A Hazaszeretet,Arany karácsonyi album: nyomtatott kotta, 1942–1943. Budapest: Bárd Ferenc és Fia; Rózsavölgyi és Társa, 1942. közkeletű kezdősorcímén Napkeleti vizeken, illetve Japán nemzeti dal, korabeli megnevezésén Japán himnusz, eredeti japán címén Hazafias induló (愛国行進曲, あいこくこうしんきょく; magyaros átírással: Aikoku kósinkjoku; Hepburn-átírásban: Aikoku kōshinkyoku) egy 1937-ben keletkezett japán hazafias induló és államilag terjesztett propagandadal. Szövegét Morikava Jukio (森川幸雄), zenéjét Szetogucsi Tókicsi (瀬戸口藤吉; 1868–1941) írta.愛国行進曲. A Japán Nemzeti Országgyűlési Könyvtár katalógusa. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
A mű nem volt Japán jogilag meghatározott állami himnusza – ezt a szerepet a Kimi ga jo (君が代) töltötte be –, hanem kokuminka (国民歌; „nemzeti dal”), vagyis országosan terjesztett közösségi ének volt. Rendkívüli hivatalos és társadalmi jelenléte miatt a japán zene- és médiatörténeti szakirodalom „második nemzeti himnuszként” is jellemzi; ez nem hivatalos jogi státuszt, hanem a Kimi ga jo mellett betöltött reprezentatív közéleti szerepet jelöli.Cudzsita Maszanori (辻田真佐憲; Tsujita Masanori): 日本の軍歌――国民的音楽の歴史. A Sóvakan (昭和館; Shōwakan) katalógusában a műről szóló fejezet címe: „『第二の国歌』をめざしたミリオンセラー、『愛国行進曲』” („A »második nemzeti himnusz« szerepére törekvő milliós siker, az Aikoku kósinkjoku”). Katalógusrekord. Lásd még: 『第二の国歌、「愛国行進曲」』. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
A magyar, énekelhető változatot Liszt Nándor (1899–1946)Liszt Nándor. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2026. július 14.) készítette. A korabeli kotta címlapja szerint „magyar versét írta”, ezért a szöveg nem szó szerinti fordítás, hanem önálló, énekelhető átköltés.Dr. Liszt, Nándor [tr.: Hazaszeretet. Ai-Koku Kö-Sin-Kyoku. Japán nemzeti dal]. Ádám Bősze Music Antiquarian. (Hozzáférés: 2026. július 14.) A Bárd Ferenc és Fia által körülbelül 1941-ben megjelentetett kotta főcíme Hazaszeretet volt; a „Napkeleti vizeken” elnevezés az első sorból kialakult incipitcím.
A magyar változat 1942–1943-ban hanglemezen és a Magyar Rádió műsoraiban terjedt, továbbá iskolai, ifjúsági és amatőr kórusok műsorába is bekerült. Magyarországi recepciója a korábbi japonizmus és kulturális kapcsolatok mellett szorosan összefüggött a magyar–japán politikai közeledéssel, majd a tengelyszövetség háborús propagandájával. A fennmaradt források nem bizonyítják, hogy a magyar átköltés közvetlen kormányzati vagy követségi megrendelésre készült volna; dokumentált rádiós felhasználása azonban a szövetséges Japán reprezentatív háborús dalaként keretezte a művet.Farkas Mária Ildikó: The Hungarian Nippon Society = A Magyar–Nippon Társaság. Távol-keleti Tanulmányok, 14. évf. 1. sz. (2022), 75–103. DOI: 10.38144/TKT.2022.1.6. (Hozzáférés: 2026. július 14.)Rádióműsor: „Háborús dallamok”. Keleti Újság, 25. évf., 1942. november 8. (Hozzáférés: 2026. július 14.)Rádióműsor. Délibáb, 17. évf. 8. sz. (1943). (Hozzáférés: 2026. július 14.)
Keletkezése és japán elterjedése
Az állami pályázat Az induló az első Konoe Fumimaro-kormány által 1937 augusztusában meghirdetett Nemzeti Szellemi Mozgósítás (国民精神総動員; kokumin szeisin szódóin) kulturális programjához kapcsolódott. A japán Kabinet Tájékoztatási Osztálya (内閣情報部; Naikaku Dzsóhóbu) olyan, induló jellegű nemzeti éneket kívánt létrehozni, amely Japán képét, a birodalom folytonosságát és eszményeit dicsőíti, továbbá alkalmas a nemzeti szellem mozgósítására.国民歌 愛國行進曲のレコード. Mitaka város digitális békeemlék-gyűjteménye. (Hozzáférés: 2026. július 14.)週報 第六十二号：愛国行進曲. Súhó (週報; Shūhō), 62. sz., 1937. december 22. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
A pályázati feltételek „szép, világos és bátor, induló jellegű” dalt írtak elő, amely Japán „igazi képét”, a birodalom örök életét és eszményeit fejezi ki. A szövegpályázatra 57 578 mű érkezett, amelyek közül Morikava Jukio pályaművét választották ki. A dallampályázat határidőre 9555, a késve beérkezett darabokkal együtt 10 408 pályaművet eredményezett; az első díjat Szetogucsi Tókicsi nyerte el. A szövegen a zsűri tagjai szerkesztői változtatásokat hajtottak végre, így a közismert végleges változat nem minden részletében azonos Morikava eredeti pályaművével. A nyomtatott kottát 1937-ben maga a Kabinet Tájékoztatási Osztálya adta ki.
Bemutató, hanglemezek és tömegdal-szerep A művet 1937. december 24-én a miniszterelnöki rezidencián tartott belső bemutatón adták elő, majd december 26-án a tokiói Hibija Közcsarnokban (日比谷公会堂) mutatták be a nagyközönségnek. A rendezvényen katonazenekarok, szólisták és kórusok működtek közre, a közönséget pedig az együtténeklésre is tanították.Sindó Hironobu (新藤浩伸; Shindō Hironobu): 近代日本における音楽演奏会場の位置づけに関する考察――日比谷公会堂を中心に. 東京音楽大学研究紀要, 2010, 49–67. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
A Kabinet Tájékoztatási Osztálya jogdíjmentesen engedélyezte a felvételkészítést, ezért a nagy japán lemeztársaságok egymással versengve jelentették meg a dalt. A Nippon Columbia 1938 januárjában több ismert énekes – Nakano Tadaharu (中野忠晴), Macudaira Akira (松平晃), Itó Hiszao (伊藤久男), Kirisima Noboru (霧島昇), Macubara Miszao (松原操), Futaba Akiko (二葉あき子) és Vatanabe Hamako (渡辺はま子) – közös felvételét adta ki a 30001-es katalógusszámon.斉唱：愛国行進曲. A Japán Nemzeti Országgyűlési Könyvtár hanglemezkatalógusa, Nippon Columbia, 1938. január. (Hozzáférés: 2026. július 14.) Több mint húsz különböző énekes, kórus- és katonazenekari felvétel készült; a korabeli összesített eladást mintegy egymillió példányra becsülték.SPレコードでたどる戦中・戦後――流行歌と童謡を中心として. Sóvakan (昭和館; Shōwakan). (Hozzáférés: 2026. július 14.)
Az 1938. február 16-án megindult állami képes hetilap, a Sasin Súhó (写真週報) első számának címlapján a dal kottáját tartó és éneklő gyermekek szerepeltek; ugyanebben a számban Kimura Ihei (木村伊兵衛) „Az utcákat elárasztó Hazafias induló” című fényképe is megjelent.『写真週報』にみる昭和の世相――『写真週報』とは. Japan Center for Asian Historical Records. (Hozzáférés: 2026. július 14.) A mű a mozgósítási rendezvények rendszeres zenei elemévé és a háború előtti Japán egyik legismertebb államilag támogatott hazafias énekévé vált.
A kapcsolódó „Aikoku” indulók A dal sikerét követően a Kabinet Tájékoztatási Osztálya olyan önálló katonazenekari indulók megalkotását is kezdeményezte, amelyek trió-részükben az Aikoku kósinkjoku dallamát használták fel. A Japán Császári Haditengerészet részéről Szaitó Usimacu (斉藤丑松) készített Kósinkjoku „Aikoku” (行進曲「愛国」) című feldolgozást; a fennmaradt lemezen a Japán Császári Haditengerészet zenekara játszik, Naitó Szeigo (内藤清五) vezényletével.行進曲「愛国」. Sóvakan hanglemezkatalógus: zeneszerző Szetogucsi Tókicsi, hangszerelő Szaitó Usimacu, előadó a haditengerészet zenekara; a rekord a Kabinet Tájékoztatási Osztályának kiválasztását is feltünteti. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
A Japán Császári Hadsereg oldalán Szuma Jószaku (須摩洋朔) ugyancsak Kósinkjoku „Aikoku” címmel készített önálló katonazenekari darabot.須摩洋朔作品集. A Japán Nemzeti Országgyűlési Könyvtár katalógusa; a tartalomjegyzékben szerepel a 行進曲「愛国」. (Hozzáférés: 2026. július 14.) A két kapcsolódó induló azt mutatja, hogy az eredeti énekes tömegdal dallama a japán hivatalos katonazenei repertoárban is önálló utóéletre tett szert.
Elterjedése japán fennhatóság alatt álló területeken A mű exportja nem korlátozódott a Japánnal szövetséges országokra. A japán fennhatóság, illetve katonai igazgatás alatt álló területeken a japán nyelvű oktatás és az iskolai ünnepségek révén is terjesztették. Szen Sóta (仙翔太) indonéziai japán nyelvoktatásról szóló kutatása a dal szövegét azonosítja a háború alatti iskolai anyagban, és arra következtet, hogy azt többek között Malang és Surabaya oktatási közegében is énekelték.Szen Sóta (仙翔太; Sen Shōta): 日本軍政期インドネシアにおける日本語教育. 宮崎大学教育学部紀要, 95. sz. (2020), 143–164. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
Palau esetében Mita Maki (三田牧) szóbeli történeti gyűjteménye őrzött meg közvetlen visszaemlékezést. Maria Asanuma egy 2006-os interjúban elmondta, hogy diákként két társával az Aikoku kósinkjoku zenéjére tanult táncot, amelyet iskolai kulturális rendezvényen, majd egy haditengerészeti kórház sebesült katonái előtt is előadtak.Mita Maki (三田牧; Mita Maki): Palauan Children under Japanese Rule, in: Oral Histories of Palauan Elders. Senri Ethnological Reports, 87 (2009), 184–185. DOI: 10.15021/000011081. A Maria Asanumával 2006-ban készített interjú. (Hozzáférés: 2026. július 14.) E példák a magyar befogadásnál közvetlenebb, oktatási és gyarmati-katonai közvetítési formákat dokumentálnak. Magyarországi megjelenése és recepciója
A magyar–japán kapcsolatok háttere A magyarországi befogadásnak a világháborút megelőzően is volt kulturális előzménye. Az 1924-ben alapított Magyar-Nippon Társaság előadásokat, kiállításokat és társasági rendezvényeket szervezett, és a két világháború közötti Magyarország egyik legfontosabb japán kulturális közvetítőjévé vált.
Magyarország és Japán 1938. november 15-én barátsági és szellemi együttműködési egyezményt írt alá. Az egyezmény harmadik cikke a zene, az irodalom, a film és a rádióközvetítések terén is előirányozta a kulturális közeledés fejlesztését.1940. évi I. törvény a Budapesten, 1938. évi november hó 15. napján kelt magyar–japán barátsági és szellemi együttműködési egyezmény becikkelyezéséről. Jogtár. (Hozzáférés: 2026. július 14.) Magyarország 1939-ben csatlakozott az Antikomintern paktumhoz, 1940. november 20-án pedig a háromhatalmi egyezményhez. Az utóbbi Japán vezető szerepét ismerte el a nagy-kelet-ázsiai „új rend” kialakításában.1941. évi I. törvénycikk a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozás becikkelyezéséről. Ezer év törvényei. (Hozzáférés: 2026. július 14.)
Farkas Mária Ildikó szerint a Magyar-Nippon Társaság első évtizedének alapvetően kulturális működését az 1930-as évek végétől egyre erősebben befolyásolta a politika; a második világháború alatt a magyar–japán kapcsolat elvesztette korábbi spontán társadalmi jellegét, és politikai eszközzé vált. Ebben a történeti közegben a japán állami tömegdal magyar kiadása és rádiós terjesztése nem a szövetség létrehozásának oka, hanem a már kialakult politikai kapcsolat kulturális megjelenítése és érzelmi közvetítése volt.
A dal a földrajzilag és nyelvileg távoli szövetségest magyar nyelven, a hazai katonai indulókhoz hasonló formában tette bemutathatóvá. A rádióban magyar honvéd- és frontdalok, illetve Japán kelet-ázsiai szerepéről szóló műsorok környezetében hangzott el, így Japánt a tengelyhatalmak kelet-ázsiai katonai partnerének reprezentatív nemzeti énekével kapcsolta össze. A források ugyanakkor nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy Liszt Nándor szövegét valamely magyar állami szerv vagy a japán követség rendelte-e meg.
A Bárd-féle kotta és az elnevezések A fennmaradt magyar kotta bibliográfiai címe: Hazaszeretet. Ai-Koku Kö-Sin-Kyoku. Japán nemzeti dal. Énekhangra és zongorára készült, a Bárd Ferenc és Fia kiadó jelentette meg Budapesten, körülbelül 1941-ben; lemezszáma B. F. F. 3766. A címlap a magyar közreműködést nem egyszerű fordításként, hanem a „Magyar versét írta: Dr. Liszt Nándor” formulával jelölte.
Elnevezés Jellege Magyarázat Hazaszeretet Kiadói főcím A Bárd-féle nyomtatott kotta magyar főcíme. Ai-Koku Kö-Sin-Kyoku Korabeli latin betűs cím Az Aikoku kósinkjoku korabeli magyar kottán szereplő, ma már elavult átírása. Japán nemzeti dal Korabeli alcím A japán kokuminka funkció magyar megnevezése. Napkeleti vizeken Incipitcím A magyar szöveg első sorából kialakult közkeletű cím. Japán himnusz Nem hivatalos megnevezés Az iskolai és szóbeli emlékezetben elterjedt cím; jogi értelemben pontatlan, de összefügg a dal Japánban is kialakult „második himnusz” jellegű reprezentatív szerepével.
Fordítás vagy átköltés? Liszt Nándor szövege megőrzi az eredeti első versszak fő képeit: a keleti ég felvirradását, a felkelő napot, a japán szigetvilágot és a Fudzsit. Ezeket azonban új motívumokkal – a „napkeleti vizekkel”, a víztarajjal, az égbe szálló imával és a lángoló tűzheggyel – bővíti. A magyar változat versszakszerkezete és több sora sem követi szorosan az eredeti japán szöveget.