A Vértessomlói-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Vértes hegység leghosszabb és harmadik legmélyebb barlangja. (A legmélyebb a Hamar-barlang, a második legmélyebb pedig a Dűlt-kúti-víznyelőbarlang.) A hegység fokozottan védett két barlangja közül az egyik (a másik a Csákvári-barlang).
Leírása
Vértessomló külterületén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található Nagy-Somlyó ÉNy-i oldalában lévő hajdani mészkőbányában, a bányafal és a törmeléklejtő találkozásánál, 235 m tszf. magasságban nyílik a barlang függőleges, hasadékszerű bejárata. A hidrotermális eredetű barlang nem a Vértes hegységre általában jellemző dolomit alapkőzetben, hanem felső triász dachsteini mészkőben keletkezett valószínűleg karsztvízszint alatti, freatikus oldás miatt.
A barlang ásványtani különlegessége, hogy a magyarországi barlangokban csak telérek alakjában, vagy a barlangméretet épphogy elérő üregrészekben megfigyelt táblás baritkristályok a Vértessomlói-barlangban egy tág terem oldott falait díszítik. A táblás baritkristályok némelyikének élhosszúsága eléri a 2 cm-t. Ez a kiválásréteg több 10 m² felületen díszíti az aljzatot és az oldalfalak nem áthajló részeit. A mélyen a karsztvízszint alatt, hidrotermális folyamatokhoz kötődően kialakuló nagy baritkristályok ezen üregkitöltő jellege miatt az feltételezhető, hogy nagyon régi az üregesedés és az üregesedésnek különleges körülményei voltak. A jövőben végzett vizsgálatok fényt deríthetnek a kristályok keletkezésének részleteire. A lépcsőzetesen mélyülő barlang két nagy teremből és a bejárati szakasz szűk, függőleges jellegű párhuzamos hasadékjárataiból, valamint a végpontjánál lévő tág aknából áll. Kb. 30 m az üreg vízszintes kiterjedése.
Az egész barlangon végigkövethető az üregesedés fő irányát kijelölő törésrendszer, a felső részeken (az alsó nagy terem végén magasba nyúló kürtőt is beleértve) pedig a járatok alakját is meghatározzák a törésvonalak. E preformáló törésrendszer mentén nagyon repedezett-breccsásodott az alapkőzet, melynek kristályos kötőanyaga kipreparálódva, a falfelületeken helyenként jellegzetes sejtes-kazettás boxwork-szerkezeteket képez. A barlang formakincsét a felső részeken az utólagos mállási-fellazulási folyamatok részben módosították, de alsó része határozottan karsztvízszint alatti, freatikus keletkezésmódra utal üstös oldásformái, gömbfülkeszerű beöblösödései és zsákszerűen végződő kis oldaljáratai miatt. Itt, az alsó nagy teremben vannak a barlang kuriózumát jelentő baritkiválások is.
A baritkristályokon kívül a barlang ásványkiválásait a baritkristályok felületén néhol megfigyelhető, még nem azonosított anyagú, vékony barnásfekete bevonat, a kisebb foltokban vagy gyöngysorszerűen megjelenő borsókövek, illetve néhány kis cseppkőlefolyás, cseppkőzászló és szalmacseppkő jelentik. Az utóbbiak környékén gyér vízcsepegés észlelhető, azonban a barlang száraz. A barlang alsó részének levegőjében érzékelhetően sok szén-dioxid van. Aljzati kitöltése a felső részeken kőzettörmelékből, az alsó nagy teremben agyagból, valamint néhány hatalmas, a mélyponti akna fölé átívelő omladéktömbből áll. Ez utóbbi alját is agyagba ágyazódott kőtömbök töltik ki.
Denevérek nyári alkalmi szálláshelye és a hegység fontos téli állandó denevér-szálláshelye. A levegő átlaghőmérséklete 10,5 °C, mely magyarországi viszonylatban általános, a levegő szén-dioxid tartalma pedig néha az 1,5 %-ot is meghaladja a mélyen lévő szakaszban. A lezárt bejáratú barlang csak kutatási céllal, elektromos lámpa használatával, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Bejárásához (a kötéltechnikai eszközök használatát igénylő mélyponti akna kivételével) csak barlangjáró alapfelszerelés szükséges. A téli álmot alvó denevérek nyugalmának fenntartása miatt telelési időszakban (október 1-től április 30-ig) tilos a barlangba bemenni.
2001-ben volt először Vértessomlói-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Slagos macska-barlang (Polacsek 2001) néven is, amit Kocsis Ákos javaslata alapján kapott.
Denevér-megfigyelések Denevér-megfigyelések (2002–2014)DátumRhin. hip.Rhin. fer.Myo. dau.Indet sp. 2002. október 1.14––– 2002. november 10.8––– 2002. december 3.20––– 2003. január 17.6––– 2003. február 16.4––– 2003. március 25.1––2 2003. április 26.1––– 2003. május 28.–––– 2003. június 28.–––– 2003. július 30.–––– 2003. augusztus 29.–––– 2003. szeptember 27.8––– 2003. november 1.15––– 2003. november 28.251–2 2003. december 28.9––– 2004. szeptember 4.9––– 2004. október 17.22––– 2004. december 30.23––– 2005. február 5.28––– 2005. május 2.4––– 2005. október 23.19––2 2006. március 11.27––– 2006. december 27.18––– 2012. március 24.29–1– 2012. április 15.56–1– 2012. június 25.1––– 2012. december 29.55––– 2013. január 10.59––– 2013. február 15.53––– 2013. június 29.3––– 2013. november 23.52––– 2014. április 4.17––– 2014. április 25.41––– 2014. december 22.71–––
Kutatástörténet
A barlangról az első nyomtatott hír az MKBT Tájékoztatóban jelent meg 2001-ben. A közlemény szerint a Tatabányai Barlangkutató Egyesület által 2001. január 2-án végzett terepbejárás során az egyesület Kocsis Ákos útmutatása alapján talált egy kigőzölgést. A kigőzölgésre a Vértes hegységben, Vértessomlótól ÉK-re, kb. 800 m-re bukkantak rá. Az egyesület tagjai ezt megtekintve megállapították, hogy egy minimálisan eltömődött barlangbejáratot fedeztek fel. Mivel Kocsis Ákos a bejáratban már némi bontást végzett és kb. 6–8 m járatba bekúszott, az egyesület tagjainak már csak ki kellett tágítania egy nagyon szűk részt, majd azután egy nyíláson át már be is mászhattak egy barlangterem tetejébe. Ez a terem kb. 18 m hosszú, helyenként 4 m széles és 8 m magas. Innen egy másik szűkületen keresztül, rövid bontással megint feltárult egy terem, amelynek méretei meghaladják az előzőét. Ez a terem becsléseik szerint 20 m hosszú és 7 m széles.
bélyegkép|262px|balra|A Vértessomlói-barlang bejárata
A terem aljától kezdődik egy 6×2 m keresztmetszetű akna. Ennek aljára leereszkedni 2001. január 5-én tudtak. Itt omladék torlaszolja el a további járatokat. Az akna 9 m mély, a terem mennyezetéből induló kürtő pedig 13 m magas. A barlang a hévizes kialakulás jeleit viseli magán, falait tömegesen borítják aragonit-, sőt, táblás fennőtt baritkristályok. Néhány helyen cseppkőlefolyások, szalmacseppkövek és cseppkőzászlók vannak. Felső triász dachsteini mészkő a barlang befoglaló kőzete. A barlang legalább 110 m hosszú, mélysége pedig 27 m, ezért a Vértes hegységnek már jelenleg is a legmélyebb barlangja, de lehet, hogy a leghosszabb is. A bejárathoz közeli teremnek a Sztalin-terem nevet, a belső teremnek pedig a Zsófika-terem nevet adták. A barlang a Slagos macska-barlang nevet kapta Kocsis Ákos javaslata alapján.
2001-ben Polacsek Zsolt készítette el a barlang hossz-szelvény térképvázlatát. Az év során sor került a barlang lezárására, melyet a Tatabányai Barlangkutató Egyesület végzett. Néhány hónappal a felfedezése után, 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Vértes hegység területén lévő Vértessomlói-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. Földtani jelentősége miatt lett fokozottan védett barlang.
A 2003-ban kiadott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy a 4522/1 barlangkataszteri számú Vértessomlói-barlang (Slagos macska-barlang) a Vértes hegységben, a Vértes-peremvidéken, a Fejér megyei Vértessomlón helyezkedik el. 235 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata a kb. 120 m hosszú, 27 m függőleges kiterjedésű és kb. 30 m vízszintes kiterjedésű barlangnak. A Vértes hegység É-i részén, a Nagy-Somlyó oldalában nyíló barlang 2001-ben, alig pár hónappal a felfedezése után lett fokozottan védett barlanggá nyilvánítva. A 120 m hosszú és 27 m mély új barlang ugyanis nemcsak a hegység addigi legnagyobb barlangja lett, hanem ásványtani különlegességnek is bizonyult. A magyarországi barlangokban csak telérek alakjában, vagy a barlangméretet épphogy elérő üregrészekben megfigyelt táblás baritkristályok a Vértessomlói-barlangban, egyedülálló módon egy tág terem oldott falait díszítik.
A hegy ÉNy-i oldalában fekvő hajdani mészkőbányában, a bányafal és a törmeléklejtő határán a téli hidegben előtörő pára miatt vette észre Kocsis Ákos barlangkutató a barlang törmelékkel kitöltődött bejáratát. A függőleges kis bejárati akna járhatóvá tétele után, 2000 karácsonyának előestéjén jutottak be az elülső, szabad járatokba a Kocsis Ákos által értesített Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjai. Ezután gyorsan elvégezték néhány leszállás során a napjainkban ismert üregrendszer teljes bejárását és vázlatos felmérését. A barlang eddigi egyetlen írott említése a felfedezésről szóló rövid beszámolóban olvasható. A barlang nem a Vértes hegységre általában jellemző dolomit alapkőzetben, hanem felső triász dachsteini mészkőben keletkezett. A lépcsőzetesen mélyülő barlang lényegében két nagy teremből és a bejárati szakasz szűk, párhuzamos hasadékjárataiból áll.
Az egész barlangon végigkövethető az üregesedés fő irányát kijelölő törésrendszer, a felső részeken (az alsó nagy terem végén magasba nyúló kürtőt is beleértve) pedig a járatok alakját is meghatározzák a törésvonalak. E preformáló törésrendszer mentén nagyon repedezett-breccsásodott az alapkőzet, melynek kristályos kötőanyaga kipreparálódva, a falfelületeken helyenként jellegzetes sejtes-kazettás boxwork-szerkezeteket képez. A barlang formakincsét a felső részeken az utólagos mállási-fellazulási folyamatok részben módosították, de alsó része határozottan karsztvízszint alatti, freatikus keletkezésmódra utal üstös oldásformái, gömbfülkeszerű beöblösödései és zsákszerűen végződő kis oldaljáratai miatt. Itt, az alsó nagy teremben vannak a barlang kuriózumát jelentő baritkiválások is. A táblás baritkristályok némelyikének élhosszúsága eléri a 2 cm-t. Ez a kiválásréteg több 10 m² felületen díszíti az aljzatot és az oldalfalak nem áthajló részeit.
bélyegkép|262px|A Vértessomlói-barlang bejárati része
A mélyen a karsztvízszint alatt, hidrotermális folyamatokhoz kötődően kialakuló nagy baritkristályok ezen üregkitöltő jellege miatt az feltételezhető, hogy nagyon régi az üregesedés és az üregesedésnek különleges körülményei voltak. A jövőben végzett vizsgálatok fényt deríthetnek a kristályok keletkezésének részleteire. A baritkristályokon kívül a barlang ásványkiválásait a baritkristályok felületén néhol megfigyelhető, még nem azonosított anyagú, vékony barnásfekete bevonat, a kisebb foltokban vagy gyöngysorszerűen megjelenő borsókövek, illetve néhány kis cseppkőlefolyás, cseppkőzászló és szalmacseppkő jelentik. Az utóbbiak környékén gyér vízcsepegés észlelhető, azonban a barlang száraz. A barlang alsó részének levegőjében érzékelhetően sok szén-dioxid van. Aljzati kitöltése a felső részeken kőzettörmelékből, az alsó nagy teremben agyagból, valamint néhány hatalmas, a mélyponti akna fölé átívelő omladéktömbből áll. Ez utóbbi alját is agyagba ágyazódott kőtömbök töltik ki.
A barlangban előforduló élőlények a denevérek. A barlang gyakorlatilag érintetlen állapotának megőrzése és különleges képződményeinek védelme miatt nagyon gyorsan le lett zárva az üregrendszer a megtalálása után. Korlátozott létszámmal, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Bejárásához (a kötéltechnikai eszközök használatát igénylő mélyponti akna kivételével) csak barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Az ismertetéshez mellékelve lett a barlang 2001-ben készült hossz-szelvény térképvázlatának színes változata. A könyvben látható egy Egri Csaba által készített, színes fénykép, amelyen a Zsófika-teremből a végpont felé történő ereszkedés figyelhető meg. A barlangról szóló könyvfejezet 1 publikáció felhasználásával lett írva.