Az özönvíz (vagy vízözön) történetének leírása a Bibliában Mózes első könyvében, a 6–9. fejezetben található. Az elbeszélés alapján a korabeli világ bűnösségének mértéke betelt és Isten vízözön által tisztította meg a földet az erkölcsi tisztátalanságtól. Az emberiséget elpusztító vízözönből csak az istenfélő Noé menekült meg családjával, feleségével, három fiával és három menyével együtt.
A mai tudomány állása szerint az özönvíz történetének lehetett történelmi, valóságos alapja is, amit a pleisztocén-holocén becsapódási esemény idején a laurenciai jégtakaró megolvadásával járó nagy árvíz magyarázna, de a bibliai özönvíz történetét egy ősi héber mítosznak veszik.Leeming, David A. (2010). Creation Myths of the World: An Encyclopedia. Vol. 1. ABC-CLIO. .
A világ csaknem valamennyi részén találunk az ősi hagyományokban számtalan és különféle özönvíz-regét. Ezeknek a hagyományoknak egy része helyi, korlátozott terjedelmű árvízkatasztrófákra vezethető vissza. A legjelentőségteljesebb a vallás szempontjából az a feltevés, hogy a vízözön-regék másik fele nagy valószínűséggel ezek egy és ugyanazon eseményről szólnak, mely történetek az idők folyamán különféle változásokon estek át. Leggyakrabban az észak-amerikai, illetve az ázsiai kontinensen és a tőle délre eső szigeteken találkozunk vele, de mindegyik kontinensen vannak ilyen legendák.The International Standard Bible Encyclopedia, 2. köt. 319. o. Ezek három ponton szinte teljesen megegyeznek: 1. Világméretű pusztulás érte vízözön képében az emberiséget 2. Bárkát vagy hajót szerepeltetnek a menekülés céljára. 3. Az emberiség magja megmaradt, hogy a faj fennmaradjon.
A legnagyobb hegységek, a Himalája, az Andok, a Sziklás hegység, az Alpok magukon viselik a tengeri kagylók és más, évezredekkel ezelőtt élt tengeri élet árulkodó jeleit. Ezeket a tudomány állása szerint nem lehet az özönvíz bizonyítására használni, mert azok a hosszú idő alatt lerakódó egykori tengerfenéki üledékben helyezkednek el és a hegységképződési folyamatok bizonyítékai. A bibliai özönvíz globális eseménye nincs összhangban a geológia, a régészet, a paleontológia és a fajok globális elterjedésének tudományos eredményeivel.
(lásd Az özönvíz kritikája)
Az özönvíz eseményére Jézus is tett utalást, amikor párhuzamot vont az akkor élő emberek élete és az utolsó idő korszaka között.Luk. 17:27-30 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket... Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.
Mózes könyve alapján ebben az időben óriások éltek a földön,1. Móz. 6:4 akik mind életkoruk szokatlan nagyságával, mind pedig testi alkatuk kiválóságával felülmúlták a későbbi embereket.
A bibliai történet A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelt erőszakoskodással... És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbánta azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön... És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről ... De Noé kegyelmet talált az Úr előtt... Monda azért Isten Noénak: Minden embernek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát góferfából...Mózes első könyve - 6. fejezet
A teljes szöveg itt: Szentírás - Mózes I. 6. rész-
Én pedig özönvizet hozok a földre, hogy elvesztessek minden lényt, amelyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. És minden élőből, s minden lényből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek... Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelül... És úgy cselekedett Noé; amint parancsolta neki Isten.
Ezt mondta az Úr Noénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben... Hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Noé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. Noé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön... Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt... Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember... Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot.. csak Noé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.Mózes első könyve 7. fejezet
Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. Negyven nap múlva kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Noé, hogy a víz leapadt a földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Noé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. Ekkor így szólt Isten Noéhoz: Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! Mózes első könyve 8. fejezet
A Biblia alapján csak Noé és családja volt az, akik át tudtak menni az „új világba”. Az emberiség története így folytatódott.
Az özönvíz után a megmaradt néhány ember számára a Föld nem volt többé az a bolygó, melyet azelőtt ismertek. Minden megváltozott. De Noé családja mélységesen hálás volt Istennek a megmentésért, a számukra megadott második esélyért és hálaáldozatot mutattak be a megépített oltáron.I. Móz. 8:20
Az özönvíz utáni változások Feltételezések szerint a kataklizma kibillentette a Föld tengelyét és az özönvízkor klímaváltozás történt. A föld tengelye eredetileg merőleges volt,Rene Noorbergen: Az elveszett fajok titkai ezután hirtelen 26,5 fokra dőlt, majd a történelem folyamán a jelenlegi 23,4 fokra állt be. A tudomány felfedezte, hogy még a földrengések is hatással vannak a föld forgástengelyére.https://index.hu/tudomany/2011/03/13/elmozdult_a_fold_tengelye/ A Föld forgástengelyének ilyen mértékű változására geológiai bizonyíték nem létezik.
A teremtéskor a föld legnagyobb része trópusi éghajlatú volt - ahogy ezt a mai tudomány is felfedezi a Föld korai korszakáról.http://www.origo.hu/tudomany/20160223-gastronis-eocen-idoszak-fosszilia-sarkvidek-ellesmere-sziget-paleontologia.htmlhttps://index.hu/tudomany/2011/12/21/novenyevo_dinoszaruszok_eltek_antarktiszon/ A vízözön után az évszakok megjelenése van említve.nem szűnik meg ... a hideg és a meleg, a nyár és a tél I. Móz. 8:22 A tudomány mai állása szerint ez az állapot 65 millió éve fejeződött be.
Az özönvíz előtt „mennyezet feletti vizek” is voltakI. Móz 1:7 aminek a mai világban nincs megfelelője. A „mennyezet” szó (héber: רָקִיעַ átírva: rakia, jelentése: terjedelmes ritkásság) lényegében a menny, az ég szinonimája és általánosságban az űrt vagy egy meghatározott teret jelent, ahogyan a szövegösszefüggés megkívánja. Ebben az esetben a mennyezet lényegében a légkör volt, ahol a madarak repülnek.1. Móz. 1,20 A légköri vizeknek láthatatlan vízgőz óriási takarójának kellett léteznie, amely átengedte a csillagokról érkező fényt, de amely csodálatos üvegházhatással járt, ami az Északi-sarktól a Déli-sarkig biztosította a kellemes hőmérsékletet, megakadályozta a levegőtömeg áramlását és az ebből eredő esőt.1. Móz 2,5 Mindenképpen azzal a további hatással kellett járnia, hogy sikeresen kiszűrte az űrből érkező káros sugárzást, jelentősen csökkentette a szomatikus mutációk arányát az élő sejtekben, aminek következtében drasztikusan csökkentette az elöregedés és halál sebességét.Henry M. Morris. Kreacionizmus, Budapest, 2000
A kreacionista állításokra tudományos bizonyíték jelenleg nem létezik.
A leírásban említett nagy mélységek forrásának felfakadására tett utalások (1. Móz. 7:11) azt sugallják, hogy a föld kérge alatt nagy víztartalékok helyezkedtek el nyomás alatt. Ezeknek a vizeknek és „a mennyezet feletti vizek”-nek ma a jelenlegi óceánokban kell lenniük, ez viszont arra utal, hogy az özönvíz előtti óceánok és tengerek jóval kisebbek lehettek. Éppen ezért a szárazföldek nagyobbak voltak, sőt az enyhe éghajlat és a termékeny föld sokkal több növényt és állatot tudott eltartani, mint ma.
A geológia tudományának jelenlegi állása szerint a földtörténeti középkor (mezozoikum) idején – amikor nem voltak jégsapkák a pólusokon – a tengerszint a mainál több száz méterrel magasabb volt.
A kataklizma előtt az üvegházhatás kizárta a gleccserek és jégsapkák képződését. A páraboltozat eltűnése azonban gyorsan meghozta a szélességi körök éghajlati differenciálódását. Az özönvíz alatt az energia óriási felszabadulása hosszú ideig folytatódott és az új óceánok felszínéről nedvességgel látta el a légkört, amelynek egy része hó formájában lecsapódott a sarkvidékeken. Ezek a jelenségek a pleisztocén kontinenseket beborító nagy jégtakaróinak kialakulásához vezettek. A tudomány szerint a kainozoikumi eljegesedés 3,5 millió évvel ezelőtt kezdődött.
Érdekes, hogy nincs kielégítő uniformista modell a pleisztocén nagy gleccsereinek magyarázatára: A geológusok és klimatológusok több mint egy évszázada próbálják megmagyarázni a kontinens méretű eljegesedés megismétlődését. Egyik elméletet a másik után állítják fel, de mindegyik vagy túl sokat, vagy túl keveset magyaráz meg. Egyik sem tekinthető kielégítő magyarázatnak.J. Gilluly, A. C. Waters, A. O. Woodford: Priciples of Geology A kataklizma elmélet azonban azt állítja, hogy erre kielégítő magyarázatot ad.
A „mennyezet feletti vizek” miután eltűntek, megnőtt az emberi génekre káros kozmikus sugárzás mértéke is a földön. Ha történt ilyen változás a sugárzás nagyságában, az hatással volt a radioaktív 14C létrejöttének mértékére, méghozzá annyira, hogy nem tekinthető megbízhatónak egyetlen radiokarbon-módszerrel meghatározott adat sem az özönvíz előtti időkből.http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1200001150#h=9:0-10:1081 A tudomány jelenleg nem ismer erre bizonyítékot.