágai vár Prága ősi erőssége és egyben legrégebben lakott része, a cseh főváros egyik történelmi negyede. Tágabb értelemben a Várnegyed (Hradzsin; csehül: Hradčany) része. A szűkebb és használatosabb értelemben a vár és a Hradzsin két külön városrész. A zömmel a szolgaszemélyzet lakhelyének épített Hradzsin 1320-ban alakult ki a vártól északra és nyugatra.
A várfallal kerített, 570 méter hosszú, 130 méter széles térség Európa legnagyobb várkomplexuma, ami a Guinness Rekordok Könyve szerint „a világ legnagyobb ősi vára”.A prágai várnegyed bemutatása, nevezetességei A szűkebb értelemben vett, fallal kerített várnegyed volt Csehország királyi székhelye, az első Csehszlovákia megalakulása óta pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája.
1962-ben Csehszlovákia (azóta értelemszerűen Csehország) 1. nemzeti kulturális emlékhelyévé nyilvánították.Prague Castle (Pražský hrad)
Földrajzi helyzete
A várdomb Prága északi részén, a Moldva bal partjától nem messze emelkedik. A KÉK–NyDNy csapású domb és a folyó közötti parti sávban, tehát a várdombtól keletre és délre épült a Kisoldal (Malá Strana), nyugatra a szűkebb értelemben vett Hradzsin. A Kisoldalt, a várdombot és a Hradzsint északról a Szarvas-árok (Jelení příkop) határolja; attól északra a Királyi kertek zöldellnek. A Kisoldal és a vár között, a domb oldalában egy sor kertet alakítottak ki, a déli lejtőn pedig a Sánckertet (Záhrada Na Valech) és a Paradicsomkertet (Rajská zahrada). A Vár keleti oldalán zöldell a Chotek-kert; ennek déli, a Sánckerttel határos része egy máig fennmaradt szőlőskert. Ezt Szent Vencel szőlője néven időnként önálló egységnek tekintik.
Története
A legenda szerint Libuse fejedelemasszony, a Přemysl-ház ősanyja alapította — valójában első építmánye a cseh törzs területének keleti határát védő föld-fa erőd volt.
Őstörténete
A várdomb az ősidők óta lakott. Első ismert lakói a kelta boiok voltak az i. e. 2. században. Klaudiosz Ptolemaiosz az i. sz. 2. században összeállított térképe e helyen egy „Casurgis” nevű germán települést jelöl.
A szlován törzsek letelepedésétől Csehország megalakulásáig
A dombon az első erősséget a Moldva bal partján az i.sz. 6. században letelepedett csehek építették: ez a fa-föld vár volt Hradčany (ejtsd: Hradcsani), a mai Hradzsin névadója. A csehek előbb-utóbb legyőzték és uralmuk alatt egyesítették a többi szlován törzset, az első cseh fejedelmek székhelye azonban nem a Hradčany lett, hanem az ugyancsak a mai Prága területén, de a folyó jobb partján épült Vyšehrad, ami eredetileg a zlicsanok (zličanok) erőssége volt.A Hét 1972/1: A világ kőkoronájának drágaköve
I. Bořivoj cseh fejedelem 880 körül udvarát a mai Prága központjától mintegy 10 km-rel északnyugatra (a mai Roztoky falu helyén épült Levý Hradecből a prágai várdombra helyezte át, és azt fából, illetve földből készült védművekkel erődítette meg. A dombon az első kőépület az általa emelt Szűz Mária-templom lett; ezt 870 körül kezdték építeni. A templomot I. Spytihněv kibővíttette. Az épület maradványait a régészek az Új királyi palota főépülete, a második udvar és a Bástyakert alatt találták meg. A főépület alatt talált maradványokat konzerválták és megtekinthetők.
A független Csehország fővárosa
Az erődített települést először egy 928-ban kelt irat említi. Az első körtemplomot 925–930 között emelték szent Vitus tiszteletére; ennek utóda a mai Szent Vitus székesegyház. A favárat a 9. század második felében kőépítménnyel váltották fel. Ez apránként Csehország politikai, gazdasági és kulturális központjává vált, és Bořivoj fejedelem a Přemysl-ház állandó székhelyévé tette.
A kereszténység felvétele óta az ország vallási központja is: itt építtette Bořivoj Prága első templomát, amit Szűz Máriának szenteltek. 920 körül Vratiszláv fejedelem építtetett egy másik templomot is szent György tiszteletére. Szent Vitus körtemplomát, a jelenlegi székesegyház elődjét Vencel fejedelem (ur. 921–935) építtette.
A mai épületegyüttes ősének a 12. században, immár téglából és kőből épült vár tekinthető. Ez az ősi vár a mai vár keleti részén terült el. Fő védművei földsáncok voltak; ezeket 1125-ben erős márgafalakkal váltották fel.
A nagy, román stílusú építkezéseket I. Szobeszláv (ur. 1125–1140) rendelte el. Az új falakat számos kisebb, ötszög alaprajzú és három nagy toronnyal (Fekete torony, Fehér torony, Déli torony) erődítette meg. A régi fejedelmi udvar helyén palotát építtetett; ennek maradványait sikerült feltárni az Ulászló-terem alatt. Szent György körtemplomát elbontották, és a helyére bazilikát emeltek. A püspöki palotát a bazilikától délnyugatra építették fel, majd az együttest további egyházi épületekkel egészítették ki. A vár mindig is inkább volt adminisztratív központ, mint erődítmény. Ennek köszönhetően különösen látványos állapotában maradt fenn — egyrészt mert több uralkodó is szívügyének tekintette felvirágoztatását, másrészt mert a háborúk kevéssé pusztították.
A 13. században átépítették a palotát, hogy fokozzák a fejedelmiből királyivá előlépett udvar fényét. A Kisoldalt 1257-ben alapították; jogi helyzetét Magdeburg mintájára szabályozták.
Bár az épületek falaiban a fát és agyagot, illetve vályogot mindinkább tégla és kő váltotta fel, a tartóelemek többsége fa maradt, ezért a váron 1303-ban végigsöpört tűzvész óriási károkat okozott.
A Hradzsint 1320 táján hozta létre Luxemburgi János várnagya, Dubái Berka a vár szolgálónépeinek lakhelyéül. Prága és vele a vár virágkorának a 14-15. századot tartják, amikor I. Károly király megbízta Peter Parlert az épületegyüttes gótikus stílusú átépítésével. A munkák zöme az építész, illetve a király haláláig nem készült el; többségüket Károly fia, IV. Vencel fejeztette be Parler fiaival. A Szent Vitus-székesegyházból azonban — bár már 1344-ben elkezdték — a 15. század elejéig csak a szentély, a kereszthajó és a déli oldal nagy tornya épült meg.
I. Károly király, majd fia, IV. Vencel a királyi palotát is alaposan kibővíttette — a mai alsó szinteken több, általuk építtetett terem meg is maradt. A palota mellé franciás ízlésre valló kápolnákat emeltek. Az ugyancsak gótikus stílusú oszlopterem a 15. század elején épült.
1419. július 30-án, vasárnap a Jan Želivský prédikátor feltüzelte prágai szegény nép megrohanta a városházát. Az elfogott tanácsosokat kidobálták az ablakon, amiről a büntetésnek ezt a sajátosan cseh módját defenesztrációnak (ablakon kihajigálásnak) nevezték el (ez lett értelemszerűen az első defenesztráció). A kizuhanó testeket az udvaron lándzsákkal fogták fel. Többnyire ezt az akciót tekintik a huszita háborúk kezdetének. Ebben az időszakban fordult elő az egyetlen olyan alkalom, amikor a vár valódi hadi jelentőségre tett szert: 1420 májusában, amikor a husziták elfoglalták egész Prágát, a királyhű zsoldosok meg tudták tartani a várat.Erdődy János: Bocskorosok hadinépe. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1975. p. 49. A háborús időszakban a vár állapota sokat romlott, és bár a királyokat továbbra is itt koronázták, udvartartásukat a Moldva jobb partjára, az Óvárosba helyezték át.
A királyság székhelyét Jagelló Ulászló helyezte vissza a várba. Ide költöztette a legfőbb állami hivatalokat, itt tartották az országgyűléseket. Ehhez újabb építkezésekre volt szükség — a késő gótikának ezt a cseh változatát, aminek legfőbb mestere Benedikt Ried (Benedikt Rejt) volt, „Ulászló-gótikának” nevezik, mivel legjelentősebb fennmaradt emléke az Ulászló-terem.
Habsburg uralkodók alatt a vallásháborúk végéig
A mohácsi csata után Csehország a Habsburg Birodalom része lett (és az is maradt 1918-ig). A 16. században parkosították a Szarvas-árkot, alakították ki tőle északra a Királyi kerteket és építették meg benne a reneszánsz stílusú nyári lakot.
Az 1541. június 2-án kitört kisoldali tűzvész a várra is átterjedt; utána szinte az egészet újjá kellett építeni. Ezt Wohlmuth Bonifác (Bonifác Wolmut, 1510–1579), a kor legjelentősebb építésze vezette.
A Habsburg uralkodók közül II. Rudolf 1578-ban Prágába költöztette udvarát, és innen, a várból kormányozta a birodalmat. Ebben az időben Prága Európa (egyik) kulturális központjává vált. Rudolf udvarában nemcsak alkimisták és csillagjósok éltek, de valódi tudósok és feltalálók is, mint például: Tycho Brahe, a kor legnagyobb megfigyelő csillagásza, Johannes Kepler, Tycho utóda, a bolygómozgás törvényeinek kidolgozója, Caspar Lehmann, az újfajta üvegmetszés feltalálója (1609-ben kapott rá szabadalomlevelet) stb. Az újabb építkezésekre jelentős mértékben azért volt szükség, hogy el tudják helyezni a császár messze földön híres gyűjteményeit (óragyűjtemény, drágakő- és hegyikristály-gyűjtemény stb.)
Egy ideig Prága maradt a főváros II. Mátyás alatt is; ekkor épült a barokk kapuzat és a bejárati palota.
1618-ban a zömmel protestáns cseh rendek nem fogadták el a Mátyás örökébe lépni kívánó, türelmetlen katolikusként ismert II. Ferdinándot, és május 23-án ismét kidobálták az ablakon a „cseh nép árulóit” — ezúttal Jaroslav Martinic várgrófot, Vilém Slavata tartományi főbírót és Filip Fabricius nevű titkárukat. Ez volt az egyes szerzők által harmadiknak nevezett második defenesztráció. (A kidobáltak túlélték a közel 18 méteres zuhanást, mert egy trágyadombra estek, és az felfogta a becsapódás erejét). Királynak az ebbéli minőségében legendásan tehetségtelennek bizonyuló V. Frigyes pfalzi választófejedelmet választották, és (remélt) megérkezéséig a cseh rendek a várból kormányozták az országot. A cseh-morva-sziléziai csapatok azonban 1620. november 8-án a mai Prága területén vívott fehérhegyi csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek. Csehország ezzel elveszítette addigi, viszonylagos önállóságát, és a Habsburg Birodalom „örökös tartományai” közé süllyedt. A vár szerepe leértékelődött; a Habsburg uralkodók Bécsben székeltek, és csak cseh királlyá koronázásukra jöttek Prágába.
A Habsburg Birodalom örökös tartományaként
A 16. század végén, majd a 17. században a vár környékét valósággal ellepték azok a kisiparosok és kiskereskedők, akik ki akarták vonni magukat a várbéli hivatalok joghatósága alól, azok jogköre ugyanis csak a várfallal övezett részre terjedt ki. Egyre-másra, teljesen átgondolatlanul és tervszerűtlenül emelték a legkülönfélébb házacskákat az éppen hozzáférhető anyagokból. Bent a várban csak III. Ferdinánd (ur. 1627–1657) idején volt jelentősebb építkezés (a királyné palotája és kápolnája, valamint az Új királyi palota főépülete, ami most nyugatról határolja a várat).
A harmincéves háború vége felé (1645-ben), a svédek Lennart Torstenson vezetésével a Prágától mintegy 50 km-re lévő Jankovnál mértek súlyos vereséget III. Ferdinánd Melchior von Hatzfeldt vezette hadaira. A cseh főváros ellen azonban csak három évvel később indultak meg; ez lett a háború utolsó hadjárata. A védők fegyverbe szólították a város lakosságát, és felkészültek az ostromra, de mire a svédek a város közelébe értek, megjött a vesztfáliai béke híre, és fegyveres összecsapásra nem került sor.
Az osztrák örökösödési háború (első sziléziai háború) részeként 1741. november 26-án a franciák, szászok és bajorok megrohanták és elfoglalták Prágát. A francia tüzérség komoly károkat okozott a Hradzsinban, de magában a várban nem.