Az ún. Kádár-kockaaz elnevezés az utóbbi 1–2 évtizedben keletkezett és terjedt el, korábban nem volt specifikus megnevezése ennek a háztípusnak négyzetes alaprajzú, 100 m² körüli alapterületű, többségében földszintes, sátortetős, jellegzetesen magyarországi, vidéki és kertvárosi családiház-típus, amelynek építési periódusa az 1950-es évek végétől a 80-as évek végéig terjedt.

Története Eredetét tekintve a kockaház a 19–20. század fordulójáig, a kétszobás kistisztviselői és munkásházakig vezethető vissza. Az egyszintes, de már nem a századforduló építészeti jegyeit felmutató családi ház ötlete az 1930-as évekből ered, amikor Major Máté építész megbízást kapott arra, hogy Pestszentlőrincen, az Eperjes utcában szerény jövedelmű családok számára lakóházakat tervezzen. Az eredeti tervek puritán, szabályos, 9,9×9,9 m alapterületű, sátortetős kockaházakat ábrázoltak, kivitelezésükre azonban a világválság, majd a háború miatt nem került sor. A 40-es években az angyalföldi OTI-telepen viszont felépültek olyan családi házak, melyek már a későbbi Kádár-kockák előképeinek tekinthetők.

Az első „igazi” Kádár-kockák a Kádár-korszak elején, a tömeges lakásépítési program indulásakor jelentek meg a kertvárosokban és ezzel egyidejűleg a vidéki településeken. A legelső Kádár-kocka Újpesten épült, 1957-ben. E családiház-típus legfontosabb építési periódusa 1957 és 1969 közé esett. Második nagy hulláma a 70-es években volt, de vidéken még a 80-as években is folytatódott, zömmel az évtized első felében, később már csak elvétve. 1959 és 1980 között több mint 800 ezer ilyen kockaház épült az országban. A számos vidéki település utcaképét mai napig dominánsan meghatározó Kádár-kockák jellemzően a korábbi nyeregtetős parasztházak helyén, azokat kiváltva épültek. Legsűrűbben ott találhatók, ahol a 60-as, 70-es évekbeli parcellázások nyomán új településrészek és utcák létesültek, illetve ahol a hagyományos beépítéseket árvíz pusztította el. Ilyen típusú lakóépületből jelenleg mintegy 844 ezer van országszerte.

Jellemzői A sátortetős kialakítás legfőbb indoka, hogy egy négyzet alaprajzú épület lefedésének ez a leggazdaságosabb és legolcsóbb, statikailag is legegyszerűbb módja, míg egy téglalap alaprajzú épület (pl. egy régi, paraszti „hosszúház”) esetében a praktikum és az észszerűség nyeregtetőt diktál. A sátortetős kockaház a telkekre és a beépíthetőségre vonatkozó településképi előírások, a könnyen hozzáférhető, kész tervek, az egyszerű engedélyeztetési eljárás, a TÜZÉP-telepeken beszerezhető – a hiánygazdaság miatt szűkös választékban rendelkezésre álló, de aránylag olcsó és jó minőségű – alapanyagok, valamint a kedvező állami dotációs környezet miatt terjedt el országszerte.

A klasszikus, standard Kádár-kocka szabadon álló, földszintes, 10×10 m alapterületű, alápincézett, sátortetős, összközművesa gázt sok helyen csak jóval később vezették be lakóépület, az utcafronttól beljebb húzva, előkerttel, autóbeállóval és gazdasági udvarral (hátsó kert). Az alapterület olykor valamivel kisebb (8×8 m) vagy nagyobb (11×11 m). Elrendezésükben közös az épület oldalsó (többnyire néhány lépcsőfokon megközelíthető, sok esetben előtetős terasszal megtoldott) bejáratából nyíló tágas előtér (nyárikonyha), amelyből a lakószobák (jellemzően 2−4) és a mellékhelyiségek (fürdő, konyha, wc) nyílnak. Oldalsó lépcsőn megközelíthető a pincerész (alagsor), amelyben tárolóhelyiségeket vagy műhelyt alakítottak ki. A négyzetes alaptípus mellett elég gyakori az L alaprajzú variáns.

Épültek emeletes Kádár-kockák is, a kertvárosokban rendszerint társasházaknakpélda: https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1895704 (2 szinten és a szokásosnál nagyobb alapterületen), vidéki, módosabb településeken pedig többgenerációs családi háznak (1½ vagy 2 szinten, olykor szinteltolással), az emeleten erkélyes, teraszos nappalival, az alsó traktusban az idős szülők lakásával. Ezekre a pazarlóan nagy alapterületű, többnyire kihasználatlan és kifűthetetlen vidéki épületekre jellemző volt az átlagosnál igényesebb kivitelezés, a minőségi anyagok használata, a hivalkodó díszítés, sok esetben a szokatlan tömegformálás és a manzárdtető.sok ilyen épült pl. az egykor tehetős bányásztelepülésen, Istenmezején Emeletes Kádár-kockák lapostetős kivitelben is épültek,példák: https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1641888; https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1826080nem tévesztendők össze az üdülőövezetekben, főleg a Balaton környékén a 60-as, 70-es években épült lapostetős „kockanyaralókkal”, amelyek közül elég sok őrzi még ma is az eredeti formáját de ilyet ma már alig látni: eredetileg sem volt belőlük sok (a településképi előírások miatt), később pedig − főleg a rendszerváltás után − szinte mindegyikre sátortetőt húztak.

A kockaházak többnyire egységes, de nem konkrét típusterv alapján készültek, melyet a tulajdonos elképzelései bizonyos mértékben módosíthattak, ám mivel a településképi előírások, valamint a falusi családok anyagi helyzete és a korabeli építőipar korlátai szűkre szabták az egyéni megoldások lehetőségeit, az építkezők rendszerint egyszerűen lemásolták a szomszédok vagy a környék kockaházait, eltérő (tipikusan kétszínű) festéssel és valamilyen diszkrét díszítéssel egyedivé téve őket, a tervezőmérnök pedig (ha volt egyáltalán ilyen) csupán szignálta az építmény engedélyezési tervét. Néhány régióban szokás volt, hogy a házat nem vakolták be, például a Délnyugat-Dunántúlon (ahol hagyománya van a nyerstégla-építészetnek), valamint az észak-borsodi iparvidéken, ahol számos kockaház épült az Ózdi Kohászati Üzemekben gyártott olcsó, szürke salaktéglából.

A Kádár-kockák elterjedését elősegítette a kalákában történő építés szokása is, aminek az volt a lényege, hogy egy-egy család a szomszédok, barátok, rokonok, munkatársak önkéntes, ingyenes munkájának bevonásával, viszonossági alapon húzta föl a maga házát.

A hetvenes évekbeli Kádár-kockáknál az épülettípus homogén formáját már gyakran megbontják a különböző, többnyire utólagos bővítések és átalakítások: a kétszintes házaknál az emeleti erkély vagy a tetőtér beépítése, az épület oldalfalához tapasztott garázs, a hátsó fronton műhely, fészer, szerszámoskamra, ól, istálló vagy egyéb melléképület létesítése. Épültek egészen sajátos tömegformálású vagy részletkiképzésű, pl. saroktornyos, balusztrádos, oszloptornácos kockaházak.példák: https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1643069; https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1648295 stb. Arra is volt példa, hogy Kádár-kockából vendéglátóegységet alakítottak ki.https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1933838

A 80-as években aztán megjelentek a nyugati mintákon alapuló, modernebb vonalú, igényesebb kivitelű, komplexebb és változatosabb téralakítású, nagyobb alapterületű családi típusházak,BFL-fotódokumentáció 1982-ből: https://gallery.hungaricana.hu/hu/BFLPhoto/1912754Neuberger Eszter, Hajdú D. András - Lassan csak magányos szülők lakják a nyolcvanas évek emeletes házait (abcug.hu, 2018.05.23.) de számos vidéki településen továbbra is épültek hagyományos Kádár-kockák, néhol egészen az évtized végéig.

A kockaházakhoz tartozó beltelken a családok többsége háztáji gazdálkodást folytatott (állattartás, zöldség- és gyümölcstermesztés), különösen az 1968-as új gazdasági mechanizmus bevezetése után, amely különböző ösztönzőkkel államilag is segítette és dotálta ezt a tevékenységet.Varga Zsuzsanna - Az Új Gazdasági Mechanizmus elfeledett sikertörténete: a termelőszövetkezeti szektor – In: Betekintő, 2018/2. szám. A 80-as években bizonyos kedvező mezőgazdasági adottságú térségekben jellegzetes látványt nyújtottak a kockaházak hátsó kertjében létesített fóliasátrak, melyekben egész éven át intenzív zöldségtermesztés folyt, lehetővé téve a piacra való termelést. A virágokkal beültetett – sok helyen belső kerítéssel is leválasztott –, dekoratív előkert szervesen hozzátartozott a falusi és kertvárosi utcaképhez. A rendszerváltás utáni évtizedben az önellátást és keresetkiegészítést biztosító háztáji konyhakertek többsége funkciót váltott, és átalakult a szabadidő eltöltésének helyszínéül szolgáló pihenő- vagy díszkertté.

A Kádár-kockák ma A kockaházak jellemző falazóanyaga B30-as tégla falazóblokk, melynek hőszigetelő képessége meglehetősen rossz, hőátbocsátási tényezője 1,57 W/m²K, ami már az 1973-as olajválság után sem bizonyult energiahatékonynak (noha ezt a kifejezést nálunk akkor még nem használták, az alacsony energiaárak miatt pedig amúgy is elhanyagolható szempont volt). Egy hagyományos, földszintes, felújítatlan Kádár-kocka energiafelhasználása háromszor akkora, mint egy átlagos alapterületű lakótelepi lakásé (405 kWh/m2).https://www.kormany.hu/download/d/85/40000/Nemzeti%20Épületenergetikai%20Stratégia%20150225.pdf 2016-os árakon egy ilyen családi ház fűtési költsége éves szinten meghaladhatja a 600 ezer Ft-ot. Az épületek falfelülete 120–130 m². A homlokzat hőszigetelő lapokkal történő burkolása esetén a hőátbocsátási érték 0,293~0,182 W/m²K-ra csökkenthető, attól függően, hogy 10 cm vastag polisztirol- vagy 15 cm vastag grafitlap-szigetelést alkalmaznak. Ezzel, valamint a födém hőszigetelésével és a nyílászárók cseréjével együtt már a mai előírásoknak megfelelő, hatékony hőszigetelés érhető el a Kádár-kockáknál.

A 2000-es évek óta a Kádár-kockák korszerűsítésénél elsődleges szempont az épület energiahatékonyságának növelése, a megváltozott klímaviszonyokhoz való adaptálása. A házak külső megjelenését érintő leglátványosabb változás, hogy az eredeti, háromszárnyú (ún. kapcsolt gerébtokos) faablakokat két- vagy egyszárnyú műanyag nyílászárókra cserélik, az épület új hőszigetelést, lábazati szigetelést, vakolást, festést és fedést kap; mindenütt megjelennek a légkondicionáló berendezések, a tetőkön néhol már a napelemek is. Sok helyen elektromos kapu kerül beépítésre, megújul a kerítés, az előkert autóbeállásra szolgáló részét pedig lebetonozzák vagy korszerű garázst építenek rá. Újabban számos példa van arra, hogy egy-egy Kádár-kockát és kertjét a felismerhetetlenségig átalakítják, pl. amerikai típusú vagy mediterrán stílusú családi házzá, esetenként modern, lapostetős, minimalista, csupa-üveg betonkockává, limitált növényzetű dísz- vagy pihenőkerttel, úszómedencével.

Kádár-kockák a határon túl Kádár-kocka jellegű családi házak tömegesen épültek a 60-as, 70-es és 80-as években a környező országokban is. Kárpátalján és Erdélyben ezek változatosabbak és díszesebbek, mint nálunk. Csehszlovákiában a lapostetős, emeletes, teraszos forma vált uralkodóvá, de Felvidéken a határ menti, magyarlakta települések sok „igazi” Kádár-kockát rejtenek. Délvidéken (főleg a Vajdaságban és Szlavóniában) jellemző a klinkertéglás, emeletes kockaház, nagy ablakokkal, balkonnal. Burgenland és Szlovénia alpesi jellegű, kontyolt tetejű, nagy alapterületű, elegáns kockaházai azonban már egész mást stílust képviselnek.

Képek

Források

További információk

Tamáska Máté – Kockaház / A vidék 20. századi háztípusa (Magyar Építőművészek Szövetsége, kiállítás katalógus) Kiadó: Magyar Nemzeti Levéltár, , Budapest 2021 Előd Fruzsina – Szeretik a magyarok a Kádár-kockáikat, a járvány még dob is a népszerűségükön (Telex.hu, 2021.04.24) Tamáska Máté, Somogyi Krisztina – A Kockaház-nosztalgia (Építészfórum, 2019.10.08.) Panel és Kádár-kocka: tévedtünk ezekkel a lakásokkal kapcsolatban – Nők Lapja Café, 2019.07.19. Hanka Nóra - A ház, ami soha nem megy ki a divatból? / Kádár-kocka kortárs szemmel (Kortárs, 2023.01.04.) Tamáska Máté – Kockaházat a skanzenbe? / Az utóparaszti háztípus helye a vidéki házfejlődésben (Múltunk, 2008, 3.) Rutai Lili – The-Kádár cube comeback how the humble 1960s hungarian home inspired high-fashion and eco friendly living (The Calvert Journal, 2021.09.23.) Kalas Györgyi, Hernádi Levente - A papa mondta, hogy ilyen legyen (Index.hu, 2014.07.08.)

Kapcsolódó szócikkek Parasztház

Kategória:Épülettípusok Kategória:Magyarország lakóházai Kategória:Kocka