A Frankie Goes to Hollywood angol popegyüttes. 1980-ban alakult Liverpoolban. Egyik legnagyobb sikert hozó albumuk az 1984-ben megjelent Welcome to the Pleasure Dome, amely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Története Az együttes alapvetően Trevor Horn zenész, producer, valamint a New Musical Express zenei lap korábbi hírhedt újságírója, Paul Morley tevékenységének köszönhette hírnevét, ami hamar hírhedté is vált. Horn, aki előbb előadóként a Video Killed the Radio Star című slágerrel robbant be, a '80-as évek elején inkább zenei producerkedéssel kezdett foglalkozni, a ZTT nevű kiadója Morley-val együtt igyekezett új, könnyen eladható előadókat, együtteseket találni. Az első igazán átütő erejű találatuk a Frankie Goes to Hollywood lett.

Bár a Frankie... tagjai, Holly Johnson énekes, Paul Rutherford vokalista-háttértáncos, Brian Nash gitáros, Mark O'Toole basszusgitáros és Peter Gill dobos valódi zenészek és előadók voltak, Hornnak nem tetszett a játékuk, ezért a két, akkor már létező daluk, a Relax és a Two Tribes Horn által jócskán áthangszerelésre került. Ennek következtében az együttes tagjai Johnson kivételével nem is működtek közre a dalaik később híressé váló feldolgozásaiban, mivel Johnson énekelt továbbra is, de a Relax például több változat után végül egy szintipop jellegű hangzásvilágot kapott teljesen más zenészek és hangszerelők által. Ezzel együtt Morley ügyködése nyomán egy megbotránkoztató kampány is kezdetét vette az együttes körül, amiben kulcsszerepe volt a homoszexualitás nyílt beemelésének is. Az együttes tagjai bemutatkozó fellépésükkor és a reklámanyagokban is a BDSM-világot idéző bőrszerelésekben jelentek meg, az együttes két meleg tagja, Johnson és Rutherford pedig provokatív nyílt célzásokkal hirdették és ünnepelték a másságot, ami az ekkor még nem annyira elfogadó brit társadalomban jócskán kiverte a biztosítékot.

Az 1983 októberében megjelent Relax kislemez még nem hozta meg a várt sikert, ehhez kellett az is, hogy az együttes fellépjen a Top of the Pops című zenés tévéműsorban, ahol a Relax eljutott a szélesebb közönséghez is. Az egyértelműen szexuális töltetű dal, megspékelve a provokatív kampánnyal és videóklippel elérte, hogy a BBC tiltólistára tegye, ezzel azonban csak ingyen reklámot csinált az együttesnek. 1984-re a Relax a brit slágerlista élére került, majd ugyanezen év nyarán a Two Tribes is így járt, ezzel együtt a Relax visszakúszott a második helyre, ezzel az együttes két dala foglalta el a brit slágerlista első két helyét, amire a The Beatles óta nem volt példa. A Two Tribes videóklipjével sem hazudtolták meg magukat, itt Reagan és Csernyenko birkózik egymással, mint a hidegháború szuperhatalmainak aktuális vezetői. Az együttes zenei sikerein felül nagyon népszerűek voltak az olyan „mörcs”-holmik is, mint a Frankie Say... kezdetű mottójú pólók, ahol a kezdeti mondatot (Frankie mondja...) rendszerint valami provokatív folytatás követte. 1984 karácsonyára pedig még egy slágert szállítottak, a rendkívül dallamos, érzelmes The Power Of Love-ot, amivel ismét bevették a slágerlista első helyét, ezzel a botrányokkal kísért együttes egy évben háromszor is listavezető lett, amire azelőtt évtizedekig nem volt példa.

Hosszútávon viszont Horn és Morley taktikája nem vált be, egy ideig el lehetett játszani, hogy a Frankie... egy létező zenekar, nem pedig alapvetően Johnson énekéből és Horn stúdiótechnikai ügyeskedéséből létrejött délibáb, de az együttes rendre hiányzó koncertjei, majd a kezdetben sikeres Welcome to the Pleasure Dome nagylemez idővel mérséklődő fogadtatása miatt az együttes és a ZTT szénája kezdett rosszul állni. Mikor aztán az együttes amerikai turnéra indult megszűnt a varázs, élőben a Frankie... tagjai érthetően nem tudták ugyanazt a színvonalat adni, ami a rádiókból és lemezekről szólt, Amerikában pedig a tartós sikerhez tartós és valódi zenei teljesítmény kellett volna. A Frankie... következő nagylemeze, a Liverpool, melyen a tagok már maguk játszanak megbukott. A kudarc és tagok között felmerült konfliktusok miatt az együttes a turné után fel is oszlott. Johnsonnak szólóelőadóként még megadatott két sláger, az Americanos és a Love Train, majd miután kiderült, hogy HIV-pozitív visszavonult a zenéléstől. A ZTT kiadó is nemsokára beszüntette tevékenységét, de Horn keresett producer lett, aki számos híres előadóval dolgozott együtt az azt követő években. Johnson utóbb megpróbálta levédeni az együttes nevét, de nem járt sikerrel. Az együttes rövid életű karrierje viszont megmutatta, hogy hatékony marketinggel, amibe a botránykeltés is beleférhet mekkora befolyást és sikereket lehet elérni, ahogy a zenei képzettség sem szükségszerű feltétel, ez pedig irányt mutatott a következő évek menedzsmentjeinek.

1987 után csak 2023-ban állt össze újra az együttes, mikor a 2023-as Eurovíziós Dalfesztiválon adtak elő egy dalt.

Diszkográfia Stúdióalbumok Welcome to the Pleasure Dome (1984) Liverpool (1986)

Kislemezek Relax (1983) Two Tribes (1984) The Power of Love (1984) Welcome to the Pleasuredome (1985) Rage Gard (1986) Warriors of the Wasteland (1986) Watching the Wildlife (1987)

Források

Allmusic biography The Guardian Vannak a világslágerek. És van a Relax Férfiszerelem margarinnal az atomháború árnyékában

Fordítás

Kategória:Brit popegyüttesek Kategória:1980-ban alakult együttesek Kategória:Brit Awards-győztesek Kategória:1987-ben feloszlott együttesek Kategória:2007-ben feloszlott együttesek Kategória:2004-ben újraalakult együttesek Kategória:Liverpooli könnyűzenei együttesek