Vitéz Náray Antal (Ópazova, ma Ópázova, 1893. november 26. – Budapest, 1973. augusztus 3.) magyar vezérőrnagy, a Magyar Rádió és Távirati Iroda (Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) elnöke, egyetemi oktató, író, zeneszerző.

Élete

Apja, nárai Náray Lajos, a Magyar Államvasút tisztviselője, anyja, Horváth Rozália, háztartásbeli. Az Újvidéki Gimnázium elvégzése után Pécsett, a Magyar Királyi hadapród iskolában tanult, majd Budapesten, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. 1914-ben avatták hadnaggyá. Az első világháborúban harcolt melynek során ezred segédtiszti beosztásra emelkedett. Az első világháború után hadapród iskolákban, majd a Ludovika Akadémián tanított. 1920-24 a Budapesti Műegyetemre járt, és elvégezte a Vezérkari Tisztképző Hadiakadémiát. A Magyar Királyi Honvédségtől 1942 májusában vált meg.

1942 májustól 1944 március 19-ig, Magyarország német megszállásáig, a Magyar Rádió és Távirati Iroda elnöke volt A náci politika elleni, valamint háború ellenes nézetei miatt a nyilasok magyarországi hatalom átvétele után egy ideig bujdosott, de a nyilasok hamarosan letartóztatták. 1944 decemberében a Mártírok úti volt honvéd fogházban őriztek, ahonnan Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönbe vitték. Innen a szovjet hadseregek előrenyomulásakor a Gestapo és a nyilasok egy marhavagonban Mauthausenbe irányították. Politikai fogságából amerikai csapatok szabadították ki, 1945 április végén. Kiszabadulását követően egy kis német faluban megírta a háborút megelőző és a háború alatti visszaemlékezéseit. Emlékiratait a helyi plébánosnál hagyta megőrzésre, ezt fia, Náray Lajos, közel 40 évvel később találta meg, és könyv formájában közölte.

1945 augusztusában Náray Antal hazatért Magyarországra, ahol ezúttal a szovjet/magyar kommunisták tartoztatták le, “háborús bűnökkel” vádolva. 1946-ban ugyan minden vád alól felmentették, de 1951-ben a kommunista kormány elvette nyugdíját és ingóságait, és feleségével és legfiatalabb gyermekével együtt Fegyvernekre telepítették ki ahol nyomorúságos körülmények között élt. 1954-től Budapest közelében, Solymáron lakott, ahol iskolai zeneoktatásból és nyelv tanításból élt, igen szerény körülmények között. 1973-ban halt meg Budapesten, szívelégtelenség következtében.

Honvédelmi pályafutása A Ludovika Akadémia elvégzése után 1914-ben avatták hadnaggyá, a szabadkai Magyar királyi 6. Honvéd gyalogezrednél szolgált. Az első világháborúban, szakaszparancsnokként, század parancsnokként, majd ezred segédtisztként szolgált a fronton. Harci cselekedeteiért több katonai érdeméremmel tüntettek ki. 1924-től vezérkari tiszt. 1935-től alezredesi rangban a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, először mint a gépkocsi osztályának vezetője, később az anyagi csoport vezető helyettese. 1940-ben a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkárává nevezték ki. Ettől kezdve Teleki Pál miniszterelnök közeli munkatársa lett. 1942 márciusában vezérőrnaggyá nevezték ki, de ezután hamarosan, májusban nyugállományba vonult a honvédségtől. Ekkor már tábornoki rangja volt.

Magyar Rádió és Távirati Iroda elnöke 1942-ben Náray Antalt, széles körű műveltsége (öt nyelven beszélt, könyveket irt) és zenei ismerete végett, Horthy Miklós a Magyar Rádió és Távirati Iroda elnöki posztjára javasolta. Mint a Rádió elnöke, Náray megpróbálta a szélsőjobboldal képviselőinek szereplését csökkenteni illetve megakadályozni. Nem járult hozzá, hogy zsidó származású művészek műveit levegyék a rádió műsoráról, ellenkezőleg, megakadályozta hogy zsidó származású munkatársait munkaszolgálatra vigyék. Polgár Tibor zeneszerző-karnagyot Náray mentette ki a munkaszolgálatból, Majorossy Aladár zeneszerzőnek munkalehetőséget adott.) Emiatt a széljobboldal súlyosan támadta, „zsidómentő”, „zsidóbérenc” nevekkel illették. A Rádió elnöksége alatt élesen ellenezte Antal István tárca nélküli nemzetvédelmi és propaganda miniszter szélsőjobboldali politikáját.

Természetesen a németek se néztek jó szemmel a fajvédést ellenző magatartását, és a budapesti német követség többször kifogásolta a Rádió működését.

1944. március 19-én a németek Budapestre való bevonulása és a Rádió elfoglalása után Náray önként lemondott az elnöki tisztről, mert nem akart idegen hatalmakat kiszolgálni.

Legfőbb művei

Könyvek Náray Antal Visszaemlékezése 1945, a bevezető tanulmányt és jegyzeteket Szakály Sándor írta. Náray emlékiratainak közvetlenül a II. világháború utáni megírását azért tartotta fontosnak, mert félő volt, hogy a budapesti bombázások alatt a (saját szavait idézve) 'Magyarország hadba lépésének alapokmányai elvesztek. Könnyen történhetik meg tehát, hogy hamis vádak ártatlanokat érnek, a bűnösök pedig büntetlenül fogják tovább űzni hamis játékukat".' Tekintve, hogy Náray a magyar történelem e nehéz időszakának közvetlen szemtanúja volt, a vezető politikusokat jól ismerte, számos olyan megfigyelést írt le visszaemlékezésében, ami segítheti a történészek munkáját. Emlékiratait a helyi plébánosnál hagyta megőrzésre, ezt fia, Náray Lajos, közel 40 évvel később találta meg, és könyv formájában közölte.

Szépirodalmi művek Árva Anikó. Téli mese., (1938), vol. 48 1 lev, l. (Vitézi Rend Zrínyi Csoportja ed.), Budapest: Kásás Zoltán

Zeneművei Isten rabjai – filmzene.

Induló repertoár. A 17. gyalogezred indulója „Előre Bácska!” induló Erdély-induló Frontharcosok indulója Lovassági induló „Ne bántsd a magyart!” induló Turán áldozat induló Vadász induló "CSATADAL" induló "EMERICANA" induló

Jegyzetek

Források

Szakály Sándor : Náray Antal Visszaemlékezése 1945; Zrinyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. Fehér Csaba: A Magyar Rádió története Náray Antal elnöksége idején, 1942-1944. In Fons, 1999. 3: 337–370. p. Vámos György: Náray Antal vallomása. Múltunk, 2006/3. 243–254. Múltkor: Az MTI a második világháború alatt. 2011. november 30 A Magyar Rádió háborús évei (1939–1944)

Kategória:Magyar Rádió Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A mauthauseni koncentrációs tábor foglyai Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek