Milloss Aurél, (eredeti neve: Miholy Milloss Aurél, németesen: Aurel von Milloss, olaszosan: Aurelio M. Milloss; Újozora, ma: Uzdin, Vajdaság, 1906. május 12. – Róma, 1988. szeptember 21.) magyar táncművész, koreográfus, balettigazgató.

Életrajz

Fiatalkori évei

Már középiskolai évei alatt zongora- és zeneelméleti stúdiumokat folytatott, és érettségi vizsgái előtt befejezte zenekonzervatóriumi tanulmányait. A Gyagilev együttes hatására fordult érdeklődése a tánc felé: 1912–13 telén Budapesten látta a Szergej Pavlovics Gyagilev-féle Orosz Balett Rózsa lelke című előadását. Vaclav Fomics Nyizsinszkij és Anna Karszavina táncművészete óriási hatást gyakorolt rá. Tánctanulmányait Nicola Guerra, a budapesti Magyar Királyi Operaház balettigazgatójának magániskolájában kezdte el, Cesare Smeraldi balettóráit is látogatta. A fővárosi egyetemen filozófiát és színháztörténetet hallgatott. A trianoni békeszerződést követően – elveszítvén magyar állampolgárságát – Belgrádban Elena Poljakova iskolájában tanult klasszikus balettet, majd Bukarestben a Királyi Operaház balettmestere Anton Romanovszkíj vezetése alatt folytatta tanulmányait. Az 1920-as évek elején Párizsban Olga Preobrazsenszka, és Kseszinszkaja iskoláiban tanult klasszikus balettet. Itt látta a Svéd Balett és az Orosz Balett előadásait is, ami mély benyomást gyakorolt rá. 1924-ben a Jugoszláviában turnézó Lábán Rudolf előadásait tekintette meg, ami szintén meghatározó élmény volt számára.

Berlin (1926–1929)

1926-ban Berlinbe utazott, ahol Hertha Feist által vezetett Lábán-iskolában folytatott gyakorlati és elméleti tanulmányokat. Első főszerepét Feist: Don Juan című koreográfiájában táncolta 1926-ban. A Berlini Egyetem színház és filozófiai fakultásán Oscar Bie, Curt Sachs, és Fritz Böhme hallgatója volt. A berlini tanulmányok idején (1926–1929) klasszikus tudását Anna Pavlova és Victor Gsovsky óráin tovább mélyítette és korának több táncosával (Vincente Escudero, Laure del Santelmo, La Argentina, Mary Wigman, Max Terpis, Harald Kreutzberg, Yvonne Georgi) volt alkalma találkozni. Több alkalommal (1927 és 1928 nyara) Olaszországba utazott, ahol Enrico Cecchetti, a milánói Scala balettigazgatójának kurzusán vett részt. 1927-ben az I. Nemzetközi Tánckongresszuson Magdeburgban Lábán Rudolf három művét (Titán, Éjszaka, Lovagbalett) tekintette meg.

Milloss 1928 tavaszán szerezte meg a diplomáját a Lábán Intézetben. Első szólóestjére 1928. március 23-án került sor, amelyen Liszt Ferenc: Tizenharmadik magyar rapszódia és Bartók Béla Allegro Barbaro (Bartók) című művére készült koreográfiáit adta elő. A táncest óriási sikert aratott: 1928-ban Max Terpis Millosst táncosként szerződtette a berlini Opera társulatához, ahol a repertoár szinte valamennyi főszerepét eltáncolta. Milloss az 1928.június 21-26. között tartott esseni II. Nemzetközi Tánckongresszuson szintén bemutatta az Allegro Barbaro (Bartók) című koreográfiáját. Ezekben az években több szólóestet tartott Berlinben és külföldön. 1929–30-ban szólóestjével Jugoszláviában és Romániában lépett fel.

Vándorévek (1930–1935)

Számos német, valamint lengyel városban megfordult: Dessau és Hagen Városi Színháznak szólistája és másodkoreográfusa volt. 1930–31-ben Duisburg és Hamburg Városi Színházának szólistájaként és balettmestereként tevékenykedett. Vezette Günther Hess Kamaratáncszínházát is. 1931–32-ben Wrocław (Boroszló), valamint Bréma városi színházának szólistája volt. Boroszlóban készítette el – Erwin Schulhoff ötletére és dzsessz-jellegű zenéjére komponált – első önálló balettjét: A H.M.S.Royal Oak (Királyi tölgy) című darabot, amely 1932. február 28-án került bemutatásra. A lázadó matrózokról szóló táncmű olyan nagy sikert aratott, hogy Millosst két évre (1932–34) az Augsburgi Operaház táncművészeti vezetőjének szerződtették.

Ebben a korszakában mintegy 23 balettet vitt színre. Teljesen új alkotások voltak: a Német táncok (Deutsche Tänze, zene: Franz Schubert, Augsburg, 1933), Silvana (zene: Carl Maria von Weber, Augsburg, 1934), Halál és megdicsőülés (Tod und Verklärung, zene: Richard Strauss). Népszerű balettek új verzióit is elkészítette: Babatündér (Die Puppenfee), Coppélia, Kis semmiségek (Wolfgang Amadeus Mozart: Les Petit Riens), Prométheusz teremtményei (zene:Ludwig van Beethoven, koreográfia: Mihail Mihajlovics Fokin, Augsburg, 1933), Don Juan (Christoph Willibald Gluck, Augsburg, 1933), Pulcinella, Tűzmadár, A háromszögletű kalap (Leonide Massine), Karnevál (Mihail Mihajlovics Fokin), József legendája (zene: Richard Strauss, Augsburg, 1933). Max Terpis Don Morte című művét is feldolgozta.

1933-ban készítette el Budapesten a Magyar Királyi Operaház számára Petruska verzióját. (Milloss egyik berlini szólóestjét látva Radnai Miklós, az Operaház igazgatója Petruska alakítását látva hívta meg a mű magyarországi színrevitelére.) Az 1933. december 22-i bemutatón Milloss táncolta Petruska címszerepét. Milloss arra törekedett, hogy megőrizze Mihail Mihajlovics Fokin koreográfiájának szellemét, ugyanakkor meg is újította a darabot (a tömegjeleneteket tánccá fogalmazta, az elnagyolt karaktereket pl. Sarlatán egyénivé tette). Az 1934-es évadra Milloss a Düsseldorfi Operaház igazgató balettmesterre és koreográfusa lett. Itt nyolc új balettet mutatott be, amelyek közül a legjelentősebb A Tékozló Fiú (zene: Szergej Szergejevics Prokofjev, Düsseldorf, 1934), Rosario La Tirana (szövegkönyv: Lábán Rudolf, zene Juan Manén) és a Szemfényvesztők (Gaukelei) volt. Ez utóbbi koreográfia az eredeti Lábán-mű újraértelmezése volt. Milloss nemcsak mestere eredeti szövegkönyvét változtatta meg, hanem az expresszionista stílusjegyektől is megtisztította és új zenét (Winfried Zillig) rendelt hozzá. Milloss művének szimbolikája a náci önkényuralmi rendszerre is vonatkoztatható volt, ezért a megtorló intézkedések elől még az év decemberében elhagyva Németországot, Budapestre távozott.

Budapest (1935–1938) Budapesten Milloss a Magyar Királyi Operaház balettegyüttesének Kodály Zoltán műveire (Galántai-, és Marosszéki táncok) Kuruc mese címmel készített kompozíciót, valamint újból színpadra vitte a Robert Schumann Karnevál című művére készült, azonos címet viselő, koreográfiáját. (1942-ben Álomjáték címmel újították fel ezt a művét.) Ekkor került sor a Prométheusz teremtményei budapesti bemutatójára is. Később azonban az igazgatóváltás (Radnai halála) és személyi ellentétek miatt megszakadt azt együttműködés a koreográfus és az Operaház között. Így Milloss önálló, Magyar Balett Stúdiót alapított Budapesten,amelyben a Nemzeti Színház fiatal vezető művészei (Major Tamás, Várkonyi Zoltán (színművész), Ungváry László, Pártos Géza, Somogyi Erzsi, Pásztor János is gyakoroltak. Végül Németh Antal (rendező), a Nemzeti Színház főrendezője Millosst játékmesternek, színházi koreográfusnak hívta meg a társulatához. Így Milloss 1936-ban A roninok kincse, a Gyémántpatak kisasszony, a Csodatükör, az Úrhatnám polgár és a Szentivánéji álom színpadi mozgásait, illetve táncbetéteit, 1937-ben pedig Az ember tragédiája, valamint az És Pippa táncol, és A velencei kalmár koreográfiáját készítette el. Ez utóbbi a Bázárdos Arthúr vezette Művész Színház produkciója volt és nem csak Milloss stúdiójának a növendékei szerepeltek benne hanem Jan Trojanowski (Trojanoff, Trojanov) lengyel balettmester és a Szentpál Iskola táncosai is. A Milloss Stúdió Szegeden az 1937. évi Szabadtéri játékon fellépett A babatündér Milloss-féle koreográfiájával valamint a táncosok (Milloss szólójával) Antos Kálmán zenéjére a Fekete Mária című misztériumjátékban szerepeltek. Milloss 1936–38-ban számos alkalommal lépett fel országszerte partnereivel (Lya Karina, Krucsai Erzsébet) szólóesteken. Milloss 1937 januárjában Albert Roussel meghívására Nápolyba vendégszerepelt, ahol a San Carlo Operában debütált koreográfus-és táncosként Albert Roussel Aeneas és Giulio Cesare Sonzogno Skandináv legenda című alkotásainak színrevitelével. 1938-ban a Paulini Béla szervezte Magyar csupajáték című stagione produkció koreográfiáit készítette el, amelynek több főszerepét maga táncolta. A produkcióban operaházi balettművészek (Bordy Bella, Csányi László, Orbán Gábor mellett növendékei és színész táncosai egyaránt szerepeltek. (Jelentős feladatokat kapott pl. Szabó Iván (szobrász) és Haász László képzőművészek – a későbbi hivatásos néptáncegyüttes vezetők – is.) Milloss budapesti tartózkodása idején ismerkedett meg A csodálatos mandarin című művel. Milloss Budapesten itt szerette volna bemutatni a darabot – maga Bartók is többször ellátogatott a próbákra – azonban végül a budapesti bemutató pénzügyi nehézségek miatt meghiúsult. 1938-ban a 34. Eucharisztikus világkongresszus alkalmából került bemutatása Paulini Béla Magyar Csupajáték produkciója. A műsor táncképeit Milloss koreografálta. Ezek között szerepelt a magyar népmesei hagyományokból táplálkozó Csodafurulya (Paulini Béla szcenírozásában, Veress Sándor zenéjével) és a Haláltánc (zene: Antos Kálmán). 1939-ben a Magyar Csupajáték produkciót a BBC két egymást követő vasárnap élő adásban sugározta Hungarian Play of Plays címen.

Róma (1938–1945)