Az Öreg-kői 1. sz. zsomboly Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecsei Tájvédelmi Körzet területén található. A Gerecse hegység fokozottan védett hat barlangja közül az egyik. Sokáig azt hitték, hogy ez a barlang a Gerecse hegység legmélyebb barlangja.
Leírás
Az Öreg-kő sziklás és meredek K-i oldalán, a Jankovich-barlangtól É-ra található. Sziklafal alján nyílik. Az Öreg-kő alatti pihenőhelyről közelíthető meg a legegyszerűbben. A pihenőhelyről induló lépcső É-i ága vezet fel hozzá. Bejárata 1 méter magas és keskeny, kb. 60 cm széles, valamint egy vasból készült rácsos ajtóval le van zárva.
Felső triász dachsteini mészkőben keletkezett a törésvonala mentén feláramló meleg karsztvíz oldásának következtében. A bejárati aknája, a Nagy-akna egy meredeken lejtő terembe, a Nagy-terembe vezet. Jól fejlett gömbfülkék és gömbüstök figyelhetők meg falain. A Nagy-akna alatt van a Barit-fülke. Ez a zsomboly többi üregénél korábban jött létre. A fülkében 4–5 cm élhosszúságot elérő fennőtt baritkristályok találhatók. Az 1950-es évek elején még 10–12 cm-es élhosszúságúak is voltak. Nagy felületeket borítanak borsókövek és karfiol alakú aragonit, valamint kalcit képződmények. Néhány helyen mikrokristályos gipszkéreg települt a korábban kivált kiválásaira. Látható benne boxwork szerkezet is. A Nagy-terem görbe kristályai, gipszvirágai és a fülke 10–12 cm-es élhosszúságú kristályai eltűntek. Hévizes ásványkiválásainak és hévizes formáinak köszönhetően jól, a gerecsei barlangok közül a legjobban itt bizonyítható a termálvizes eredet.
A Nagy-terem nevű részének magassága általában 2–5 m, szélessége 6–8 m és 25 m hosszú. A denevérek egyik fontos magyarországi élőhelye. Az 1900-as évek közepén valószínűleg több 100 egyedből álló kolónia lakott a zsombolyban. Jelenleg évente 30–50 denevér használja téli szálláshelynek. Leginkább a kis patkósdenevérek és a közönséges denevérek töltik itt a téli nyugalmi időszakukat. A Gerecsében már ritka kereknyergű patkósdenevér populációnak néhány példányát is megfigyelték többször is benne. A faj egyedeit a pisznicei szálláshelyeken kívül csak itt figyelték meg. A denevérek állandó téli szálláshelye és alkalmi nyári szálláshelye. A nyári és őszi hónapokban megnő levegőjének szén-dioxid tartalma. Ez az érték gyakran túllépi az 5%-ot. Látogatni a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpával és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával lehet, de látogatási tilalom van érvényben október 1-től április 30-ig a benne élő denevérek nyugalmának a biztosítása miatt.
1984-ben volt először Öreg-kői 1. sz. zsombolynak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában I. sz. aknabarlang (Láng 1956), I. sz. zsomboly (Boda 1965), Bajóti 1. zsomboly (Kordos 1984), Bajóti I. zsomboly (Bertalan 1976), Bajóti Öreg-kői-zsomboly I. (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Feneketlen-barlang (Benedek 1966), Feneketlen-lik (Székely 1994), Feneketlen lik (Bertalan 1976), Öregkői I. sz. aknabarlang (Leél-Őssy 1954), Öreg-kői 1.sz. zsomboly (Juhász 1990), Öregkői 1. sz. zsomboly (Maróthy 1988), Öregkői I. sz. zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Öregkői I. zsomboly (Vigh 1937), Öregkői 1.zsomboly (Bertalan 1976), Öreg-kői 2. sz. zsomboly (Juhász 2003), Öreg-kői 2.sz. zsomboly (Juhász 2007), Öregkői Nagyzsomboly (Bertalan 1976), Öreg-kő pothole No. 1 (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Öreg-kő pothole no. 1 (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989) és Shaft No. 1 of the Öreg-kő (Topál 1989) neveken is.
Kutatástörténet
Először Jordán Károly próbálta meg bejárni az 1900-as évek elején. A barlang feléig sikerült lejutnia, mert gyertyája útközben többször elaludt annak ellenére, hogy nem tapasztalt légmozgást. Emiatt a jelenség miatt gyorsan visszatért a felszínre. Az 1913-ban megjelent tanulmányában Bekey Imre Gábor arról számolt be, hogy kötéllel biztosított, 10 m-nyi út után még egy akna van, amelyet egy 40 m-es kötélhágcsóval sem sikerült bejárni. Szerinte Jordán Károly vállalkozását a levegő minősége, a nagy szén-dioxid tartalom akadályozta meg. Bekey Imre Gábor egy gyertyát több mint 30 m mélyre engedett le és visszahúzása után még égett a gyertya. Denevérek jelenlétéről is írt. Juhász Márton szerint az 1920-as évek elején Kessler Hubertnek sem sikerült elérni a végpontot és kudarcának oka a nagy mélység és a levegő magas szén-dioxid tartalma volt.
1927-ben sikerült lejutni az aljáig egy drótkötéllétra használatával a magyar-német barlangkutató találkozó néhány résztvevőjének. Ekkor Helmuth Cramer is járt benne és társszerzőkkel írt tanulmányában, amely 1931-ben jelent meg részletesen leírta képződményeit és genetikáját. Véleménye a barlang fejlődéstörténetéről a tudomány jelenlegi állása szerint nem jó. Helmuth Cramer a felszínről beszivárgó vizek hatására kialakult barlangnak tartotta, de a Gerecse barlangjai közül elsőként itt lettek észlelve hévízműködés okozta jelenségek. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában kiadott tanulmány szerint a bajóti jegyző kérte a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályát, hogy kutassa át az Öreg-kő gerincvonulatának D-i lejtőjén tátongó két zsombolyt. Bekey Imre Gábor ezután Jordán Károllyal és Scholtz Pál Kornéllal felkereste ezt az ismert helyet, de a zsombolyok aljáig nem jutottak el, mert Jordán Károly azt mondta, hogy szerinte ez a két zsomboly szénsavval van tele. Lebocsátott lámpájuk tényleg kialudt. A zsombolyok azonban nem lehettek mérgező gázokkal tele és a lámpát valószínűleg a huzat oltotta el, mert nem sokkal utánuk két bátor fiatalember kötélfelszerelés nélkül lejutott a két zsomboly aljáig, ahol sok guanót találtak.
bélyegkép|262px|balra|Kilátás az Öreg-kőről, az Öreg-kői 1. sz. zsomboly környékéről É felé
Az 1936-ban megjelent, Barbie Lajos által írt publikációban az olvasható, hogy a 40 m mély barlang alján egy 30–35 év körüli férfi holttestére bukkantak a német barlangkutatók és arra következtettek, mivel nem voltak rajta külsérelmi nyomok, hogy az áldozat halálát oxigénhiány okozta. Az 1936-ban kiadott Barlangok mélyén című könyvben a barlang és Kessler Hubert barlangtúrája ismertetve van. Az 1937. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által a német és magyar barlangkutatók 1927. évi kongresszusáról írt visszaemlékezésben az olvasható, hogy 1927. szeptember 23-án a kongresszus résztvevői a Jankovich-barlanghoz és a közelében lévő zsombolyokhoz kirándultak.
Az 1940-ben kiadott, Gerecse és Gete hegység kalauza című útikalauzban az olvasható, hogy a Gerecse hegység vázát alkotó dachsteini mészkőben barlangok keletkeztek. A mészkőhegységekben a barlangok keletkezése rendkívül gyakori jelenség, mert a mészkő többnyire nagyon repedezett kőzet. A hasadékokon át a kőzetbe beszivárog a víz és ott oldja a mészkő anyagát, tágítja, nagyobbítja a hasadékot, míg végül barlang jön létre. A Gerecse hegység barlangjai hasonló módon alakultak ki. Az Öreg-kőn a Jankovich-barlangon kívül van a hegy K-i oldalán egy kisebb barlang és két zsomboly is. Az Öregkői I. zsomboly néven nyilvántartott zsomboly az Öreg-kő gerincének nyerges hajlata alatt van. Az 1,5 m széles és 2 m magas bejáratú barlangot Bekey Imre Gábor fedezte fel.
Az 1942-ben napvilágot látott, Barlangok mélyén című könyv 2. kiadásában ugyanaz jelent meg a barlangról és kutatásáról, mint az 1. kiadásban. 1938-ban az Elektromos turisták emléktáblaszerűen kifaragták mellette a sziklafalat és a faragásba ezt a szöveget vésték, hogy Bajóti Öregkő 1.sz. zsomboly Elektromos turisták 1938. 1951-ben Venkovits István járt benne, hogy kiderítse van-e a zsombolyban guanó. A talált guanó mennyiségét 4 m³-re becsülte. Főleg geológiai és ásványtani szempontból kutatta és elkészítette vázlatos hossz-szelvény barlangtérképét, amelynek alapján 35 m a szintkülönbség bejárata és legmélyebb pontja között.
Az 1954-ben megjelent, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban szó van arról, hogy az Öreg-kői 1. sz. zsomboly Venkovits István által rajzolt térképe egy kicsit pontatlan. A Jankovich-barlangból hiányoznak ugyan a hidrotermális eredetű ásványlerakódások, de a közelben lévő, nagyjából azonos szinten elhelyezkedő és részben hasonló formájú zsombolyokban megtalálhatók a hévizes ásványképződmények. A tanulmányba bekerült a bajóti Öreg-kő és környékének helyszínrajza (terv.: Leél-Őssy Sándor, rajzolta: Németh L.). A rajzon jelölve van, hogy hol helyezkedik el az Öreg-kői 1. sz. zsomboly.
bélyegkép|262px|Az Öreg-kői 1. sz. zsomboly bejárati része 2003-ban
Az 1956. évi Földrajzi Értesítőben publikálva lett, hogy a bajóti Öreg-kőben van viszonylag a legtöbb barlang a Központi-Gerecsében. Az Öreg-kőről kisebb-nagyobb aknabarlangok és forrásbarlangok egész sorát írták le a barlangkutatók. Legrészletesebben és legkorszerűbben Leél-Őssy Sándor tanulmányozta a barlangokat, aki szerint az Öreg-kő barlangjai és a két aknabarlang hévizes eredetű, amit a barit és több hidrotermális ásvány, valamint a sok gömbfülke bizonyít. A tanulmányban látható egy metszetrajz, amelyen az Öreg-kő és környéke látható. A rajzon jelölve van az I. sz. aknabarlang földrajzi elhelyezkedése.
Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban szó van arról, hogy az Öregkő-gerinc nyerges hajlata alatt található az I. sz. zsomboly, amelynek az új meghatározás szerint aknabarlang a helyes neve. Csak megfelelő felszereléssel lehet bejárni az Öreg-kő aknabarlangjait. Az Öreg-kő csúcsától É-ra fekszik két, csak megfelelő felkészültséggel és felszereléssel megtekinthető aknabarlang (régi nevén: zsomboly). A kiadványban látható az 1956. évi Földrajzi Értesítőben publikált metszetrajz, amelyen az Öreg-kő és környéke van ábrázolva vázlatosan. A vázlatrajzon látható az Öreg-kői 1. sz. zsomboly (I. sz. aknabarlang) földrajzi elhelyezkedése. A bajóti Öreg-kő felső triász mészkörögének viszonylagos kicsisége mellett formakincsével, ősrégészeti leleteivel és barlangjaival a Gerecse hegység talán legérdekesebb és legértékesebb helye. Akiket részletesen érdekel az Öreg-kő, azok megtalálhatják a hegy Leél-Őssy Sándor által írt részletes leírását a Földrajzi Értesítő 1954. márciusi számában.
Az Öreg-kő a nagyméretű két barlangjával (Jankovich-barlang, Baits-barlang), kőfülkéjével (Szalay-barlang), két aknabarlangjával (Öreg-kői 1. sz. zsomboly, Öreg-kői 2. sz. zsomboly) és a hegy É-i végén elhelyezkedő Öregkő-forrással a Gerecse hegység egyik legismertebb és legnevezetesebb túracélpontja. A barlangok előtt található magas, pados sziklafal tetejéről K-re félkörben nagyon szép kilátás van a Dunától kezdve a Gete és a keleti dombvidék erdős magaslataira, illetve a Kő-hegyre. A barlangok (Öreg-kői 1. sz. zsomboly, Jankovich-barlang, Baits-barlang, Szalay-barlang) alatt K-re levezető, néhány helyen vascsőből készült hágcsóvasakkal és kapaszkodókkal ellátott meredek ösvényen lehet lejutni az Öreg-kő lábához. Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly, de leginkább az Öreg-kői 1. sz. zsomboly szpeleológiai (barlangtani) szempontból nagyon érdekes, de csak kötél vagy hágcsó használatával látogatható. Az Öreg-kői 1. sz. zsombolyban, amely a Gerecse hegység legmélyebb (kb. 35 m mély) barlangja, a kevés cseppkőn kívül agyag- és guanólerakódás, illetve baritkristályok is megfigyelhetők. A barlang legújabb, pontos felmérését és feltárását Venkovits István végezte el 1951-ben. Az Öreg-kő hatalmas szirtjei, gyönyörű kilátása és messze földön híres barlangjai a turisták érdeklődésére méltán számíthatnak.