Nemesnépi Marton család

thumb|right|230px|Nemesnépi Marton család címere (rajz) thumb|right|260px|Nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos viaszpecsétje (kelt: 1800. október 25.). A nemesnépi Marton család egy Zala vármegyei nemesi földbirtokos család, amely a Lenti járáson fekvő Nemesnép nevű településről származik. A család eddigi első ismert említése 1490-ből származik; a többi ottani nemesi családdal együtt 1566. január 2-án Miksa magyar királytól újabb nemesi adományban részesült. A család története A korai története thumb|right|180px|Nemesnépi Marton Józsefné verbói Szluha Rozália (1816–1883) és lánya boldogfai Fakas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900), nemesvitai Viosz Lajos özvegye A család eddigi legkorábbi ismert említése 1490-ből származik; 1490. május 8-án kelt egy oklevél, amelyben szerepelnek egy pereskedés ügyében a kihallgatott nemesek névsora Nemesnépen; ezek közül található: nemesnépfalvai Kovács Péter, Tamás, Boda György, Györffy Péter, Miklóssa Pál, Torda Benedek, Lászlófi Mihály, Gede Péter, Kósa László, Marton Miklós, Kósa Bertalan, Bereczfy Jakab, Miklóssa András, Tankó István, Lerincz Albert, Györgyfy Mihály, Janossa Imre, Pálffy János illetve nemesnépfalvai Dienes Miklós.DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311) • 19647 A 13. században több okleveles forrás is már nemesnépi nemeseket említ de nem név szerint. Nagyon kevés nemesi faluról tudjuk megállapítani, hogyan keletkezett. Még egyszerű a helyzet a nyugati határ menti nemes faluknál, melyeket határőrök laktak (Szentgyörgyvölgy, Nemesnép, örikozmadombja, Felsőőr, Őrisziget stb.). Ezek vagy eredetileg is ki voltak véve a megyeispán, hatósága alól, vagy korán megszerezték ezt a privilégiumot. Katonáskodó réteghez tartoztak, és sikerült megőrizniük szabadságukat már a 12. században. 1407-ben konkrét okleveles forrás említi, hogy kiszolgált királyi katonákat telepítettek itt le, akik szintén nemességet kaptak; a település ekkor, 1401-ben "Nemesnepfalua"-ként szerepelt. 1512-ben ismét említik a nemesnépi Marton családot a települése nemesei között.

A nemesnépi Marton család 1566. január 2-án Miksa magyar királytól újabb nemesi adományban részesült közösen a nemesnépi Sassas, a nemesnépi Nagy, a nemesnépi Zabó, a nemesnépi Jakabffy, a nemesnépi Dienes, a Nemesnépi Zakál (Szakály), és nemesnépi Andrásffy családokkal együtt; ekkor nemesnépi Marton György, Pál, Ambrus és István képviselték a családot és a korábban emlitett családokkal együtt földbirtokadományt szereztek Nemesnépre és Keréktóra (Nemesnép határában, Nagykanizsa mellett keresendő rét). A nemesnépi Marton család a reformáció alatt áttért a kálvinizmusra és csak a 18. század elején egy ága tért át a római katolikus hitvallásra, amely tulajdonképpen a család köznemesi ágát képezte. A nemesnépi Marton családnak több ága megőrizte a kálvinista hitvallást a továbbiakban. A 18. században élt a kálvinista nemesnépi Marton Ferenc (1700–1760), nemesnépi földbirtokos, aki a nemesnépi Marton család köznemesi ágát alapította; a leszármazottjai a római katolikus hitvallás alatt éltek. Nemesnépi Marton Ferenc 1725. április 17-én Nemesnépen vette feleségül nemesnépi Szakály Krisztina (fl. 1725–1737) úrhölgyet, nemesnépi Szakály György leányát. A nemesnépi Szakály család ősei, Szakaly István, Benedek, Péter és András 1566-ban nemesség- és birtokadományban részesültek Miksa magyar király kegyéből; ők szintén a nemesnépi határőri családokhoz tartoztak.A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1809 - N°. 9839. 1542-ben Nemesnépen szerepelt Zakál István és Benedek az összeírt birtokos nemesek között.Náprádfa-Ozmánbük - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 17.Nemesnép 17.341. 60

Nemesnépi Marton Ferenc (1700–1760), földbirtokos, és nemesnépi Szakály Krisztina gyermeke a már római katolikusként megkeresztelt idősebb nemesnépi Marton György (1730–1795) táblabíró volt; 1730-ban született Nemesnépen, és 1767. december 12.-én esküdtként tevékenykedett; az utolsó ismert említése zalai esküdként 1769. március 3.-án kelt. Marton György 1772. október 1.-je és 1780. április 15.-e között az egerszegi járás alszolgabírája volt, majd 1781. szeptember 24.-e és 1786. június 14.-e között a zalalövői járás főszolgabírája.Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 267. o. Marton György 1761. június 21.-én feleségül vette Zalaegerszegen boczföldei Visy Anna (1743–1817) kisasszonyt; Visy Anna szülei boczföldei Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, andráshidai földbirtokos és baranyavári Baranyay Orsolya voltak. Marton Györgyné Visy Anna felmenői nemes Tóth másképp Visy Péter és István 1717. június 12-én III. Károly magyar királytól királyi földbirtokadományban szerezték özvegy Mizdó Ferencné bebesi Bebessy Judit zalai földbirtokait (többek között: Bocfölde, Csatfa és Bessenyő), amelyeket örökbefogadó anyjukként rájuk hagyott.A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 358 - 359. oldal Az 1767-ei úrbárium összeírásában Visy Anna Bocföldén földbirtokosként szerepelt a többi boczföldei Visy rokonával együtt; ekkor Marton Györgynének Bocföldén egy szabad-menetelű jobbágy családja volt. Az 1779-ben készült úrbéri összeírásban nemesnépi Marton Györgyné boczföldei Visy Anna szerepelt nemes Kiss Jánossal együtt mint 4 házas zsellér családnak az földesurai a Kispáli nevű településen.Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Kerkakutas-Kisszentgróg). Kispáli 12.257. 60 1797-ben Visy Anna, aki ekkor már Marton György özvegye, fiával, ifjabb nemesnépi Marton Györggyel együtt pereskedett rokonaival Zalaegerszegen.

Ifjabb nemesnépi Marton György (1767–1843) táblabíró, idősebb Marton György és boczföldei Visy Anna egyetlen gyermeke, a Kőszegi Gimnáziumban végezte tanulmányait. Felnőtt korában, jogi képesítése után, a lövői járás esküdtje lett 1795. május 4.-e és 1798. június 19.-e között.Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 297. o. Amikor az 1795-ben nemes Göde István nemesnépi lakós gyújtogatásnak indult, és terrorizálta a szomszéd falvakat, csupán nemesnépi Marton György esküdt akarta megakadályozni a bűntettet (az akkori zalai alispán, Mlinárics Lajos, tehetetlen volt a hatalmaskodó nemesi jogaival szemben). A végén, mintegy 500-an vették körül és végeztek nemes Göde Istvánnal. Marton György később a lövői járás alszolgabírája lett 1798. június 19.-e és 1815. november 8.-a között.Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 279. o. Tekintetes és nemzetes ifjabb nemesnépi Marton György úr 1796. január 31.-én Söjtörön, feleségül vette a söjtöri nemesi földbirtokos petrikeresztúri Patay család a sarjából való Patay Rozália (1779–1845) kisasszonyt, petrikeresztúri Patay László (1738–1795), alsó- és felső-söjtöri földbirtokos, és baranyavári Baranyay Anna (1760–1823) lányát.A Patay család (petrikeresztúri). (in: Szerk.: Gudenus János József. Nobilitas 2026. XXII. évfolyam, 98. o.) Az esküvőn a tanúk nemes Kiss János táblabíró és lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832), táblabíró voltak. Patay Rozália úrnőnek az apai nagyszülei ifjabb Patay István (fl. 1738–1752), söjtöri birtokos, aki 1746 és 1752 között kapornaki alszolgabíró, és derecskei Derecskey Erzsébet úrnő voltak. Patay Rozália anyai nagyszülei, baranyavári Baranyay István (1719–1788), hahóti postamester, földbirtokos, és várbogyai és nagymádi Bogyay Anna (1730–1769) asszony voltak. Az anyai dédszülei, várbogyai és nagymádi Bogyay László (1692–1749), soproni táblabíró, földbirtokos, és altenkircheni Kirchmayer Terézia voltak. Az apai dédszülei idősebb Patay István (fl. 1697–1724), teskándi, söjtöri és tófeji birtokos, aki 1697 és 1724 között esküdt, és bánszegi Bán Erzsébet (1656–1736) voltak; Bán Erzsébet szülei pedig bánszegi Bán István (fl. 1690–1697), söjtöri, tófeji, teskándi birtokos, és Kerpacsics Dorottya (fl. 1690) úrnő voltak, akik 1690 táján az egerszegi várban laktak. Patay Istvánné Bán Erzsébet egyben Kerpacsics István egerszegi várnagyné Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Katalinnak (fl. 1666) az unokája, akinek a szülei Csány Imre (fl. 1592–1652), földbirtokos és pölöskefői Eördögh Katalin voltak; Csány Imrének az apja csányi Csány Bernát (fl. 1549–1581), Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos volt. Kerpacsics István (fl. 1636–1659) 1645 és 1647 között zalaegerszegi vicekapitány, majd 1647 és 1657 között zalaegerszegi kapitány, és később 1659-ben zalakomári vicekapitány volt. Marton György részt vett a Napóleoni háborúkban: 1809. június 19.-én a szolgabírót Balatonszentgyörgyre küldték, hogy kehidai Deák Péter főadószedőtől 50 000 forintot hozzon a Zala vármegyei deputáció számára; ugyanakkor, az 1809.-ben a zalai nemesi inszurrekcióban alhadnagy volt.MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 358. jegyzőkönyviszám

Ifjabb nemesnépi Marton György táblabíró és Patay Rozália házasságából két fiú- és egy leánygyermek született: nemesnépi Marton József (1797–1858) táblabíró; nemesnépi Marton Pál (1806–1893), táblabíró; és novakoveczi Tomasich Jánosné nemesnépi Marton Anna (1802–1843). Nemesnépi Marton Anna (1802–1843), novakoveczi Tomasich János (1796–1856), ügyvéd, zalai táblabíró, boldogfai birtokosnak a felesége lett. Tomasich János, idősebb Tomasich János (1756–1806), vármegyei földmérő, és a Hahót-Buzád nemzetségből származó Csány Terézia fia volt, akinek az apja nemes Csány Ignác, birtokos, és az anyja gyulai Gaál Katalin úrnő volt. Tomasich Jánosné Csány Terézia elsőfokú unokatestvére, Csány László, politikus, miniszter, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja volt. József ága Ifjabb nemesnépi Marton György táblabíró és patai Patay Rozália idősebbik gyermeke, az andráshidai születésű nemesnépi Marton József (1797–1858) táblabíró volt. Keresztszülei lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832), a majdani zalai alispán és neje lovászi Jagasics Julianna (1775–1804) voltak. Marton József először bölcsészetet tanult Szombathelyen, majd 1818-ban végezte a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián. Marton József 28 évesen lett az egerszegi járás esküdtje: ezt a tisztséget 1825. június 6.-a és 1829. június 1.-je között töltötte be. Ekkor az egerszegi járás alszolgabírójává választották, és egészen 1831. június 20.-áig tevékenykedett. Később, 1832. január 19.-e és 1837. szeptember 25.-e között, a lövői alszolgabíró volt.Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 446. o. Nyujdíjba vonulása után a földbirtokán gazdálkodott. 1843-ban, a 45 éves, addig gyermektelen andráshidai földbirtokos Marton Józsefnek, született az első és egyetlen leánya, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) úrhölgy. Marton József felesége, verbói Szluha Rozália (1816–1883) úrnő, akinek a szülei verbói Szluha János (1789–1829), szentgyörgyvölgyi seborvos, kisszegi birtokos és nemes Kováts Zsuzsanna Cecília (1790–1847) asszony voltak. Özvegy Szluha Jánosné nemes Kovács Zsuzsanna Cecília nem sokkal megözvegyülése után Szentgyörgyvölgyen 1833. szeptember 26-án férjhez ment a helybeli nemes Vajda Istvánhoz (1790–1853). Nemesnépi Marton Józsefné verbói Szluha Rozáliának az apai ági felmenői között a nemes Vranovics család, amelynek ősei Vranovics Jakab, Márton és György 1685. március 23-án szereztek armálist, a Trencsén vármegyei hodosi Hodossy család, a nemes Tarnóczy család, valamint az ősrégi Ocskay család és a nagylucsei Lipcsey család található. Az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között nemesnépi Marton József andráshidai földbirtokos szerepelt Deák Ferenc és több más úr mellett is.Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1234. o. (In: Századok)