A bükki szerecsenboglárka (Aricia artaxerxes) a boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjába, a boglárka-rokonúak (Polyommatini) nemzetségébe sorolt Aricia nem egyik faja. A Bükki Nemzeti Park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja.
Védett, a Vörös Könyvben szerepel. Védetté nyilvánításának éve: 1982.http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1090
Elterjedése
Szubendemikus lepkefaj.http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_nemzeti_parkok/ch19s05.html Egész Európában szórványosan elterjedt.http://jasius.hu/lepidopterology/ariart.html A Kárpátoktól a Balkán-félszigetig, Kis-Ázsiában pedig egy-két helyen fordul elő. Angliában, és Skandináviában a törzsalak, az Aricia artexerxes artaxerxes honos, a hibrid Artaxerxes inhonora pedig az egész Óvilágban. Az Alpokban az Aricia artaxerxes allous, a Mediterráneum nyugati részében az Aricia artaxerxes montensis terjedt el.
Magyarországon csak a Bükkben, Bánkúton, és a Jósvafő melletti Haragistyán él.
Megjelenése
Méret: 30–36 mm.
Csak a felszíni narancssárga foltok tekintetében változékony. Mindkét ivar szárnyainak felszíne feketésbarna, vagy majdnem fekete, a vörös szalag a hímeken redukált, főleg csak a hátsó szárnyon van 1-4 apró vörös folt. A hazai nőstények vörös foltsora gyakran teljes. Mindkét ivar fonákján a szemfoltok kisebbek, a hátsó szárny töve kékes behintésű, a hím fonákja szürke, vagy halvány kávébarna, a nőstényé pedig sárgásbarna. Mindkét ivar belső ívfoltjai tompák, aprók. A szárny színén lévő narancssárga foltok tekintetében mutatkozhat némi változékonyság. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 12–14 mm. A hím elülső szárnya keskeny, hegyes, a nőstényé lekerekített. Mindkét ivar szárnyainak felszíne feketésbarna. Elülső szárnyukon a sejtvégi folt jól látható. A hátulsó szegélyterében a narancssárga szalag redukálódott. A hím fonákja szürke, a nőstényeké barnás árnyalatú. A szárnyak felszínén a narancssárga foltok, a példányok felénél egyetlen apró foltocskára korlátozódik, vagy teljesen hiányzik. Olykor szürkésfekete példányok is előkerülnek. Egyetlen nemzedéke repül június végétől augusztus elejéig.
Élőhelye, tápnövényei
Sztyeppék, gyepek. Pusztafüves lejtősztyepp, erdősztyepprétek, hegyvidéki gyepek, mészkedvelő sziklagyepek.
Hernyójának tápnövénye a napvirágfajok (Helianthemum spp.), a gólyaorr fajok, különösen a piros gólyaorr, és a bürökgémorr.
Szaporodása
A hímek territóriumot tartanak, de táplálkozni kihúzódnak az utak, vágások szélére és a napsütötte ösvényeken tömegesen táplálkoznak. A nőstények petéiket a hernyó tápnövényére rakják. A növénytől nem repülnek nagy távolságra.
A hernyó világoszöld, hátán sötétzöld hosszanti vonal fut végig.
Mirmikofil életmódot folytat, nem kötődik specifikusan a őt őrző hangyafajokhoz, a populációkban kevésbé érvényesülnek a sztochasztikus hatások, mivel a hernyók áttelelése nem függ a hangyagazdáktól. Hangyagazdáiról nincs autentikus kárpát-medencei adat.
Imágója július elejétől augusztus végéig repül, a rajzási csúcs július közepe.Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.
Hasonló fajok
A Gólyaorr szerecsenboglárkához a felülről teljesen egyszínű példányok hasonlítanak, de ezek hátsó szárnyfonákján tőtéri kék színű behintés látható.
A Szalagos szerecsenboglárkánál nagyobb méretű, a szegélyén lévő vörös foltok kisebbek és jóval fakóbbak, vagy hiányoznak. A fonák alapszíne kávébarna vagy szürke.
Képgaléria
Jegyzetek
Források
Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp. Dr. Gozmány László Dr. (1968): Nappali lepkék – Diurna In: Magyarország Állatvilága - Fauna Hungariae XVI. kötet – Lepidoptera, 15. füzet. 153 ábrával. Akadémia kiadó, Budapest
Kategória:Rovarfajok Kategória:Boglárkalepke-félék Kategória:Magyarország lepkéi Kategória:A Kárpát-medence rovarai