A 25 Adele angol énekesnő-dalszerző harmadik stúdióalbuma, amely 2015. november 20-án jelent meg az XL Recordings és a Columbia Records kiadók gondozásában. Az album címe az énekesnő 25 éves önmagát és lelkiállapotát tükrözi, és „békülős lemezként” emlegetik. Dalszövege a Rolling Stone által az énekesnővel készített interjú szerint Adele „régi énje, nosztalgiája” és „az idő múlása miatti melankólia” témáit járja körül, valamint az anyaság és a megbánás gondolatait tartalmazza. Adele korábbi munkáival ellentétben a 25 produkciója elektronikus jegyeket és kreatív ritmikai mintákat tartalmaz, az 1980-as évek R&B elemeivel. A 21 (2011) felvételéhez hasonlóan Adele a producer-dalszerzők Paul Epworth-szel és Ryan Tedderrel dolgozott együtt, emellett Max Martin és Shellback, Greg Kurstin, Danger Mouse, a Smeezingtons, Samuel Dixon és Tobias Jesso Jr. is közreműködött.
A 25 általában pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik dicsérték a produkciót és Adele énekesi teljesítményét, bár néhányan kritizálták a sablonos jelleget és Adele kockázatvállalásának hiányát. Az albumot közel öt évvel második albuma, a nemzetközileg is sikeres 21 után adták ki, ezért széles körben várták, és Adele lemezkiadói kiterjedt marketingkampánnyal népszerűsítették az albumot. A 25 hatalmas kereskedelmi siker lett, 32 országban debütált az első helyen, és több országban, köztük az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is megdöntötte az első heti eladási rekordokat. Az Egyesült Államokban az első héten több mint 3,38 millió példányt adtak el, ami a legnagyobb egyhetes eladási adatot jelentette egy album esetében azóta, hogy a Nielsen SoundScan 1991-ben elkezdte nyomon követni az eladási adatokat. A 25 2015-ben a világ legkelendőbb albuma volt 17,4 millió eladott példányszámmal az év során, míg világszerte azóta több mint 22 millió példányban kelt el, amivel a 21. század negyedik legkelendőbb albuma, a 2010-es évek második legkelendőbb albuma (a 21 után), illetve összességében minden idők egyik legsikeresebb albuma. A 21-et követően az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége a 25-öt is gyémánt minősítéssel illette, így Adele az egyetlen előadó a 2010-es években, aki két albummal is elérte ezt a minősítést.
Négy kislemez jelent meg az album népszerűsítésére; a Hello minden nagyobb zenei piac slágerlistáján listavezető volt, és a leggyorsabban fogyó digitális kislemezzé vált az Egyesült Államokban, miután több mint egymillió példányt adtak el belőle a megjelenése hetén. A Send My Love (To Your New Lover) a Top 10-ben, a When We Were Young és a Water Under the Bridge pedig a Top 20-ban szerepeltek Európában és Észak-Amerikában egyaránt. A 25 nagy hatással volt a zeneiparra, mivel fokozta a letöltés vagy streaming helyett a fizikai kiadványok vásárlása iránti újbóli érdeklődést, és a 21-hez hasonlóan felélénkítette a globális zeneipar csökkenő eladásait. A 25 2016-ban elnyerte Az év brit albumának járó Brit-díjat, 2017-ben pedig Az év albumának járó Grammy-díjat. Az album népszerűsítésére Adele elindult harmadik, Adele Live 2016 elnevezésű világ körüli koncertturnéjára, amely 2016. február 29-től 2017. június 30-ig futott. A turné világszerte számos látogatottsági rekordot döntött, és 167,7 millió dolláros bevételt termelt.
Háttér A 21 (2011) című album megjelenése után Adele a zenei pálya elhagyását fontolgatta. Azonban 2012 elején bejelentette, hogy csupán szünetet tart a zenélésben, hogy „időt szakítson magára és éljen egy kicsit”. A zenei szünetnek első gyermeke 2012 októberében történt születése után lett vége, Adele pedig azt nyilatkozta, hogy fia inspirálta arra, hogy újra elkezdjen zenét felvenni annak érdekében, hogy „tudja, mit csinálok”. Mielőtt az album felvételei elkezdődtek volna, Adele tudatosan döntött úgy, hogy nem próbál meg egy újabb 21-et létrehozni, és nem fog újabb „szívfájdalmakkal teli lemezt” készíteni.
Az album megjelenése előtt a 25 a 2015-ös év egyik legjobban várt albuma volt. A Billboard, a Fuse, a The Sydney Morning Herald és számos más lap a legjobban várt albumok között az első helyen említette a listán, utóbbi szerint „ha Adele 2015-ben kiadja harmadik albumát, akkor uralhatja az évet”. Az album hivatalos bejelentése előtt zenei újságírók és rajongók azt találgatták, hogy az album címe 25 lesz, folytatva Adele korábbi, 19 és 21 című kiadványainak korszakos témáját. 2014 májusában, 26. születésnapja előestéjén Adele Twitter-fiókján keresztül tett közzé egy üzenetet, amely a médiában számos vitatni valót váltott ki a következő albumáról. Az üzenet így szólt: „Viszlát 25... később találkozunk az év folyamán”, melyet többek között a Billboard és a Capital FM is úgy értelmezett, hogy a következő albuma a 25 címet viseli majd, és még az év folyamán megjelenik.
Dalszerzés és felvételek Kezdeti szakasz és alkotói válság
2013. február 10-én Adele megerősítette, hogy harmadik albumának nagyon korai stádiumában van, és megbeszéléseket folytat, miközben Los Angelesben tartózkodik a 85. Oscar-díjátadó alkalmából. Kezdetben a 25 felvételei sikertelenek voltak, amelyek során Adele alkotói válságban szenvedett. Adele átütemezte az album felvételét, mondván, hogy nem érzi magát „készen”, de visszatért a stúdióba, amikor fia másfél éves lett, ami arra inspirálta, hogy egy albumot írjon az anyaságról. A BBC One-on adott interjújában elárulta, hogy egy egész albumot írt az anyaságról, majd elvetette, mert úgy gondolta, hogy az anyag „túl unalmas”.
Adele kijelentette, hogy az album megírása hosszú időt vett igénybe, és azt mondta, nem gondolta, hogy az album valaha is elkészül. A kezdeti felvételek során Adele kifogyott az ötletekből, és elvesztette a dalszerzés képességét, de csapata arra biztatta, hogy térjen vissza a tervezőasztalhoz, és folytassa az írást. Az énekesnő számára nagyon nehézkesnek tűnő folyamat után, aki attól tartott, hogy elveszítette az írói ihletet, manifesztálódott az anyag, amely végül a 25 lett. Adele számos alkalommal próbálkozott a 25 megírásával, de küzdött; miután az anyaság miatt szabadságot vett ki, Adele visszatért a stúdióba, de kijelentette, hogy még nem áll készen arra, hogy elkezdje az írást. Ezután újabb szabadságot vett ki, és ezt a folyamatot „néhányszor” megismételte.
2013-ban Adele ismét felvételekbe kezdett, és felvette a kapcsolatot barátjával, a producer Kid Harpoonnal. Adele és Harpoon elmentek a stúdiójába, azonban a felvételek nem voltak eredményesek, Adele azt mondta: „Nem tudom, miért nem álltam készen, egyszerűen nem tudtam hozzáférni önmagamhoz”. Eltelt néhány hónap, és Adele New Yorkba utazott, hogy elkezdjen dolgozni régi munkatársával, Ryan Tedderrel, de a Tedderrel való munkálatok szintén eredménytelenek voltak. Adele azonban felhasználta a munkálatok egyik dalát, a Remedy címűt, amely a legjobb barátnőjéről, a nagyszüleiről, a barátjáról és a fiáról szólt, és az albumon a legkönnyebben megírható dal volt számára. Adele izgatott volt a daltól, és úgy gondolta, hogy végre olyan zenét alkot, amit szeret, és amiben magabiztosnak érzi magát. Miután a dalt másokkal együtt rögzítette, a stúdióba repítette Rick Rubin producert, aki elégedetlen volt az általa írt dalokkal, és arra biztatta Adele-t, hogy menjen vissza a „rajzasztalhoz”. Rubin úgy jellemezte a dalokat, hogy nincs bennük mélység, majd azt mondta:
„Adele alig várta, hogy elkészüljön az új albummal és továbblépjen az életben, hangsúlyoztam, a legfontosabb, hogy hű maradjon a hangjához, még akkor is, ha ez hosszabb időt vesz igénybe és több munkát jelent ... Az új anyagon, amit hallottam, egyértelmű volt, hogy nem ő volt az elsődleges szerző – sok dal úgy hangzott, mintha egy másik popelőadó albumán is szerepelhetne. Nem csak az ő hangja teszi különlegessé bármelyik dalt.”
Áttörés a stúdióban Adele továbbra is szenvedett az írói blokktól, amíg nem találkozott Greg Kurstin producerrel. A Kurstinnel való találkozás során Adele áttörést ért el: „Minden kiáradt belőlem”. A Hello-t Adele és Kurstin írta, a producere pedig az utóbbi volt, aki basszusgitáron, gitáron, zongorán és billentyűs hangszereken is játszott, Adele pedig a dobos szerepét kapta. A dalt a londoni Chiswickben írták, ami Adele számára szokatlan, mert elmondása szerint otthon szereti írni a zenéjét. A dal megírása lassú volt, hat hónapig tartott. Kezdetben Adele és Kurstin az első verzét kezdte el írni; a dal felét befejezve, hat hónappal később Adele felvette a kapcsolatot Kurstinnel, hogy fejezze be vele a dalt, Kurstin pedig azt nyilatkozta, hogy nem biztos benne, „hogy Adele valaha is visszajön és befejezi”. A lemez fő ihletője az anyasága volt, valamint az énekesnő-dalszerző Madonna 1998-as Ray of Light című stúdióalbuma és annak Frozen című dala. Bár Adele tisztázta, hogy életében „nem volt korábban kitéve Madonna katalógusának”, meghallgatása után megszerette Madonna elektronikus zenei kitérőjét. „Mindent elhiszek, amit mond rajta. Néhány dal rajta egy óda az első gyerekéhez, és szükségem volt erre, hogy kihívást jelentsen számomra”. A Ray of Light mellett Adele meghallgatta a zenész Moby ötödik stúdióalbumát, a Play-t is.
Tudod, mit találtam olyan csodálatosnak a [Ray of Lighton]? ... Ez az a lemez, amit Madonna az első gyermeke születése után írt, és számomra ez a legjobb lemeze. Annyira össze voltam zavarodva, miután megszületett a gyerekem, mert a hormonszintem a kibaszott tetőfokára hágott, meg ilyen szarságok... Egyszerűen csak sodródtam, és nem tudtam olyan sok példát találni magamnak, ahol azt gondoltam, hogy "Basszus, ezek tényleg visszatértek önmagukhoz", amíg valaki azt nem mondta, hogy „Hát, nyilvánvalóan a Ray of Light”.
Az album felvételei alatt Adele Los Angelesbe utazott, hogy „egy utolsó lökést” adjon a felvételeknek. Adele két hónapot töltött Los Angelesben, és eltökélt volt abban, hogy továbblépjen az albummal. A Los Angeles-i munkálatok alatt írta a When We Were Young című dalt is Tobias Jesso Jr. mellett, a szám egy bérelt házban készült, ahol Adele Philip Glass zongoráját használta. Adele Bruno Mars énekes-dalszerzővel is dolgozott, a páros eredetileg egy gyors tempójú dalt akart létrehozni, azonban egy „drámai balladát” készítettek All I Ask címmel.
A Tedderrel való eredménytelen munkák után a páros elment ebédelni, ahol Adele meghallgatta Taylor Swift I Knew You Were Trouble című kislemezét. Tedder tájékoztatta Adele-t, hogy a dal producere Max Martin volt, és részleteket küldött neki a munkájából. Nem sokkal ezután Adele elkezdett dolgozni a Send My Love (To Your New Lover) című számon, amely egy olyan dal vázát dolgozta át, amelyet tizenhárom éves korában írt, miután megjelent Amy Winehouse Frank című albuma. Kurstin társszerzője és producere volt a Million Years Ago című dalnak is. A dal eredetileg nem szerepelt volna a lemezen, de három nappal az album keverése előtt a New York-i Electric Lady Studiosban hozzáadták.
Fel nem használt dalok Adele Jessóval és Siával közösen írta az Alive című dalt. Eredetileg a Bird Set Free-vel és egy másik számmal együtt a 25 számára íródott, de Adele úgy döntött, hogy egyik dal sem kerül fel az albumra. Adele döntése után Sia engedélyt kért tőle, hogy elküldhesse a számot Rihannának, amibe Adele beleegyezett, amíg az ő énekhangja lekerül a lemezről, mondván: „Nem akarom, hogy a vokálom ott lebegjen egy demón”. Sia végül maga vette fel a dalt a hetedik stúdióalbumára, a This Is Actingre. A Bird Set Free-t Adele is felvette, de úgy döntött, hogy nem használja fel, mivel túlságosan hasonlít Sia munkásságára; később ez is felkerült a This Is Actingre.