A Lengyel-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Tatabánya külterületén található. A Gerecse hegység fokozottan védett hat barlangja közül az egyik. A hegység harmadik leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Keselő-hegyi-barlang, a második leghosszabb a Pisznice-barlang. A hegység második legmélyebb barlangja a Keselő-hegyi-barlang mögött. A Keselő-hegyi-barlang felfedezéséig a hegység leghosszabb barlangja volt. Hírhedt veszélyes bejárhatóságáról, amelyet a levegő nagy szén-dioxid tartalma okoz.
Leírás A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben lévő Kő-hegy fennsíkján található. Felszíni horpadásból kiemelkedő szikla tövében nyíló bejárata szögletes, 0,5 m széles és 0,8 m hosszú, amely köré betonból készült építményt építettek vasajtóval és szellőzőnyílásokkal. A nagy méretű építmény megtalálása a bozótban mégis nehéz. Felső triász dachsteini mészkőben keletkezett. Járatrendszere bonyolult, amelynek kialakulását a tektonika jelentősen meghatározta. Kb. 30–35 m mélységig (ez az úgynevezett felső rész) letompult formák jellemzők, például gömbüstük és gömbfülkék. Ez a karsztvízszint alatti kialakulás jele. Alsó részén recens oldási mikroformák vannak többségben. Volt olyan időszak is a barlang történetében, amikor víznyelőként működött. A Megalodusos-folyosó falán megalodusok metszetei figyelhetők meg.
A denevérek közül megtalálhatók járataiban a kis patkósdenevér és a közönséges denevér. Juhász Márton 1994-ben megjelent tanulmánya szerint jelentős és állandó téli szálláshely. Állítólag az 1930-as évek elején Tasnádi Kubacska András pleisztocén alsó würm csontmaradványokat talált a barlang bejárati szakaszában. Valószínű azonban, hogy elírták, vagy elkeverték a múzeumi lelőhelycédulát és a leletek valójában Solymár környékéről származnak.
A barlangi farkas, barlangi oroszlán, bölény és óriásszarvas csontokat Jánossy Dénes határozta és vizsgálta meg (Juhász 2003). Kordos László könyve szerint nem voltak benne barlangi farkas és bölény csontok, helyettük barlangi medve, mammut és szamár Asinus hydruntinus, valamint barlangi oroszlán és óriásszarvas csontok előkerüléséről írt. A leletek a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárába kerültek. A publikálatlan őslénytani anyagból Vértes László egy óriásszarvas agancstöredéken és egy növényevő csigolyáján emberkéztől származó bevágásokat, karcolásokat fedezett fel, amelyek szerinte a Moustier-kultúra nyomai. A barlang ezért őslénytani és régészeti lelőhely.
Rozsomákcsont a Lengyel-barlangon kívül eddig 7 magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-barlangból, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.
A lezárt barlang bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell. Elég barlangjáró alapfelszerelés használata, de alkalmazni kell kötélbiztosítást. Csak elektromos világítóeszközzel látogatható. A denevérek téli nyugalmi időszakában látogatása tilos. Létrákat helyeztek el azokon a helyeken, ahol nehéz volt a közlekedés. Bejárása nehéz és veszélyes, mert a Nehéz-terem térségében a levegő szén-dioxid tartalma meghaladja az 5%-ot ősszel. A levegő évi átlagos hőmérséklete a többi hazai barlanghoz viszonyítva átlagos.
Előfordul a barlang az irodalmában bánhidai Ördög-lyuk (Kordos 1984), Bánhidai-ördöglyuk (Juhász 2003), Gáz-barlang (Székely 1994), Gázbarlang (Bathó 1961), Gázos-barlang (Kordos 1984), Kőhegyi-barlang (Kordos 1984), Kőhegyi barlang (Kadić 1952), Kőhegyi-ördöglyuk (Székely 1994), Kőhegyi-Ördöglyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kőhegyi Ördöglyuk (Schőnviszky 1962), Kő-hegyi-Ördöglyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kő-hegyi Ördög-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Lengyel barlang (Vigh 1937), Lengyelbarlang (Dénes 1963), Lengyel Cave (Kordos 1977), Mammut-barlang (Szilvássy 1956), Mammutbarlang (Balázs, Csekő 1958), Mammut barlang (Radó 1956), Mammutos-utvesztő (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Mammutos utvesztő (Kokas 1935), Mammutos-útvesztő (Székely 1994), Mammutos útvesztő (Gaál 1934) és Mamutos-útvesztő (Juhász 2003) neveken is.
A gáz szó azért van a barlang nevében, mert magas szén-dioxid tartalmú a levegője. A mammut és mamut szavak azért vannak a nevében, mert mammutcsont került elő az üregből.
Előfordul a barlang az irodalmában Ördög-lyuk (Kokas 1935), Ördöglyuk (Gaál 1934), Tatabányai-ördöglyuk (Székely 1994) és Tatabányai Ördöglyuk (Jakucs, Kessler 1962) neveken is. 1959-ben volt először Lengyel-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. A lengyel szó valószínűleg azért van nevében, mert őslénytani ásatásán lengyel kitelepítettek segédkeztek. A Gyurkó-lápai-barlang egyik neve szintén Lengyel-barlang. Hasonló nevű barlang a szintén tatabányai Lengyel-szakadék, amely a Lengyel-barlangtól kb. 30 m-re nyílik. Kordos László az 1984-ben megjelent könyvében nem ajánlja a régi Ördög-lyuk név használatát, mert több ördöglyuk is van Magyarországon.
Denevér-megfigyelések