bélyegkép|jobbra|350px|Az egykori vadászkastély Mayerlingben Mayerlingi tragédiaként ismerjük azokat az 1889-es eseményeket, amelyek a Bécstől 24 km-re fekvő, Mayerling településen álló vadászkastélyban történtek, melynek során az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, a 31. évében járó Rudolf és 17 éves szeretője, Maria von Vetsera életét vesztette. Számos feltételezés forog közszájon halálukkal kapcsolatban, de a jelenlegi bizonyítékok alapján együttes öngyilkosságot követtek el. Rudolf előbb főbe lőtte szerelmét, majd egy tükör segítségével magával is végzett. Emellett élnek azonban olyan teóriák is, amelyek politikai gyilkosságról, balesetről és egyéb lehetőségekről szólnak.
Előzmények Rudolfot 1888-ban nevezték ki a gyalogság főfelügyelőjévé, de ez inkább kiiktatását, mint előléptetését jelentette. A címet ugyanis külön az ő számára hozták létre, a kinevezés velejárója az volt, hogy gyakran kellett a Monarchia különböző részén megtartott csapatszemléken részt vennie. A sok fáradsággal járó utazás a trónörököst egészségileg és szellemileg is kimerítette, az év nyarán már súlyos depresszió is kínozta.Hamann, 2008, 406–408. oldal Ehhez társult az is hogy 1887-től fájdalmaira morfint is szedett.Hamann, 2008, 369. oldal bélyegkép|balra|Rudolf, az egyik áldozat, feltehetően 1889 januárjában… A betegségek hatásait csak súlyosbította, hogy politikai és katonai téren is kudarcokat kellett elszenvednie, depressziója olykor súlyosbodott, amit felesége is megemlít emlékirataiban. Viselkedésének megváltozását újságcikkekben is szóvá tették (pl. Börsen-Courir, 1888. december 1.), kitérve arra is, hogy a vele való érintkezés egyre nehezebb ideges természete miatt, gyakran veszítette el önuralmát, és tett utalást korai halálára.Hamann, 2008, 384. oldal Moritz Szepsnek 1888 augusztusában írt levelében addigi életét e szavakkal „méltatja”: „Harminc év nagy idő, s nem éppen szívderítő; sok idő telt el többé-kevésbé hasznosan, de igazi tetteket és sikereket nem tartalmazott”, és „egyre kevésbé vagyok friss és munkaképes.” Állapotát csak tovább súlyosbította, hogy korábbi életmódjával sem hagyott fel; hajszolta az élvezeteket, majd késő estéig és hajnalig ült íróasztalánál leveleket és politikai fogalmazványokat írva, alvásra alig hagyva többet 3-5 óránál. Lelki problémái láthatóvá váltak; lefogyott, sápadt lett és megöregedett.Hamann, 2008, 441–443. oldal A lelki válságát az is mélyíthette, hogy potenciaproblémákkal is küzdött (legalábbis egy rendőrségi feljegyzés szerint).Hamann, 2008, 481. oldal
Rudolfot folyamatos megfigyelés alatt tartották. Nemcsak a hivatásos besúgók, hanem Johanna Wolf, a kerítőnő és Mizzi Kaspar is tett jelentéseket Florian Meissner rendőrnyomozónak. Wolf Mizzi Kasparon keresztül is fontos információkhoz jutott, melyeket szintén továbbított. Többek között azt is, hogy 1888 nyarától Rudolfot foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata (Kasparral), amelynek szerinte a legalkalmasabb helyszíne a mödlingi Husarentempel lett volna. Mizzi Kaspar nem vette félvállról az ajánlatot. Személyesen ment el a rendőrségre, és jegyzőkönyve diktálta a trónörökös öngyilkossági tervét.Hamann, 2008, 482–483. oldal
Utolsó hónapjának két fontos mozzanata volt. Az egyik a francia elnökválasztás, melyen az akkori hadügyminiszter – németellenes, háború párti – Georges Boulanger indult nagy esélyekkel, a másik pedig a magyar honvédelmi (véderő)törvény, és az amiatt kirobbant zavargások voltak.Hamann, 2008, 497. oldal A vita a közös hadsereg megosztásán folyt, amelyben Tisza és Andrássy oldalán az osztatlan közös hadsereg fenntartása mellett állt ki.Hamann, 2008, 565. oldal
Az utolsó napok krónikája bélyegkép|…és Maria Von Vetsera a másik áldozat, 1888-ban Helene Baltazzi visszaemlékezése szerint a Rudolf és Maria von Vetsera közötti első találkozóra Marie von Larisch grófné közvetítésével 1888. november 5-én került sor. Valószínűleg már ekkor készültek a halálra; Rudolf egyre gyakrabban tett említést közeli haláláról (Festetics grófnőt megeskette, hogy imádkozni fog érte). Rudolf vasból karikagyűrűt készíttetett a lánynak, melybe az ILVBIDT betűket vésette, aminek jelentése: In Liebe Vereint Bis In Den Tod – Szerelemben egyesülve a halálig. Maria fényképet küldött Larisch grófnénak, azzal a megjegyzéssel, hogy az az utolsó kép, amit magáról készíttetett, és hogy fiatalon és szépen akar meghalni.Hamann, 2008, 490–491. oldal 1889. január 13-a jelentős dátumnak számít, Helen Baltazzi szerint ekkor volt az első együttlét (ezek szerint a magzatelhajtásra vonatkozó feltételezés téves), mások szerint viszont ekkor születhetett meg a megállapodás az öngyilkosságot illetően. Két nappal később Maria cigarettatárcát vásárolt Rudolfnak, amelybe a „Január 13. Köszönet a sorsnak” szavakat gravíroztatta.Hamann, 2008, 493. oldal
Január 26. A különböző források szerint ezen a napon folyhatott le az a heves vita Rudolf és apja, a császár között, ami megszilárdította öngyilkossági szándékát. A későbbi visszaemlékezők között szerepelt Sophie Planker-Klaps, Stefánia komornája, aki leírta, hogy a trónörökös rendkívül zavartnak és összetörtnek tűnt, a keze remegett. Mint később Carl BeckDer Kriminalfall Mayerling ohne Mythos, 31. oldal komornyiktól megtudta, ez az apa és fia között lezajlott vita következménye lehetett, de Viktória trónörökösné is arról számolt be, hogy Heinrich Reuss értesülései is ezt támasztják alá. Vladimir Lamsdorf már azt is kijelenti, hogy ez közvetlen kapcsolatba hozható a később történtekkel. Larisch grófné önigazoló visszaemlékezései szerint ezen a napon Rudolf felkereste őt a Grand Hotelben, és arra kérte, próbálja lebeszélni a lányt az öngyilkosság gondolatáról.Hamann, 2008, 500–503. oldal A vita középpontjában az is állhatott, hogy másnap II. Vilmos német császár születésnapjára fényes ünnepélyt szerveztek, itt Rudolfnak, akit néhány nappal korábban a Schwarzgelb hasábjain a franciákhoz húzók vezérének neveztek, hitet kellett tennie a német–osztrák barátság és a kettős szövetség meghosszabbításának támogatása mellett, ami ellen Rudolf hevesen tiltakozott.Hamann, 2008, 512–513. oldal
Január 27. bélyegkép|balra|300px|Az utolsó fényképfelvételek egyike, bakon ülve, cigarettával a szájában mutatja Rudolfot Ezen a napon tájékoztatta Hoyos József grófot, hogy a következő hétre tervezett mayerlingi vadászatot előrehozta január 29-re. Ezután újra felkereste Larisch grófnét a Grand Hotelban, aki visszaemlékezésében elmondta, hogy Rudolf egy nehéz dobozkát bízott rá megőrzésre, és lelkére kötötte, hogy azt nem adhatja át senkinek, kivéve egy személyt, akinek nevét e négy betű rejtette: R.I.O.U. A feltételezett személy János Szalvátor lehetett, és a rövidítés egyik lehetséges feloldása: R. respectable (tiszteletre méltó, a szabadkőműves páholyok előtti megszokott rövidítés), I. O. (Innere Orient, a legmagasabb rendű beavatottak szűk köre), U. Ungarn, azaz Magyarország. Ebből arra lehet következtetni, hogy mindketten kapcsolatban voltak magyar szabadkőművesekkel.Hamann, 2008, 566. oldal A doboz tartalmáról sok feltevés látott napvilágot, az egyik szerint Ferenc József tervezett lemondatásáról szóltak, vagy egy esetleges államcsínyről (Larisch szerint Magyarországi ambíciókra vonatkozó papírokat rejtettek). Valószínűbb, hogy Rudolf politikai fogalmazványairól lehetett szó. Larisch írását részben megerősítik a rendőrség besúgói, akik jelentéseikben szerepeltetik a trónörökös és a Larisch grófné közötti többszöri levél-, illetve csomagváltást. Az is tény, hogy az utolsó napokban Rudolf rendezte irattárát, több dokumentumot megsemmisített, másokat pedig megőrzésre adott át általa megbízhatónak vélt személyeknek.Hamann, 2008, 504–508. oldal Rudolf délután újra találkozott Larisch grófnéval, utána a Práterben is látták őket, ekkorra már megállapodtak, hogy Maria von Vatserát másnap személyesen kíséri Rudolfhoz. Este a bécsi német nagykövetségen Vilmos császár születésnapjának tiszteletére bált rendeztek, az este végén Maria miatt nyilvános veszekedés alakult Rudolf és felesége között.Hamann, 2008, 509. oldal Rudolf még az éjszaka magához hívatta Szepset, aki próbálta őt megnyugtatni. A zaklatott főherceg úgy érezte, megalázták és gúnyt űztek belőle az estélyen azzal, hogy német egyenruhában kellett egy olyan politikát magasztalnia, amelyet megvetett.Hamann, 2008, 513. oldal Az éjszakát Mizzi Kasparral töltötte.
Január 28. A francia választások során Boulanger komoly részsikereket aratott, ami tovább fokozta Rudolf szorongását egy francia–német, illetve egy osztrák–magyar–orosz háborúval kapcsolatban.Hamann, 2008, 515. oldal Az előző napi megbeszéléshez híven – miután egy kis kitérőt tettek egy fehérneműüzlet felé – Larisch grófné a trónörököshöz vitte Maria von Vetserát, akit a trónörökös Josef Bratfischsel továbbvitetett Mayerling felé. Ezután Larisch bejelentette a lány eltűnését a Vetsera családnál, majd a rendőrkapitányságon is.
Rudolf kiegészítette végrendeletét, és Szögyénynek utasításokat adott négy búcsúlevelével kapcsolatban, melyet a bécsi Török-szobában található íróasztalában helyezett el. A búcsúlevelek közül egynek, amelyet feleségének írt, ismerjük a teljes szövegét:Als per Kleinanzeige der letzte Brief Rudolfs verkauft wurde…
„Kedves Stefánia! Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak stb. stb. Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet. Szívből ölel szerető Rudolfod.”Liebe Stephanie! Du bist von meiner Gegenwart und Plage befreit; werde glücklich auf Deine Art. Sei gut für die arme Kleine, die das einzige ist, was von mir übrig bleibt. Allen Bekannten, besonders Bombelles, Spindler, Latour, Wowo, Gisela, Leopold etc etc, sage meine letzten Grüße. Ich gehe ruhig in den Tod, der allein meinen guten Namen retten kann. Dich herzlichst umarmend, Dein Dich liebender Rudolf.
Mária Valériának írt leveléből egy rövid részlet fennmaradt húga naplójában: „Ha Papa egyszer lehunyja szemét, Ausztriára nagyon szomorú idők jönnek. Sajnos nagyon is jól tudom, mi következik, ezért azt tanácsolom, akkor menjetek el.” A barátjának, Moritz Hirsch bárónak, valamint a Mizzi Kasparnak írott levelek tartalma nem ismert. bélyegkép|Hoyos József gróf Rudolf halálhírével a Burgba érkezik Rudolf azután indult Maria után Mayerlingbe, hogy egy várt táviratot és levelet megkapott, ám ezek tartalmáról nem tudni semmit.Hamann, 2008, 519–521. oldal Rudolfot a Roter Stadl vendéglőig egy kocsis kísérte, onnan Bratfisch és Maria társaságában hajtottak tovább, Rudolf azonban nem sokkal a cél előtt kiszállt a kocsiból, és gyalog érkezett meg a kastélyhoz, délután fél négy körül. Bratfisch csak egy órával később ért oda. Azt, hogy egy lány is vele van, rajtuk kívül valószínűleg csak Rudolf inasa, Johann Loschek tudta.Hamann, 2008, 523. oldal
Január 29. Hoyos gróf és Coburg Fülöp herceg vadászatra volt hivatalos erre a napra Rudolfhoz, de ő náthájára hivatkozva kimentette magát. Pontosan nem tudni a nap történéseit, de több visszaemlékezésben is megemlítik, hogy a nap folyamán Rudolf több levelet is írt, illetve dolgozott. Ezen a napon kellett volna visszatérnie Bécsbe egy családi vacsorára, de Rudolf a náthájára hivatkozva távolmaradt az eseménytől, így Fülöp egymaga tért vissza. Ferenc József saját orvosát, Hermann von Widerhofert indította Mayerling felé, a rendőrség pedig egy ügynököt. Feltehetően ezen az estén további búcsúlevelek születhettek, melyeknek tartalma csak visszaemlékezésekből, vagy egyáltalán nem ismert.Hamann, 2008, 524–526. oldal
Január 30. 350px|bélyegkép|balra|Rudolf holttestének elszállítása Mayerlingből