A Róka-hegyi-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. Ásványai miatt vált híressé elsősorban. A barlangbejárat be van temetve jelenleg.
Leírás
A barang a Pilis hegység egyik legdélkeletibb hegye, a Róka-hegy tetején, a Kormorán utca 20. és 24. számú házak közötti telken nyílt, de jelenleg a bejárata látogathatatlanná van téve, be van tömve és ezért járhatatlan. Egy kútgyűrűzött, 14 méter mély, mesterséges akna után kezdődik a barlang.
A felső része eocén kori mészkőben, az alsó része triász időszaki mészkőben alakult ki. A két kőzet találkozása a Cápaszáj nevű, mesterségesen tágított, szűk résznél van. Az üregesedés kevert, langyos víz feltörése miatt következett be. A víz egy körülbelül 10 centiméter vastag kalcittelért és egy majdnem merőleges repedést követett. A barlangban ez a kalcittelér végig látható. Az üregképződés a pleisztocén régebbi szakaszában, vagy a pliocén végén jött létre. A triász mészkőben kialakult járatok szelvénye sokkal nagyobb, mint az eocén mészkőben kialakult járatok szelvénye. A mélypontja kőzettörmelékkel van kitöltve.
A felszínről beszivárgó csapadék következménye a sok cseppkő, amelyek aránylag fejletlenek, kicsik. A járatokban borsókövek, amelyek a barlang felső szakaszán páralecsapódásos oldás, az alsó szakaszban pedig párolgás miatt váltak ki és növekedtek, majd azokra kicsi cseppkövek nőttek később. A barlangban gömbfülkék, gömbüstök vannak és olyan borsókövek is, amelyek cseppköveken váltak ki. Különleges értéke az először innen leírt, tömegesen előforduló koronás borsókő.
Az aknarendszerből leírtak még táblás kristályokban megjelenő baritot, erősen csillogó, kristályos gipszkérget, ágas-bogas, csavart és tűs gipszképződményeket, markazitból képződött limonit gumókat, hegyitejet, ágas-bogas, sárgásfehér-világosbarna, karfiolszerű borsóköveket, 1–5 centiméteres, sugarasan fennőtt aragonittűkből álló kristályhalmazokat, fennőt kalcitot, lublinitet, aragonitot, goethitet és szalmacseppkövet.
A járatokból 13 algafajt mutatott ki Bartha Zsuzsanna. Ezek közül hármat a Mátyás-hegyi-barlangból Palik Piroska, kettőt a Pál-völgyi-barlangból Suba Éva már kimutatott, négy a Béke-barlangban, kettő a Baradla-barlangban is előfordult Claus György kutatása alapján.
Loksa Imre négy ugróvillás fajt, köztük a Magyarországon csak barlangokból előkerült Folsomia candida nevűt, néhány légyfajt, például kék dongólegyet és egy bogárfajt talált a barlangban, egy pontosan meg nem határozott Trechus fajt.
A barlang tulajdonképpen egy meredek lejtésű aknarendszer és gömbfülkerendszer, amelynek az utolsó szakasza egy nagy mélységű, körülbelül 25 méter mély, függőleges járat.
Üröm három fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik kettő az Amfiteátrum-barlang és az Ürömi-víznyelőbarlang.
Előfordul a barlang az irodalmában Kristály-barlang (Kordos 1984), Róka-barlang (Csulák 1982), Róka-hegy Cave (Kordos 1977), Rókahegyi aknabarlang (Németh 1975), Rókahegyi-barlang (Barátosi 1959), Rókahegyi barlang (Szilvássy 1960), Rókahegyi hévizes barlang (Bertalan 1976), Rókahegyi hévvizes barlang (Szilvássy 1960), Rókahegyi-kristálybarlang (Leél-Őssy 1958), Rókahegyi kristálybarlang (Bertalan 1976) és Rókahegyi új barlang (Bertalan 1976) neveken is. 1977-ben volt először Róka-hegyi-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. A Róka-hegyi-barlang azonos a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1959. évi októberi számában Rómaifürdő ősforrás barlangjaként említett barlanggal (ez a megállapítás a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1959. decemberi számában jelent meg, és a szerkesztőtől, Balázs Dénestől származik). A közeli Róka-hegyi Kristály-barlangnak is névváltozatai a Kristály-barlang és a Rókahegyi új barlang nevek.
Kutatástörténet
Az 1958-ban kiadott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban lehet, hogy ez a barlang van ismertetve Rókahegyi-kristálybarlang néven. A leírás szerint a Róka-hegy K-i végén található nagy kőfejtőben, kb. 220 m tengerszint feletti magasságban van a barlang bejárata. A barlangbejáratnál egy nagy, jellegzetes hévforrástölcsér figyelhető meg, amely messziről is jól látható. Kőbányászattal nyílt meg és fedezték fel az eredetileg zárt kavernát. Lebányászták egy részét a barlangnak, amely jelenleg kb. 30 m hosszú és kb. 10 m mély. A jellegzetes, hévizes keletkezésű barlang (régi hévforrástölcsér) dachsteini mészkőben jött létre. Jelenleg már nagyon pusztul, száraz és eltömődik. Kertai György írt a barlangban lévő sok, borsóköves aragonitkristályról, amelyek a hévizekből rakódtak le. Nagyon porlik a mészkő a barlangban a hévizes hatás miatt. A tanulmányhoz mellékelve lett egy térképvázlat, amely a Kevély-hegycsoportot mutatja be. A térképvázlaton megfigyelhető a Rókahegyi-kristálybarlang földrajzi elhelyezkedése. A rajzon és a szövegben 1-es számmal van jelölve a barlang.
1959 szeptemberében a bányászok értesítették a Budapesti Vámőr Egyesület Barlangkutató Csoportjának vezetőjét, Szilvássy Gyulát. Ő és társai az értesítés után kis idővel bejárták az aknarendszert a kis bejárat kitágítása után. 1959. október 18-án Kincses Júlia és Ozoray György is részt vett Szilvássy Gyuláékkal a második szakasz első bejárásán. Ozoray György műszeresen vizsgálta az ásványait. Loksa Imre zoológiai kutatásokat, valamint hőmérséklet és páratartalom vizsgálatokat végzett benne, amelynek eredményeit Szilvássy Gyula 1960-ban nyomtatásban közölte a saját geológiai vizsgálatával együtt. 1960-ban a Vámőr Egyesület Barlangkutató Csoportjának a tagjai, akiket Szilvássy Gyula vezetett felmérték és a felmérés alapján egy alaprajzi barlangtérkép, valamint egy hosszmetszet barlangtérkép lett rajzolva. A felmérés szerint 64 méter mélységű, de 1979-ben kiderült, hogy ez csak 38, vagy 39 méter mélység lehetett. A barlangtérképek a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1960. májusi számában lettek kiadva. 1960-ban a Die Höhle című osztrák barlangtani folyóirat rövid tudósítást tett közzé a barlangról.
1961. szeptember 18-án a Szabó József Geológiai Technikum KISZ szervezetének barlangkutatói, Józsa László 1962-ben megjelent írása szerint a Szabó József Geológiai Technikum II. osztályos tanulói a Róka-hegyen egy új barlangot találtak az egyik kőbányában, amelyik egy robbantással egy időben nyílt meg. A törmelék és a por leülepedése után azonnal bementek a barlangba, ahol körülbelül 10 méter mélyre tudtak lejutni, a járhatatlanul szűk cápaszájig. 1961. október 1-jén 38 méter mélységet sikerült elérniük. A felfedezésről a rádió is beszámolt még aznap 22 óra 10 perckor. A rádióhír szerint 43 méter mélységet értek el a kutatók. Ez a hír valószínűleg a Róka-hegyi-barlang egyik felfedezéséről szól.
bélyegkép|300px|A Róka-hegyi-barlang bejárata
1962-ben a vámőrségi barlangkutató csoport egy új barlangot fedezett fel a barlangtól nyugatra lévő, következő kőbányában. Ez a barlang valószínűleg a Róka-hegyi Kristály-barlang. Az 1962-ben napvilágot látott A barlangok világa című könyvben az olvasható, hogy a Rókahegyi-barlangnak a Róka-hegyen, Csillaghegy felett, egy kőbányában van bejárata. 1959-ben tárták fel Szilvássy Gyula által vezetve. 60 méter mély és körülbelül 100 méter hosszú az aknajellegű barlang. Nagyon sok, hidrotermális eredetű ásvány van benne, amelyek jelenleg még épek, de valószínűleg a kőbányászat áldozatai lesznek a barlanggal együtt. 1963-ban a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakköre Barlangkutató Csoportjának a tagjai kutatták, valamint Hégráth Gyula filmet készített a Vámőrség Barlangkutató Csoport életéről a barlangban. 1964. november 7-én Bartha Zsuzsanna járt a barlangban mintagyűjtés miatt, a barlang moszatjainak a vizsgálta érdekében.
1965-ben a Pénzügyőr SE Természetbarát Szakosztályának Barlangkutató Csoportja folytatott feltáró munkát benne. 1966-ban ismeretlenek elpusztították sok képződményét. Az 1967-ben kiadott Pilis útikalauz című könyvben részletesen le van írva. A leírás szerint a Róka-hegyi-barlang a Róka-hegyi Kristály-barlangtól nyugatra fekvő kőbányában található. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1970. évi évfolyamában publikálva lettek Bartha Zsuzsanna biológiai kutatásának eredményei. Az 1973-ban napvilágot látott Budapest lexikonban meg van említve, hogy a Róka-hegy tetején és oldalain működő vagy félbehagyott kőfejtők mélyedéseiből két kis (hévizes eredetű) akna, illetve néhány kis mesterséges üreg nyílik. A BSE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoport 1974-ről szóló jelentésében az olvasható, hogy a csoport által megkezdett munkákat szeretné folytatni és befejezni a Rókahegyi aknabarlangban. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a barlang fénykép-dokumentációját.
Az 1974-ben megjelent, Pilis útikalauz című könyvben, a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjainak jegyzékében (19–20. old.) meg van említve, hogy a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között van a Róka-hegyi-barlang. A Pilis hegység barlangjait leíró rész Róka-hegyi-barlangról szóló leírása megegyezik az 1967-ben kiadott útikalauz Róka-hegyi-barlangot bemutató leírásával. Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt kéziratban az van írva, hogy a Rókahegyi barlang további nevei Rókahegyi kristálybarlang, Rókahegyi hévizes barlang és Rókahegyi új barlang. Budapest III. kerületében, a Róka-hegy D-i oldalának kőfejtőjében, az Árpádfürdőtől ÉNy-ra 1200 m-re található. Egy jellegzetes hévforrástölcsér maradvány van bejáratánál. Szilvássy Andor levele alapján 87 m hosszú és 55 m mély. Hévizes eredetű kürtős barlang. Külön kell tanulmányozni hasznosíthatóságát. Fokozott védelmet érdemelnek ritka ásványképződményei. Biztonságosan le kell zárni. Csak meghatározott létszámmal és vezetővel látogatható. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján lett írva. A Róka-hegyi Kristály-barlang a Róka-hegyi-barlangtól Ny-ra, a következő kőbányában van.
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, III. kerületi Róka-hegyi-barlang. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budapest III. kerületében található barlang Róka-hegyi-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Budai-hegységben fekvő, 60 m mély Róka-hegy Cave 1975. december 31-én Magyarország 33. legmélyebb barlangja. A 34. legmélyebb barlang (Papp Ferenc-barlang), a 35. legmélyebb barlang (Naszályi-víznyelőbarlang), a 36. legmélyebb barlang (Borókás-tebri 3. sz. víznyelőbarlang) és a 37. legmélyebb barlang (Nagy-nyelő) szintén 60 m mély.
Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és 60 m mély Róka-hegyi-barlang az ország 36. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 38. legmélyebb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben 60 m mély Róka-hegyi-barlang. A 39. legmélyebb barlang (Papp Ferenc-barlang) és a 40. legmélyebb barlang (Útmenti-zsomboly) szintén 60 m mély. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. 1978-ban a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály az OKTH Barlangtani Intézet megbízásából lezárta a Róka-hegyi-barlang bejáratát. 1979-ben a sorozatos feltörések miatt újra le kellett zárni és ekkor egy barlangtérkép-vázlat készült a barlangról. 1980-ban egy új ajtót kellett tenni a bejáratára és ekkor klímamérések történtek a barlangban. Kraus Sándor 1980-ban a kitöltések és kiválások leírásával foglalkozott.