Az ergonómia az ember-gép-munkakörnyezet kapcsolatát vizsgáló tudományág. Az ergonómia a görög ergon = ’munka’ (görögül: ἔργον), valamint a nomos = ’tan, törvény’ (görögül: νόμος) szavakból alkotott szóösszetétel. Célja a szűkebb és tágabb munkakörnyezet, a gépek, munkaeszközök emberhez igazítása, az emberi adottságoknak lehető legjobban megfelelő munkaeszközök és munkakörnyezet kialakítása. Egyszerűen így lehetne definiálni az ergonómiát: A munkakörnyezetnek kell illeszkedni a személyhez, nem pedig a személynek a munkakörnyezetéhez. Az ergonómia legfontosabb ágai: a termék-, a munkafolyamat- és a szoftver-ergonómia.
Az ergonómia ágai Termékergonómia A termékergonómia a termékekben (berendezés, gép, munkaeszköz) érvényesülő ergonómiai szemléletet jelenti, amely növeli a használhatóságot, a kezelhetőséget, az egyszerűbb működést és karbantartást. Az ergonómiai követelmények érvényesítése megjelenik a tárgy méreteinek, alakjának, kialakításában, a súlyban, a jelző és kezelőelemek elhelyezésében, az anyag megválasztásában stb. Fontos, hogy a tárgy működésmódja ne legyen kényelmetlen, fárasztó, ne jelentsen megerőltetést a használóra vagy annak környezetére.
Munkafolyamat-ergonómia A munkavégzés-ergonómia foglalkozik a munkahely, a munkaeszközök, a munkakörnyezet kialakításával, a munkavégzés során fellépő terhelő hatások meghatározásával, értékelésével, csökkentésének módjaival. A feladatok megoldása a fizikai munkát végző embereknél elsősorban a terhelés mérséklésére, munkájuk hatékonyságának növelésére, a munkahelyi balesetek kockázatának csökkentésére irányul.
Szoftver-ergonómia A szoftver-ergonómia funkciója az információközlés módjának, illetve tartalmának kialakítása annak érdekében, hogy az ember és a számítógép közötti párbeszéd a felhasználó igényeihez igazodjon. A szoftver-ergonómia alkalmazásával csökkenthető a pszichés terhelés, megteremthetők a kevésbé fárasztó folyamatos munka feltételei, növelhető a felhasználók munkájának hatékonysága.
Ergonómiai vizsgálatok, módszerek Az ergonómiai értékelő módszer lényege, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos, élettani hatásokat befolyásoló körülményeket objektíven kvantifikálja. Alapvetően a dolgozó testhelyzete, az erőkifejtés mértéke, az erőkifejtés időtartama és gyakorisága határozza meg a fizikai igénybevétel mértékét. Egy munkaállomás ergonómiai értékelésénél vizsgálni kell a munkahely szempontjából a környezeti, fizikai tényezőket, illetve a dolgozó adottságait. Ismertebb ergonómiai értékelő módszerek Ergonómiai Ellenőrző Pontok 2.0 ILO (International Labour Organization) REBA (Rapid Entire Body Assessment) RULA (Rapid Upper Limb Assessment) MAC (Manual Handling Assessment Charts) JSI (Job Strain Index) OWAS (Ovako Working posture Assessment System) CERA Összetett ergonómiai kockázatbecslés EAWS Ergonómiai Értékelő Munkalap
Virtuális ergonómiai elemző rendszerek Az ipar fejlődése megkövetelte a gyorsabb, pontosabb ergonómiai vizsgálatokat. A hagyományos papír-ceruza módszerekkel a munkahelyeket a kiértékelés után kell átalakítani, javítani. A 20. század második felében azonban megjelentek az első digitális embermodellek amelyek segítségével már a tervezési fázisban, proaktív módon lehetett korrigálni a munkahelyek, termékek kialakításán A digitális ergonómiai szoftverekbe implementálva vannak a hagyományos kiértékelő módszerek így még a gyártási szakasz előtt szimulálni lehet, hogy az elvégzendő feladat során milyen kritikus testtartások jelentkezhetnek. A hagyományos vizsgálatokon túl lehetőség van elérhetőség-, láthatósági-, testerő-, és kognitív terhelési vizsgálatot végezni. Ismertebb ergonómiai verifikációs szoftverek
Anthropos Sammie ViveLab Jack
Források
Kategória:Egészségügy Kategória:Munka