Momozono császár (桃園天皇 Momozono-tennó, 1741. április 14. – 1762. augusztus 31.) Japán 116. császára volt a hagyományos öröklődési rend szerint.Imperial Household Agency (Kunaichō):桃園天皇 (115)Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 119–120. Uralkodása 1747-től egészen haláláig, 1762-ig tartott.Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, pp. 418–419.
Származása
Mielőtt Momozonoként elfoglalta volna a Krizantém trónt, Tóhito (遐仁) néven ismerték.Ponsonby-Fane, p. 10; Titsingh, p. 418. Beiktatása előtt a Yaho-no-mija (八穂宮), később pedig Szacsi-no-mija (茶地宮) címet viselte.
Momozono Szakuramacsi császár elsőszülött fia, anyja Szadako (定子) (開明門院) volt.
Momozono családja vele élt a Heian-palota dairiében (belső palota). A család tagjai a következőek voltak:
Felesége, Icsidzsó Tomiko (一条富子) Első fia: Hidehito herceg (英仁親)(Go-Momozono császár) Második fia: Fusimi-no-mija Szadamocsi (伏見宮貞行親王) császári herceg
Események Momozono életében Uralkodása alatt, 1758-ban Hóreki botrány történt meg, ahol a Bakufu megbüntette fiatal udvari nemességet, mert támogatták a császári szabályok újjáépítését.
1747. április 25.: Korona hercegnek nevezik ki Tóhito herceget.Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit, p. 48. 1747. június 9.: Tóhito herceg császár lett. 1748. (Kan'en 1): Az első előadás a tizenegy felvonásos bábjátéknak, Kanadehon Csúsingura, ami egy klasszikus szamuráj bosszú történetet ír le, az 1702-es, 47 rónin bosszújáról.Hall, John. (1988). The Cambridge History of Japan, p. xxiii. 1748 (Kan'en 1): Rjúkjúi Királyságból, Shó Keitől egy rjúkjúi diplomata küldetést vett át a sógunátus.Titsingh, p. 418. 1749. október 7. (Kan'en 2, a 8. hónap 26. napja): Egy hatalmas vihar elérte Kiotót, a Nidzsó vár tornya leégett, majd villámcsapás sujtotta.Ponsonby-Fane, R. (1959). Kyoto: the Old Capital of Japan, 794–1869, p. 321; Titsingh, p. 418. 1752 (Hóreki 2): Egy rjúkjú diplomata küldetés érkezett meg Edóba, Só Bokutól, a Rjúkjúi Királyságból. 1758 (Hōreki 8): The Hōreki incident involved a small number of kuge who favored a restoration of Imperial power; and this was construed as a threat by the shogunate.Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 119. 1758 (Hóreki 8): A Hóreki incidensben részt vettek a kugék, akik támogatták a császári hatalom visszaállítását, amit a sógunátus fenyegetésnek látott. 1760 (Hóreki 10): Tokugawa Ieshige shógun lemond, és fia Tokugawa Ieharu lesz a Tokugawa sógunatus tizedik sóguna.Titsingh, p. 419. 1762 (Hóreki 12): A császár lemond a testvére javára. 1762. augusztus 31.: A császár meghal 21 évesen.
Momozono kamija egy császári mauzóleumba van zárva, Tsuki no va no miszaszagiban, Szennjú-dzsinél, Higasijama körzetben, Kiotóban. Itt megtalálhatóak Momozono császári elődjei is, Go-Mizunó császár, Meisó, Go-Kómjó, Go-Saj, Reigen, Higasijama, Nakamikado és Szakuramachi, valamint öt császári örököse is Go-Szakuramacsi, Go-Momozono, Kókaku, Ninkó, és Kómei.Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 423.
Kugjó
Kugjó (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.
Ezt az elit csoportot három vagy négy tag alkotta. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Momozono uralkodása alatt ők jutottak a Daidzsókan csúcsára:
Kampaku, Konoe Ucsiszaki. Szadaidzsin (左大臣) (Balfelőli személynök) Udaidzsin(右大臣) (Jobbfelőli személynök) Naidaidszin (内大臣) Dainagon (大納言)
Momozono uralkodásának korszakai Momozono uralkodásának éveit több mint egy korszak névvel vagy nengóval azonosítják.
Enkjó (1744-1748) Kan'en (1748-1751) Hóreki (1751-1764)
Jegyzetek
Források Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit: unter besonderer Berücksichtigung der Jahre 1846 bis 1867. Münster: LIT Verlag. ; OCLC 42041594 Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. (1959). The Imperial House of Japan. Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 194887 Screech, Timon. (2006). Secret Memoirs of the Shoguns: Isaac Titsingh and Japan, 1779–1822. London: RoutledgeCurzon. ; OCLC 65177072 Titsingh, Isaac. (1834). Nihon Odai Ichiran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Royal Asiatic Society, Oriental Translation Fund of Great Britain and Ireland. OCLC 5850691
Kapcsolódó szócikkek Japán császárok családfája Japán császárainak listája Japán történelme
Fordítás
Kategória:Japán uralkodók Kategória:1741-ben született személyek Kategória:1762-ben elhunyt személyek