A kánaáni nyelvek az afroázsiai nyelvcsaládban a középső-sémi ág ÉNy-i csoportjába tartoznak. A legtöbb közülük viszont már a Kr. e. 1. évezred végén kihalt. Többnyire azokat a nyelveket soroljuk ide, amelyeket az ókori népek Kánaán régiójában beszéltek, úgymint az izraeliták, a föníciaiak, az ammóniak, a moábiták, az edomiták, továbbá azok a népcsoportok, törzsek akiket a Biblia összefoglaló néven kánaánitáknak nevez.
Nyelvi források Elsődleges források a Biblián kívül, a kánaáni szavak és szóalakok az egyiptomi Amarna-levelekben és a kánaáni feliratok, például: Ammóni nyelv: Ammáni citadella és színház felirata, Tell-Siran-felirat Moábi nyelv: Mésa-sztélé, Kerak-felirat, Hesbonnak-Ostraka Ókori héber: Gézeri-naptár, Khirbet Qeiyafa osztrakonjai, Siloam (Hiskija)-felirat Föníciai nyelv: Ahirám-felirat, Eshmunazar-szarkofág
Felosztás Három fő csoportba vagy dialektusba sorolják a kánaáni nyelveket:Rendsburg 1997, Waltke & O'Connor 1990
Észak-Kánaán-i: föníciai (kihalt) föníciai-pun (kihalt) Dél-Kánaán-i: héber moábi (kihalt) ammoni (kihalt) edomi (kihalt) Egyéb (más lehetséges kánaáni nyelvek): ugariti (kihalt) amorita (kihalt) ekroni vagy filiszteus sémi. Nem összetévesztendő a korábbi filiszteus nyelvvel Deir Alla. Nevét az ÉNy-i jordániai ásatás helyszínéről kapta
Írás Ókánaánita ábécé Föníciai ábécé Héber ábécé
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Kánaáni nyelvek Kategória:Természetes nyelvek