Giulio Cabianca (Verona, 1923. február 19. – Modena, 1961. június 15.) olasz autóversenyző. Azon 51 versenyző egyike, akik Formula–1-es autóban veszítették életüket. 33 haláleset történt nagydíjhétvége során, további 18-an hunytak el tesztelésen vagy bajnokságon kívüli Formula–1-es versenyen.
Pályafutása 1951-ben az 1100 köbcentiméteres, 1952-ben az 1500 köbcentiméteres, 1958-ban a GT kategóriában lett olasz bajnok. A Targa Florión és Mille Miglián kategóriagyőzelmet szerzett, abszolút értékelésben megnyerte a Giro di Calabria, Coppa della Dolomiti versenyeket és Nápolyi Nagydíjat, Olaszországon kívüli eredményeit pedig a paui Formula–2-es futamon szerzett harmadik helyezés fémjelzi. Eredményei láttán Enzo Ferrari sportautó-csapatába igazolta őt 1959-ben, Messinában második, a Targo Florión negyedik helyet szerzett a vörös istállóval.
A Formula–1-ben az 1958-as monacói nagydíjon egy Formula–2-es autóval indult, de nem tudta magát kvalifikálni a versenyre. Az olasz nagydíjon motorhiba miatt esett ki. A következő évi olasz versenyen nyolc kör hátrányban a tizenötödik helyen ért célba egy privát Maseratival. Utolsó Formula–1-es versenyén az 1960-as olasz nagydíjon amelyet a nagy brit csapatok, a BRM, Cooper és Lotus bojkottáltak, a gyári Ferrarik és Porschék közé beékelődve negyedik helyről indulhatott, és bár két kör hátrányban, de ugyanebben a pozícióban ért célba. Ezt a versenyt a Scuderia Castellotti csapat színeiben teljesítette, amelyet az 1957-ben elhunyt Eugenio Castellotti emlékére hoztak létre.
1961 közepén a Mille Miglián elért második hely került a dicsőséglistájára, és a Scuderia Castellottival arra készült, hogy újra a Formula–1-ben induljon. A 38 éves versenyző június 15-én a modenai aszfaltcsíkon tesztelte a Cooper-Ferrarit. Az 1959-ben bajnoki címet nyert Cooper T51-es autóba egy Ferrari Tipo 533, 2 literes motort szereltek bele. Rá is volt írva a motorra, hogy Castellotti. Mivel az Aeroautodromo di Modenán versenyzőiskola is működött, eleinte lassú tempóban körözgetett, és csak késő délután gyorsított, mikor a tanoncok távoztak. A kilencedik körében valószínűleg az autó sebességváltója hibásodott meg, Cabianca nem tudta a Coopert megfékezni. Hogy elkerülje az ütközést, egyenesen a pálya kapuja felé vette az irányt, amely épp nyitva állt. A pillanat hevében született, meggondolatlan döntés volt. A kapu ugyanis egyenesen a Via Emiliára, Észak-Olaszország egyik legforgalmasabb útjára nyílt. Az autó először egy nézőt talált el, aki a pályát figyelte, majd egy biciklivel, egy motorral, egy kisteherautóval és három parkoló kocsival ütközött. A motor és a kisteherautó sofőrje azonnal életét veszítette. A kisteherautó súlyos fémtömböket szállított, egyikük lerepült a járműről, ez ölte meg a kerékpárost. A néző súlyosan sérült, de életben maradt. Cabianca autóját egy szemközti üzlet fala állította meg. A versenyzőt eszméleténél találták, és a közeli kórházba szállították, ahol néhány órán belül elhunyt.
Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája
Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont 1958 O.S.C.A. Automobil O.S.C.A. (F2) O.S.C.A. Straight-4 ARG MONDNQ NED 500 BEL FRA GBR GER PORNC0 Jo Bonnier Maserati 250F Maserati Straight-6 ITAKi MOR 1959 Ottorino Volonterio Maserati 250F Maserati Straight-6 MON 500 NED FRA GBR GER POR ITA15 USA NC 0 1960 Scuderia Castellotti Cooper T51 Ferrari Straight-4 ARG MON 500 NED BEL FRA GBR POR ITA4 USA 19. 3
Le Mans-i 24 órás autóverseny
Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés 1955 Edgar Fronterras Osca MT4 1500 Giuseppe Scorbati 11. 1959 Scuderia Ferrari Ferrari Dino 196S Giorgio Scarlatti Kiesett
Jegyzetek
További információk "The Grand Prix Who's Who", Steve Small, 1995
Kategória:Olasz autóversenyzők Kategória:Olasz Formula–1-es versenyzők Kategória:1923-ban született személyek Kategória:1961-ben elhunyt személyek Kategória:Versenybalesetben elhunyt autóversenyzők