Donji Bitelić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.
Fekvése Splittől légvonalban 37, közúton 50 km-re északkeletre, Sinjtől 15 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északra, a Dinári-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység és a Peruča-tó, északkeletről a Dinári-hegység határolja. Településrészei: Donji Jukići, Torina, Đomići-Buljani, Gornji Buljani melynek része Škrabiće, Vignjište és Dutkiće, Vulići, Hrgovići, Gornji Jukići, Kelavići, Jovići és Govorušići. Ezeken kívül a településhez tartozik még Brana Peruća és Ravno Vrdovo egy része is. Vrdovo a Dinári-hegységben fekszik, nyári legelőként és kaszálóként használják, területén istállók is találhatók.
Története A török Sinj várával együtt 1536-ban foglalta ezt a vidéket, de már a török uralom idején is élt itt horvát lakosság. Smn.hr:Bitelić hozzáférés:2016.04.24. A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. 1718-ban a pozsareváci béke az új határt a Dinári-hegységnél húzta meg, így e térség velencei kézen maradt. A bitelići plébánia 1770-ben vált önállóvá a potravljei plébániától, ahová azelőtt tartozott. A plébánia papi szolgálatát a sinji ferences atyák látták el. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 639, 1910-ben 733 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A település lakossága ekkor mintegy felére csökkent.1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben lakosságának 84 százaléka horvát, 12 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település egy valamivel több mint egyéves időszaktól eltekintve horvát kézen maradt. 1991. szeptember 19-én foglalták el a szerb erők. A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során 1993 januárjában szabadította fel a települést. Szerb lakossága elmenekült. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága azonban csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Lakossága 2011-ben 317 fő volt.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 639 641 671 717 784 733 651 720 665 1.055 999 924 694 615 424 317
Nevezetességei A település területén jelentősebb forrás nem található, de meg kell említeni a Ponikva víznyelőt, mely nagyobb eső és a hegyekben történő hóolvadás esetén elárasztja a Ponikva-mezőt. A kisebb időszakos források közül említésre méltók a Metiljovica, a Pavluša, a Zečica, a Turski Bunar Bukánál, a Bristovac és a Pribojna a Mala-barlang alatti vízmosásban. Nemrég a Dinári-hegységben fekvő Vrdovon a Sveti Jakov nevű helyen hegyi menedékházat építettek, mely szállásként és hegyi túrák kiindulópontjaként is szolgál. A menedékház melletti romos Szent György kápolnát a hegymászók felújították. A Cetina fölötti kőhidatÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5029. 1895 és 1905 között építették. A hétíves nyílású híd pilonokon nyugszik, melyek lekerekített hullámtörőkkel rendelkeznek. A híd mellvédei teljes hosszban végigfutnak, az alsó rész és a mellvéd közé kőpárkányt építettek. A híd a 19. század végének kivételes konstrukciója, formai kialakítását tekintve kapcsolatban áll más, akkoriban Dalmáciában épített hidakkal.l.
Jegyzetek
Források Hrvace község hivatalos oldala A split-makarskai érsekség honlapja
További információk Hrvace rövid története Hrvace – A plébánia története Cetina die nördliche A szerb erők Dabar, Vučipolje és Maljkovo elleni támadása 1991. szeptember 17-19. között – térkép
Fordítás
Kategória:Split-Dalmácia megye települései