Szilágyi Ákos (Budapest, 1950. június 18. –) József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas költő, esztéta, szerkesztő, Pulitzer-emlékdíjas közíró, Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens.
Életpályája Apja Szilágyi György humorista.
1964 és 1968 között a Radnóti Miklós Gimnázium orosz tagozatán tanult, többek között El Kazovszkij, Kántor Péter, Valló Péter, Sántha László osztálytársaként.
Munkássága Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának magyar–orosz szakán fejezte be 1974-ben.https://pim.hu/hu/p/szilagyi-akos Ettől kezdve 2010-ig ezen az egyetemen oktatott, kezdetben a magyar irodalomtörténeti tanszéken 19. századi magyar irodalmat, később az esztétika tanszéken művészetfilozófiai tárgyakat. A különc című bölcsészdoktori értekezését 1976-ban védte meg.
Fő kutatási területe az orosz kultúra, különös tekintettel az orosz és a szovjet avantgárd költészetre,A semmi polgárosítása a szovjet film történetére (Sztálin mozija) és az ortodox keresztény kultuszképre − az ikonra. A költészetben az úgynevezett hangzó (akusztikus vagy szonorikus) költészet első képviselője Magyarországon, több 1968–1969-ben készült akusztikus kompozíciója is rákerült a Vox Libri kazettasorozatában Légzőgyakorlatok kezdő haldoklóknak címen megjelent hangfelvételre, Temetés című hangversére Sólyom András készített videóklipet, a Műcsarnokban 2006-ban megrendezett második slam poetry találkozón elhangzott Csonthuszárok című akusztikus performanszából is készült klip.
Hangköltészeti programját, amelyben a hagyományos szövegvers, a mágikus ráolvasás és énekmondás az avantgárd hagyománnyal kapcsolódik össze, Az elhangzott vers című esszéjében fejtette ki. A hangzó költészetben erősen kötődik az orosz kubo-futurista hagyományhoz, Velemir Hlebnyikov, Vlagyimir Majakovszkij, Alekszej Krucsonih egy-egy poémáját ő ültette át magyar nyelvre (Zangezi, Erről, Melankóka pongyolában), de gyakran használ egyszerű dalformákat is (Japán dal, Zanzibár, Kossuth Lajos Torinóban, Ez ő, ez ő, Hol a haza, Szól a kuvik már), gyerekversei többsége énekelhető (Cet ecetben, Kuszi-Muszi-Alamuszi, Kakadudalok, Kisbab és a negyven rabló), verseskötetei többnyire lemezmelléklettel jelennek meg, sok verse meghallgatható honlapján és a youtube-on. Az 1990-es években többször tartott közös fellépést barátjával, a moszkvai konceptualista művészet világhírű alakjával, Dmitrij Prigovval, akinek a budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett „God is dead” című installációjáról tanulmányt is írt (Egy mondat installációja).
Költőként Réz Pál felfedezettje volt, aki kötetnyi verssel indította el a „Költők egymás közt” sorozatban megjelent Ne mondj le semmiről antológiában és első köteteinek (Az iskolamester zavarban van, Teremtmények) szerkesztője is volt. Az 1970-es években egymás után jelentek meg a Mozgó Világ, a Kritika, az Új Forrás folyóiratban nemzedéki vitákat provokáló írásai: Líra és antilíra (1971), Nem vagyok kritikus! (1979), Két szék közt a pad alatt (1979), Liberalizmus és demokrácia (1979), Nemzet-központú értéktudat vagy érték-központú nemzettudat (1979), A „fiatal irodalom” mint megtévesztés és hamis tudat avagy a fasírt anatómiája (1980), Az érzéki csábítás irodalma (1981), Az anyanyelv soknyelvűsége (1983).
Weöres Sándor Egybegyűjtött írások címmel megjelent költészetéről 1975-ben a Kritika folyóiratban megjelent éles hangú irodalmi pamfletje irodalmi botrányt kavart. Ezzel az írással − mint a botrányra visszaemlékezve később maga írta – „irodalmi sorsot idézett magára” (Weöresről újra meg újra).
1980 végén választotta meg a Fiatal Írók József Attila Körének közgyűlése titkos szavazással a Kör titkárának, nevéhez fűződik a Kör autonómiatörekvése, amelyet a Kör betiltásával (felfüggesztésével) próbált a pártállam megfékezni, de amely végül a fiatal írók győzelmével, a szervezet viszonylagos autonómiájának elismerésével és egy általuk szerkesztett, a Magvető Könyvkiadónál megjelenő könyvsorozat (JAK-füzetek) elindításával ért véget. Egyik kezdeményezője volt a LAP című JAK-os keretfolyóirat elindításának és egyik alapító tagja az Örley Irodalmi Társaságnak. A rendszerváltozás után − a Magyar Írók Szövetségének átalakítására irányuló reformkísérletek kudarcát követően − sokakkal együtt a kivonulást választotta az írószövetségből, és részt vett a Szépírók Társasága megalapításában, amelynek 1997 és 1999 között első elnöke volt.
Több folyóirat-alapítás kezdeményezője: alapító szerkesztője volt az egyetemi Jelenlét (1971–1975) és Medvetánc (1981–1984), a posztavangárd Új Hölgyfutár (1987–1989) és a rendszerváltás idején indult 2000 (1989−) irodalmi és társadalmi havi lapnak. 1983 és 1986 között a Filmvilág folyóirat magyar rovatának szerkesztője. 1994-től a moszkvai Filmkultúra Kutatás Eizenstein Központja és a Kinovedcseszkije Zapiszki filmelméleti folyóirat nemzetközi tanácsadó testületének tagja.
1979-ben író és képzőművész barátaival (Bernáth(y) Sándor, El Kazovszkij, Györe Balázs, Kemenczky Judit, Kőbányai János, Temesi Ferenc, Szkárosi Endre) megalapították a Fölöspéldány irodalmi és művészeti csoportot (A fölöspéldány szomorúsága), amely kezdetben a Beatrice punkegyüttessel lépett fel a korabeli „csöves” és értelmiségi szubkultúra színterein (leghíresebb közös fellépésük a budaörsi Jókai Művelődési Központban 1979. augusztus 12-én megtartott performansz volthttp://www.szilagyiakos.hu/videok.html Videó 1979 Budaörs).
1990 óta a Pénzügykutató Részvénytársaság Korridor Politikai Kutatások Központja munkacsoportjának tagja és kiadványaik társszerzője. Politikai tárgyú elméleti tanulmányai folyóiratokban, közéleti írásai főleg a Népszabadság Kentaur rovatában és az Élet és Irodalomban jelentek meg.
1996 és 1998 között a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának elnöke. 2001–2006 között a Palládium Irodalmi Alapítvány elnöke. 2011–2015 között az Artisjus vezetőségében az irodalmi tagozatot képviselte.
1985-ben jelent meg első tanulmánykötete, a Nem vagyok kritikus!, amelyben a Weöres Sándor költészetéről és az ornamentális szóművészet kérdésköréről írott kismonográfiája is olvasható.
1987-ben előbb franciául, majd a Medvetánc-füzetekben magyarul is megjelent Kovács András Bálinttal közösen írt Tarkovszkij-könyvük (a könyvet 1997-ben jelentősen átdolgozott és kibővített változatban a Helikon Kiadó adta ki). A könyv azóta is a nemzetközi Tarkovszkij-szakirodalom egyik leggyakrabban hivatkozott műve.
Szerkesztője és lektora volt a 2000 folyóirat és az Osiris Kiadó közös vállalkozásában elindított orosz eszmetörténeti könyvsorozatnak (Idea Russica), amelyben többek között Bergyajev, Szolovjov művei is megjelentek. Egyik szerkesztője az 1992-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Oroszország és a Szovjetunió képes történeti kronológiája: 1900–1991 című kézikönyvnek. 1999-ben jelent meg Oroszország elrablása című monográfiája, amely a Szovjetunió felbomlását és az azt követő évtized politikai eseménytörténetét kultúra- és civilizációelméleti összefüggésben mutatja be és értelmezi, s amelyet ugyanennek a tárgykörnek monografikus igényű képelméleti feldolgozása követett 2000-ben. A Borisz sztár és a sztárevicsek című könyv utóbb német és szlovák nyelven is megjelent.
2015-ben indította el saját honlapját, amelynek programját tömören így foglalta össze: „Mindent egy lapra tenni fel”. Azóta e program jegyében számtalan tanulmányt, verset, gyerekverset, verseskötetet, hangzó anyagot, interjút, teljes könyveket töltött fel az oldalra. El Kazovszkij emlékműve című legújabb verseskötetehttp://www.szilagyiakos.hu/versek.html Ká és Bá a képzőművészbarát Nemzeti Galériában megrendezett A túlélő árnyéka című élet/mű-kiállítására jelent meg 2015-ben a Kalligram Kiadónál.
Tanulmánykötetek, esszék Nem vagyok kritikus! Magvető, 1984 Tarkovszkij − az orosz film Sztalkere. (Társszerző: Kovács András Bálint) Medvetánc Füzetek, 1985 Les mondes d’Andrei Tarkovski. (Társszerző: Kovács András Bálint) Lausanne, 1987. L’Age d’Homme Ezerkilencszáznyolcvannégyen innen és túl (A negatív utópiák társadalomképe), 1988. Magvető Kiadó Hamu és mamu (Az orosz irodalmi avantgárd 1917 előtt és után) 1989. Holnap Kiadó A vágy titoktalan tárgya, 1992. Liget Kiadó A tények és a lények, 1995. Liget Kiadó Tetem és tabu. Egy viccbalzsamozó vallomásai; Kijárat, Bp., 1996 (Teve könyvek) Kovács András Bálint–Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film Sztalkere; Helikon, Bp., 1997 (Helikon universitas. Filmművészet) Star Boris und die Starewitschi, Helikon, 1999 Stár Boris a Stárovici, Kalligram, 1999 Oroszország elrablása. A szovjettelen unió története; Helikon, Bp., 1999 (Helikon universitas. Történelem) Borisz sztár és a sztárevicsek. Raszputyintól Putyinig; Helikon, Bp., 2000 A szépfejedelem. Bevezetés a széppolitikába; Palatinus, Bp., 2001 Halálbarokk. A semmi polgárosítása; Palatinus, Bp., 2007 A kékek és a zöldek. Hideg polgárháború Magyarországon; Palatinus, Bp., 2010 A populista. A politikai varázsmese morfológiája; Élet és Irodalom, Bp., 2010 Túlirányított demokrácia. Oroszlecke; Kalligram, Pozsony, 2011 A szuverenitás fantomja avagy A képzelt hely; Kalligram, Pozsony, 2012
Verseskötetek Az iskolamester zavarban van, Szépirodalmi, 1976 Teremtmények, Szépirodalmi, 1979 Fej és tudat; ill. El Kazovszkij; Magvető, Bp., 1990 Gyönyörök kertje, Holnap Kiadó, 1991 Légzőgyakorlat kezdő haldoklók számára [hangkazetta] Vox Libri, 5. 1994 Szittya-szótyár. Írott és hangzó változat; Az'Art BT, Bp., 1999 (2000 könyvek) + CD Török imaszőnyeg. Egybegyűjtött versek, 1968-2001; Palatinus, Bp., 2003 Cet ecetben. Versek felnőtt és fel nem nőtt gyerekeknek; Palatinus, Bp., 2003 + CD Kuszi-Muszi-Alamuszi – Énekek a Holdbéli Nyúlról, Palatinus, 2004 Két szép szék kell (CD-mellékelettel), Palatinus 2005 Kakadudalok (CD-mellékelettel), Palatinus, 2006 Franci – Poéma hőssel, Palatinus, 2007 Kisbab és a negyven rabló (CD-mellékelettel), Palatinus, 2008 Tegyük fel (CD-mellékelettel), Palatinus, 2008 Szokatlan ügy, Palatinus, 2012 Baglyok könyve, Kalligram, 2013 Ká és Bá. El Kazovszkij emlékműve, Kalligram, 2015 Posztpetőfi Sándor: Bábuk ura. Összes barguzini versek és magyarnóták. Szilágyi Ákos gyűjtése; Noran Libro, Bp., 2017 Elvégre. Naplóversek, 2017–2023; Múlt és Jövő, Bp., 2024 Posztpetőfi Sándor: Szibériai borbély. Szatírjáték; közread. Szilágyi Ákos; Q.E.D., Bp., 2024
Műfordítások Vlagyimir Majakovszkij: Erről. Neki és magamnak; ford., utószó, jegyz. Szilágyi Ákos; Helikon, Bp., 1984 Velemir Hlebnyikov: Zangezi; tan. Jurij Tinyanov, ford., jegyz. Szilágyi Ákos; Helikon, Bp., 1986 (Helikon stúdió)
Könyvfejezetek Vázlat a groteszkről, In: Add tovább! antológia, Kozmosz, 1976 Líra és antilíra, In: Add tovább! antológia, Kozmosz, 1976 Orosz alvilág a Szovjetunióban − A „blatnoj” természetrajzához. In: Kovács Ákos − Sztrés Erzsébet: Tetovált Sztálin, Szeged, 1989 Paradicsomi realizmus. Totalitárius államművészet a XX. században. In: A művészet katonái, Corvina, 1992 Ezredvégi birodalom avagy a posztimperiális világrend, In: A századvég szellemi körképe, Jelenkor Kiadó, 1995 Mit ér a szuverenitás, ha orosz? In: A szuverenitás káprázata, Korridor Könyvek, 1996 A kelet-európai szökőállam, In: És mi lesz, ha nem lesz? Korridor Könyvek, Helikon Kiadó, 1998 KKK avagy Oroszország elrablása, In: Irások a korrupcióról, Helikon-Korridor, 1998 Civilizációk civilizálódása, In: A kérdéses civilizáció, Helikon-Korridor, 2000 A képzelt hely, In: Magyarországi Egyesült Államok? Helikon-Korridor, 2001 Számbeszéd, In: A Gulag – a szovjet táborrendszer története, Pannonica Kiadó, 2001. 162-191. l. Totális kampány, In: Hol a Határ? Kampánystartégiák és kampányetika, Élet és irodalom, 2002 Állam és birodalom In: Nem élhetek birodalom nélkül, Helikon-Korridor, 2002 Két globalizáció Magyarországon In: A zárva várt Nyugat – Kulturális globalizáció Magyarországon, 2000-Sík Kiadó, Budapest, 2002 A háború privatizálása In: A képtelen háború, Helikon-Korridor, 2004