bélyegkép|263px|Fonográf egy 1907-es hirdetésen bélyegkép|263px| … és a gramofonok lehetővé tették a slágerek meghallgatását otthon is A sláger kifejezést (a német Schlager szóból) általában a popzene fülbemászó, kevésbé igényes és gyakran giccses, szentimentális szövegekkel megírt darabjainak leírására használjuk. Néhányak szerint az úgynevezett allemande-ból fejlődött ki. A népszerű operettdallamok alapján az 1920-as évek óta érezhetővé vált a dzsesszes ritmusok és harmóniák hatása a slágerzenére.
Az 1950-es évek óta a slágert olyan kifejezésként határozzák meg, mint amelyet „nehéz megfogalmazni az újabb szórakoztató zenében”, de „könnyen meghatározható a tánc és a népszerű zene rövid formájaként”.Hans H. Eggebrecht: Terminologie der Musik im 20. Jahrhundert. Handwörterbuch der Musikalischen Terminologie. Franz-Steiner-Verlag, 1995 392. o. Az Encarta 2003-ban úgy határozta meg a slágert, hogy „egyrészt kereskedelmileg sikeres, másrészt szórakoztató zenei műfaj. Jellemzőek rá „a legegyszerűbb zenei struktúrák és triviális szövegek, amelyek a hallgatóság lelki harmóniájára és boldogságára apellálnak”. „A popzene és a népzene közötti határok átjárhatóak".Schlager – eine Begriffsdefinition. Microsoft Encarta, CD-ROM, 2003
A kifejezés meghatározása és eredete A zenetudományban nincs egyértelmű definíció a slágerre, egyes szerzők szerint „nehéz” és „nem is lehetséges”. A más műfajoktól való szisztematikus elhatárolás szintén nehéznek bizonyul. 1870-ben ez a kifejezés először a különösen sikeres operettszámokkal és a népszerű zenés játékokkal kapcsolatban merült fel.Wolther Irving: Kampf der Kulturen – Der „Eurovision Song Contest“ als Mittel national-kultureller Repräsentation. Königshausen & Neumann, 2006, S. 88 ff.
Nyelvileg a Schlager kifejezés a bécsi dialektusra vezethető vissza, a Duden szerint „valószínűleg a villámcsapáshoz hasonlítható nagy sikert jelenti”.Schlager in duden.de, hozzáférés; 2014. 06. 28. Egy zenei újságkritikaZündende Melodie – Schlager nennt sie der Wiener. In: Nat.-Ztg. 34, Bécs, 1881, 526. o. és Kluge szótár (1967)Friedrich Kluge, Alfred Götze: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. 20. Auflage. Walther Mitzka (szerk.), De Gruyter, Berlin / New York, 1967; újranyomás („21. változatlan kiadás“) uo. 1975 , 652. o. a DWDS az 1881-es évet jelöli meg, amelyben létrejött a „napi sajtón keresztül terjedő zenekritika kifejezéseként”, majd más dolgokra (könyv, játék, kelendő áru) is alkalmazták. Kluge/Götze már gyanította, hogy a kép a becsapódó villámokból származik, majd az újságkritikában említettből a politikára és más területekre is átkerült.
Történelmileg a középkor végétől kezdve bizonyíthatóan tréfálkozó vagy durva dalok voltak, amelyek az egyszerű emberek körében keringtek, és amelyeket a művészi zene vagy figyelmen kívül hagyott, vagy asszimilált – pl. új szövegű himnuszként vagy a szakrális zene rejtett zenei alapjaként. A kottanyomtatás feltalálása a 16. századtól lehetővé tette a tömeges zeneterjesztést. Európában először olyan dallamok, mint a Pavane de Spaigne, La Spagnoletta (ill. Españoleta, vagyis „Kis spanyol dallam”Frederick Noad: The Renaissance Guitar (= The Frederick Noad Guitar Anthology. Part 1) Ariel Publications, New York, 1974; utánnyomás: Amsco Publications, New York / London / Sydney, UK , USA 22. o. (Spagnoletta) La follia (Az őrület) és sok más közismertté vált melódia. bélyegkép|Ifj. Johann Strauss Kék Duna keringőjének kottája, 1867 A sláger kifejezés mai értelemben a 19. század második felében jelent meg, első nyilvános előfordulása, amely egy adott műre, zeneszerzőre és előadásra vonatkozik, a Bécsi Külföldi Közlönyben jelent meg 1867. február 17-én, ahol a Kék Duna keringő premierjéről szóló beszámolóban ezt írták: „A második tétel nyitó száma döntő találat volt.Norbert Linke: Musik erobert die Welt. Wie die Wiener Familie Strauß die „Unterhaltungsmusik“ revolutionierte (A zene meghódítja a világot, miként a bécsi Strauss család szórakoztatózenei forradalma)). Herold, Bécs, 1987, , 204. o. Németországban Paul Lindau újságíró és színkritikus az elsők között használta ezt a kifejezést pl. a párizsi kávézók énekeire (Berlinben és Hamburgban Tingeltangel (vö. tingli-tangli) vagy Singspielhalle volt a neve), énekes fellépéseire vagy a bécsi dalokra. bélyegkép|Slágeréneklés egy kávézóban, Koppenhágában 1919-ben A gramofon feltalálása és a feltörekvő filmipar gyorsan hozzájárultak a sláger terjedéséhez. Így az az ipari társadalom terméke lett. Gyors terjedési üteme azt mutatja, hogy inkább árucikk, mint állandó műalkotás. A sláger a nagy számú közönséget az álmok megszólaltatásával keresi a dalszövegekben, amelyeket üzenetként ismételget a refrénekben. Zeneileg a sláger leginkább az uralkodó táncformán alapszik. A gyors felismerésre tervezett, egyszerű ritmusok és dallamsorozatok határozzák meg karakterét.
Franciaországban és Belgium francia nyelvterületén a slágereket nem nevezik „sanzonoknak”, ellentétben a német szóhasználattal (ezek inkább az „irodalmi törekvésekkel” rendelkező dalok), és nem is a „chansons à la mode” (a. m. divatdalok, de ez az elavult kifejezés ma már legfeljebb a régi lexikonokban lelhető fel), miként a varieté.
Theodor Adorno a sláger hatásáról és társadalmi funkciójáról mondta: „A sláger a vajúdás és a szülés között elakadtakat az érzések helyettesítőivel látja el, amire korabeli felülvizsgált ego-eszményük szerint szükségük lenne.”
Története Kezdetek (1900–1919) bélyegkép|Paul Lincke, a Deutsche Bundespost (1956) postabélyegén, halálának 10. évfordulóján Az első német nyelvű slágerek megtalálhatók a Bécsben 1900 előtt sikeres operettekben. Id. és ifj. Johann Strauss operettdallamokkal látta el a szórakozásfüggő felsőbb osztályokat. A denevér (1874), a klasszikus bécsi operett csúcsa, tele volt fülbemászó dallamokkal: Alfred Galamb című dala, amelyet Orlovszkij herceg párosa „szólaltat meg”, Rosalindes Csárdás és Adel Áriája „ártatlanságot kölcsönzött Landétől”, Alfred Drink című dala, Igyál, kedvesem, igyál gyorsan! című bordala és a hattyúdal, amely szerint Boldog az, aki felejt. Ifjabb Johann Strauss életműve csaknem 500 alkotást tartalmaz.
Berlinnek, Poroszország operettközpontjának is voltak zeneszerzői. A legismertebb Paul Lincke, aki a Frau Lunával érte el a legnagyobb sikerét, 1899-ben. Lincke egyes dalait évtizedekig lehetett hallani: Berlini levegő, levegő, levegő; Szentjánosbogárkák csillognak a Lüzisztratéból és a Légvárakból. Eduard Künneke A dingsdai unokatestvér című dala az idegen dalával Én csak szegény vándor vagyok és a Tangóból Gyermekem, nem kell ilyen borzasztóan sokat gondolkodni, amelyet 1921-ben Berlinben mutattak be.
Emelkedés a tömegtájékoztatásban: lemezen, rádióban és filmen (1920–1933) bélyegkép|Fritzy Massary, 1929 bélyegkép|Otto Reutter Az első világháború után a slágert erősen befolyásolta a sellakhanglemez további elterjedése és mindenekelőtt a rendszeres rádióműsorok megjelenése, amelyek milliószoros termékként hozták a slágert a nappaliba. Ennek eredményeként a legkülönfélébb slágerek már szélesebb közönség számára is elérhetők voltak, és az emberek úgy is beszéltek róluk mint slágerről. A kereskedelmi hangosfilmet 1930 körül hozták létre. A daloknak gyakran meglehetősen egyszerű szövegük volt. Ezek tartalmaztak pl. olyan rímeket, mint a Was macht der Maier am Himalaya? vagy az Unter den Pinien von Argentinien vagy a Mein Onkel Bumba aus Kalumba.
Tagadhatatlan bizonyos frivolitás a szövegekben. Ha egy darabban azt mondja: Veronika, a spárga megnő vagy Láttam Helent fürdeni, vagy Miért ne lehetne egy nőnek kapcsolata, akkor ez egyrészt az úgynevezett „ordító húszasok”, másrészt a kialakuló szexedukáció és a női emancipáció divatja számlájára írható. Nagyon népszerű, és ma is gyakran hallható ez a jól ismert sláger, amelyet a Tetőtől talpig szerelmes vagyokban foxtrott és charleston, valamint a shiy „botránytánc”-ként ropták a báltermekben.
Az ilyen típusú zene népszerű képviselői mindenekelőtt a Comedian Harmonists, Marlene Dietrich, Erwin Hartung, Fritzi Massary (Josef, oh Josef, miért vagy ilyen szűz), Max Pallenberg, Otto Reutter, Liane Haid, Paul Preil, Rudi Godden, Mady Rahl, Lizzi Waldmüller és Lilian Harvey. Különösen az egyház ellenezte ezt a fajta szórakozást, főként akkor, ha erotikus szövegeket tartalmazott.
A hatalom nemzetiszocialisták általi megragadásával olyan dalok kerültek elő, mint a „Dein Wesen war einst treudeutsch germanisch. Auf einmal ist es ausgesprochen spanisch“ – a Comedian Harmonists slágereiből Kedvesem, téged már nem adnak el Spanyolországban. Sok zsidó művész elhagyta Németországot, főleg azért, mert megtiltották nekik a fellépést. A zsidó lakosság jogi megkülönböztetése az 1935-ös faji törvényekkel kezdődött. Gazdasági diszkriminációjuk 1938-ban a novemberi pogromokkal tetőzött.
A nemzetiszocializmus időszaka (1933–1945) bélyegkép|A szerző és kabaréművész, Fritz Grünbaum (Brno, 1880. április 7. – dachaui koncentrációs tábor, 1941. február 1.) sírja, bécsi központi temető bélyegkép|A Volksempfänger elosztása, „Goebbelsschnauze” néven, 1938 A nemzetiszocializmus idején a sláger teljesen a politikai propaganda eszközévé vált; annak céljait kellett szolgálnia. A korábbi évek kissé komolytalan szövegei eltűntek, a film- és hanglemezipar állami felügyelet alá került. Különösen az olyan (zsidó) zenészek számára tiltották meg a fellépést, mint a Comedian Harmonists, Fritz Löhner-Beda, az olyan operettek szövegének szerzője, mint A mosoly országa és a Hawaii rózsája, aki számos sláger dalszövegét, többek között a Bananen, Was machst du mit dem Knie lieber Hans?, Wo sind deine Haare, August?. Robert Gilbert zeneszerző és szövegíró, vagy Robert Stolz (Was kann der Sigismund dafür, daß er so schön ist?), akit 1942-ben Auschwitzban meggyilkoltak. Fritz Grünbaumot, a híres Ich habe das Fräulein Helen baden sehn (Láttam Fraulein Helent fürdeni) szerzőjét a Dachaui koncentrációs táborban pusztították el. A zsidó Alfred Grünwald, Fritz Rotter (Maier am Himalaya) és Walter Jurmann a Veronika, der Lenz ist da (Veronika, a lepedő itt van) és az Olga, Tochter der Wolga (Olga, a Volga lánya), Robert Gilbert és az Am Sonntag will mein Süßer mit mir segeln geh’n című sláger zeneszerzője és szövegírója fogja megint játszani a Süßert, amelyet még sokáig énekeltek a háború után Menj velem együtt, valamint Robert Stolz Was kann der Sigismund dafür, daß er so schön ist? (Mit tehet Zsigmond azért, hogy ilyen szép legyen?) emigrált, és velük együtt a szuggesztív, komolytalan és vicces témák is elvándoroltak.
Csak az maradt meg, ami megfelelt az „árja humornak”. Más előadókat és színészeket, például Rökk Marikát vagy Johannes Heesterst propagandacélokra vettek fel. Különösen a háború vége felé, amikor a szövetségesek bombázták a német városokat, kifejezetten olyan szövegeket kerestek, amelyeknek ösztönözniük kell a német lakosságot a kitartásra. Goebbels megrendelte az új, előírt dalokat. Ennek eredményeként olyan szövegek születtek, mint A világ nem lefelé halad és Tudom, hogy egyszer csoda történik, amelyet Zarah Leander énekel, és ez nem rázatja meg Heinz Rühmann tengerészét.Das kann doch einen Seemann nicht erschüttern Noha 1941-ben és 1939-ben rögzítették először, ezeket a háború után gyakran ismét rádióban játszották. bélyegkép|Lale Andersen és férje, Artur Beul, 1953 A világhírű Lili Marleen sláger, amelyet először Lale Andersen énekelt, szintén feltűnt ebben az időben. Az 1915-ben és '22-ben már megírt szöveg Goebbels szerint évekkel később megzenésített dalát először menetdalként kell lejátszani, de Lale Andersen nem volt rá hajlandó. Amikor 1941-ben a rádióban játszották, a dallam diadalmas előrenyomulását már nem lehetett megállítani. „Baljóslatú jellege” miatt a Lili Marleent hamarosan betiltották a Nagy-Német Birodalomban. Ez azonban nem akadályozta meg a Belgrád német katonai műsorszolgáltatót annak további terjesztésében, és hamarosan elkészültek más nyelvű változatai is.