Zalaszentgyörgyvölgyi Szalay József (Tiszavárkony, 1830. szeptember 15. – Nagykőrös, 1908. június 29.) honvédfőhadnagy, az 1848–49-es szabadságharc neves hőse, mártírja.
Élete
Ősi család sarja, Szalay György és Böszörményi Rozália fia. Tanult Nagykőrösön, Kecskeméten és Pozsonyban, ahol filozófiát hallgatott és megtanult németül. 1848-ban a honvéd vadász-zászlóaljba lépett, 1849 januárban hadnaggyá, s júniusban főhadnaggyá nevezték ki. Midőn 1849. június 19-én Lázár Vilmos őt egy szakasz vadásszal a Bártfa felé vezető országúton a honvédhuszár előőrsök támogatására küldte, a kozákok a zabovai kocsma előtt összevagdalták. Eperjesen nyolc hónapig ápolták; azután felgyógyult és 1850 márciusban Várkonyra, majd Nagykörősre vitték haza; azonban csonka-béna karjaival munkaképtelen maradt és a honvédsegélyező-bizottság által részére megállapított csekély nyugdíjból tengette a »csonka hős« napjait Nagykőrösön, ahol a társadalom tisztelt alakja volt. Elhunyt 1908. június 29-én reggel 6 órakor, életének 78, házasságának 44. évében. Örök nyugalomra helyezték 1908. július 1-jén délelőtt a nagykőrösi református temetőben.
Munkája
Egy honvéd élményei. (Visszaemlékezések). Bpest, 1888. (Hazánk IX., X. kötetben. hat közlés).
Jegyzetek
Források
Gyászjelentése
További információk
Nagykőrösi Hírlapok 1899. 25., 26. sz. (Tóth József). Ádám Gerzson, Nagykörösi Athenás. Nagykörös, 1904. 278. old. Balanyi Béla-Rácz Lajos-Ványi Jenő: Új nagykőrösi athenas I. A nagykőrösi temetőkben nyugvó híres emberek. Nagykőrös, Arany János Társaság, 1994.
Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:1830-ban született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek