Az anómia mint nyelvi zavar az afázia egy fajtája. Az afázia szindrómának tekinthető, melyben különféle zavarok léphetnek fel egyidejűleg. Ezen kór típusokra osztható fel, de kategorizálásuk nehéz, mivel nem mindig egyértelműek a közöttük lévő eltérések. A vezető tünet alapján, illetve az agyi beszédközpontok szerinti elkülönüléssel motoros és szenzoros (auditív vagy receptív) afáziatípusról beszélni.
Tapasztalataink szerint azonban a gyakorlat sokkal több bonyodalmat vet fel.
Az eltérő afáziaformák megkülönböztetéséhez vezetett az a tény, hogy a beszéd, a megértés, az olvasás és az írás eltérő mértékben és súlyossági fokban sérülhetnek. Ezekért a különböző afáziaformákért más-más agykérgi területek felelősek.
A négy klasszikus afáziatípus: Broca-afázia Wernicke-afázia Globális afázia Amnesztikus afázia
Az anómia az afázia fajtáinak négy elkülönített csoportjába sorolható a globális és izolációs afáziával együtt. Pontos definíciója szerint jellemzője a beteg szótalálási nehézsége, mely főleg a főneveket érinti. Szótalálási nehézség más afáziatípusnál is fennállhat, azonban anómiáról akkor beszélünk, ha ez a zavar a vezető tünet. A beteg képtelen emlékezetében tartani a szósorok jelentését, az egyes szavak közötti szemantikai kapcsolatot. Megtartott beszédészlelés mellett jellemző, hogy a betegnek nehézsége van a megnevezésekkel, és értési problémáik is lehetnek.
Kezelése Napjainkban nincs még teljesen kiforott, teljes gyógyulást ígérő technika, az eljárások feltérképezése kutatások tárgyát képezi, ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a különböző beszédterápiákkal jó eredményeket lehet elérni.
Források http://semmelweis.hu/neurologia/files/2012/08/aphasia.pdf Eva Maria Engl – Dr. Anneliese Kotten – Ingeborg Ohlendorf – Elfi Poser: Gyakorlatok az afázia terápiájához, Medicina, Budapest, 1990. Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000. A beszédjavító intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Kategória:Beszédzavarok