A Kicsi vagyok, nagy az eszem kezdetű, gyámoltalancsúfoló magyar népdalt Lajtha László gyűjtötte a Csík vármegyei Gyimesbükkön 1912-ben. Gyakran Én istenem, add megérnem vagy Én istenem, minek élek címmel ismerik; az alábbi szövegnek ez a második illetve harmadik versszaka. Régi stílusú táncdal.
Feldolgozás: Szerző Mire Mű Előadás Kodály Zoltán daljáték Székely fonó, 23. dal Weiner Leó zongora Húsz könnyű kis darab, 6. darab Dohnányi Ernő a) zongorab) zenekarc) hegedű és zongora , Op. 32.Presto, ma non tanto
Kotta és dallam
Kicsi vagyok, nagy az eszem, mikor adnak, akkor eszem. Ha jót adnak, mind megeszem, de ha ütnek, nem szeretem. Én Istenem, add megérnem, kit szeretek, avval élnem, mer ha aztat meg nem adod, fölakasztom én magamot. Én istenem, minek élek, ha a semmitől is félek. Száraz levél megzörrenik, bennem a vér meghidegszik. El is mennék, itt is ülnék, bánatimból kitérülnék. Bánataim sokak, nagyok, magam gyámoltalan vagyok.
Jegyzetek
Források Weblapok:
Népdalgyűjtemények:
Tankönyvek:
Zenetudomány:
Felvételek
egy szólamban
Kategória:Magyar népdalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok