Ez a cikk a kereszténység és a hinduizmus összehasonlításával foglalkozik.
A hinduizmus
India autentikus ősi vallását hinduizmusnak (vagy másképp brahmanizmusnak) nevezzük. A hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő vallási rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. A kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció, a világon kb. 1 milliárd ember világnézetét képezi.
A hinduizmus - híveinek véleménye szerint - az emberek örök, időtlen ősvallása, de nem nevezik vallásnak azt. A hinduizmusban különböző vallásos hitek, az imádat, a szertartások és hagyományok különböző fajtái foglalnak helyet egymás mellett. Különféle vallások laza szövetsége ez, ahol fenséges és visszataszító, primitív és kifinomult közvetlenül egymás mellett megtalálható. A hívei alapján a hinduizmusnak nincs alapítója, hanem öröktől fogva, a világ kezdete óta létezik. A hinduizmus a szent iratukon, a Védákon alapszik, amely az univerzum ezoterikus bölcsessége és ember feletti eredetűek.
A hinduizmus – a Brahman- és Ísvara-tannal – földünk legrégebbi, ismert monoteista vallása.Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001. A Brahman minden létező ősoka, transzcendens létező. Tér és idő fölé emelkedett, kezdet és vég nélküli, felfoghatatlan, megismerhetetlen, semmiféle tulajdonsággal nem jellemezhető. A Rigvéda X. 121-es himnuszának címe: Az ismeretlen Isten. Gyakran világléleknek nevezik. Nem azonos a világtörvénnyel (dharma), hanem a dharma székhelyének és alkotójának nevezik. A hinduizmus azt tanítja, hogy minden ember dharmája, cselekvési szabálya különböző, és egyénileg kell felfedezni, nincs mindenkire érvényes erkölcsi rend.
lásd még: Hindu panteon (Isten és istenségek a hinduizmusban)
A hinduizmus nem alakított ki olyan dogmatikai rendszert, amelyet a többi világvallással párhuzamba lehetne állítani. Ez a vallás valamennyi közül a legegyetemesebb, amely más világvallások értékeit is megbecsüli és mindazt, amit a többiben igaznak lát, bekebelezi. Nézetük alapján az összes vallás - ellentmondó tanításai ellenére - ugyanahhoz az igazsághoz vezet. A többi vallás szent embereit a saját szentjeivel egyforma módon nagyra értékeli és isteni megtestesülésekként (inkarnácókként) tiszteli azokat. Nézetük alapján ilyen inkarnációként (avatára) lépett fel a világban Ráma, Krisna, Buddha vagy Jézus, vagy jelent meg Mohamed, mint próféta, hogy az isteni törvényt helyreállítsa a földön.Radha Krisnan : The heart of Hindustan Indiában gyakran találni gyakorlati példát arra, hogy egy hindu keresztény vagy esetleg muszlim szenteket tisztel, anélkül, hogy a kereszténységre vagy az iszlámra való áttérésre gondolna.
A hinduizmusban mindenki megtalálja a neki valót: a spirituálisan fejlettek a misztikus Védántában, a gyakorlatiasabb beállítottságúak a személyes Isten iránti szeretetteljes odaadás (bhakti) vallásának valamelyik irányzatában, az egyszerű emberek pedig a mitológia és az azzal kapcsolatos népszerű szertartások színes világának szintjén.
A hinduizmus ágainak központi tantételei a karma, a dharma és a lélekvándorlás (szanszára). Ezen alaptételeket illetően a hinduizmus szigorú és hajthatatlan.
A hinduizmus hitében (a többi keleti valláshoz hasonlóan) a világban egy olyan természeti és erkölcsi világtörvény van (dharma), amely a kezdet és a vég nélküli kozmikus folyamatot irányítja, és az élőlények a szanszára kereke - a születés és a halál - örök körforgásában vannak.
Istenkép Kereszténység A keresztény hit középpontjában a személyes Isten áll, aki a világot a semmiből teremtette, és a Bibliában a Föld teremtése és vége közötti idő foglalja magában az emberi történelmet.
A kereszténység fő áramlata ezen túl a Szentháromság tanát vallja: Isten lényén belül három személy különíthető el; az Atya, a világ teremtője, a Fiú, Jézus Krisztus, és a Szentlélek, ami a világ végéig a hívőkkel van, tanítja, formálja és vezeti őket.
Hinduizmus A hinduizmus az egyénre bízza, hogy istenhívőnek, panenteistának vagy ateistának tekinti-e magát, hogy Visnut vagy Sivát ismeri-e el a világ legfőbb személyes irányítójának, vagy inkább egy személytelen elv híve.
A hinduizmusban számtalan istenség van. A legtöbb modern hindu teológus visnuitának vagy sivaitának vallja magát, az alapján, hogy kit tekint a legfőbb istennek, illetve akinek a többi istenség alattvalóként vagy megjelenési formaként (inkarnáció) alá van rendelve.Markus Hattstein: Világvallások
A különböző hindu vallásfilozófiai rendszereknek eltérő istenképük van: A karma-mímánsza és a klasszikus szánkhja tagadja egy öröklétű világirányító isten létezését, szerintük a kozmoszt egy természeti és erkölcsi világtörvény (dharma) uralja. A jóga filozófiája elismeri egy örök Isten létezését, aki azonban nincs hatással a világ folyására (ezt Nyugaton deizmusnak nevezik). A vaisésika és a njája hisz a személyes és irányító Istenben, aki azonban azonos eredetű az örök lélekkel és az örök anyaggal. A régebbi védánta panteizmust tanít, amely szerint isten a világ ős-szubsztanciája.
Az ember Éles ellentét van a hinduizmus szerinti létforgatag és a kereszténység szerinti egyetlen élet súlyának.
A kereszténység alapján az ember sorsát egyetlen földi léte során a Jézus váltsághalálában felkínált isteni kegyelem elfogadása vagy elutasítása határozza meg, amely a testi halála, illetve a végítélet után a következő egész örökkévalóságban válik véglegessé.
A hinduizmus alapján az ember számtalanszor újraszületik. A lélekvándorlás tana minden hinduista rendszerben központi szerepet játszik. Minden emberi élet célja a jó újraszületés a megfelelő, jó tettek révén (→ karma).
Megváltás Kereszténység A kereszténység az abszolút vallás igényével lép fel. Abszolút voltát elsősorban azzal indokolja, hogy Krisztusban Isten lett emberré, és az isteni kegyelemnek ez az egyszeri történelmi eseménye az emberiség fejlődésének nem csupán egyik állomása, hanem fordulópontja. Krisztusban az Isten lelke oly tökéletesen jelent meg, ahogyan a földön térben és időben egyáltalán megjelenhetett.
A kereszténység alapján Isten parancsolatai iránti engedelmessége és helyettes áldozata által Krisztus megváltást hozott az egész emberiségnek. Jézus a kereszthalálával, amelyben elszenvedte az ősbűn miatt az emberekre váró isteni ítéletet, megváltotta az Isten ellen fellázadt embereket az isteni közösségből kitaszított állapotából, és ezáltal Isten minden embert a magával való kapcsolatra és üdvösségre hív.
A kereszténység alapján csak Jézus Krisztuson át lehet üdvözülni.Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. - A fő lépések a hit, a megtérés és a keresztség.
Hinduizmus A hinduizmus szerint sok út vezet az üdvösséghez. A megváltásról, azaz hogy mik az újraszületések körfolyamatából (szanszára) való kiszabadulás (móksa) útjai, különböző felfogások uralkodnak. Az üdvhöz vivő utak, amelyeket jógának vagy márgának (=út) hívnak, nem zárják ki egymást, hanem éppen hogy kombinálhatók.
A három fő út (trimárga) : karma-márga - a cselekedet útja dzsnyána-márga = a felismerés és belátás útja bhakti-márga = az istenszeretet útja
A visnuita és sivaita irányzatok többsége úgy képzeli el a megváltást, hogy az megdicsőült egyéni továbbélés a földöntúli, mennyei világban.Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás Ők azt tanítják hogy saját erejéből az ember nem érheti el a megváltást vagy megszabadulást a világból, hanem ehhez az istenség kegyelmére van szükség, amit hívő és szeretetteli hódolattal (bhakti) és bizalomteli önátadással (prapatti) érhet el.
Más hindu iskolák (a buddhizmushoz hasonlóan) azt vallják, hogy az ember képes megváltani önmagát.
Egyes hindu panenteisták a megváltást az Istenbe való bejutásként határozzák meg. A teopantisták szerint a megváltás az abszolúttal alkotott egység helyreállítása, amely egység valójában kezdettől fogva létezett.
Etika A hinduizmus minden különbözősége ellenére is sok hasonlóságot mutat a kereszténységgel. A felebaráti szeretet, az erőszakmentesség, az igazmondás, a megbocsátás, a mások iránti szánalom, együttérzés és segítség, az anyagiakról való lemondás, az egyszerű, szerény élet, az önmegtagadás és az Isten (Ísvara) iránti teljes odaadás tanítása mindkét vallásban megtalálható.
"Megbocsátás, igazmondás, az érzékek szabályozása, az elme szabályozása, erőszakmentesség, kiegyensúlyozottság, elégedettség, vezeklés, adományozás – Tőlem származnak. " Bhagavad Gítá 10, 4-5 "Egyszerűség, önfegyelmezés, mentesség a haragtól, (a világról) lemondás, békesség, idegenkedés (a másokban való) hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, elszántság, kitartás, megbocsátás, tisztaság, mentesség az irigységtől és a becsvágytól – az isteni természettel megáldott ember jellemzői. (Bhagavad Gítá)Bhagavad Gítá 16, 1-3
A két vallás etikai alapjainak összehasonlítása a szent irataik alapján: