Willinger László (Laszlo Joseph Willinger) (Budapest, 1909. április 6. – Los Angeles, Kalifornia, 1989. augusztus 8. ) fotóművész, egyike volt a három legnagyobb hollywoodi glamour fotósnak (Hurrell, Willinger és Bull).
Életpályája
Édesapja Willinger Vilmos fényképész volt, fotóriporter, később fotóügynökséget tartott fenn. Édesanyja Margit (Margaret Willinger) szintén fényképész volt, aki a fotózásokon kívül fényképészetet tanított Berlinben. A szakmát már kora gyermekkorban tőlük tanulta. Korán bekapcsolódott az aktív munkába, hiszen 16 éves volt, amikor a berlini Willinger műterem megnyílt. Berlini tanulmányait követően önálló stúdiót nyitott Párizsban 1929-ben, majd egy másikat 1931-ben Berlinben.
Európában
Ezzel párhuzamosan szabadúszóként dolgozott a Berliner Illustrierte, Hamburger Illustrierte, a Munchener Illustrierte Zeitung, a London Daily Express, a Keystone View lapoknak, de publikált a párizsi Talbot Studio kiadványaiban is. Zsidó származása okán Hitler hatalomra jutásakor 1933-ban elhagyta ő is Berlint, akárcsak szülei, és Németországot is. Bécsben telepedett meg, ahol létrehozott egy stúdiót, amely jól prosperált 1933-1937 közötti időszakban. Olyan hírességekről készített fényképeket ekkoriban, mint Marlene Dietrich, Hedy Lamarr, Sigmund Freud, Carl Gustav Jung, valamint Max Reinhardt színházi rendezéseit dokumentálta.
1930-as évek közepén afrikai és ázsiai körutazást tett, amelyet végig dokumentált fényképeivel. 1937-ben Eugene Robert Richee amerikai fényképész meghívására Amerikába utazott. Amerikai utazása során találkozott ismét Louis B. Mayerrel az Metro-Goldwyn-Mayer vezető emberével, akivel korábban Bécsben már találkozott. Louis B. Mayer az MGM Stúdió számára keresett akkor tehetségeket, és Hedy Lamarr amerikai bevezetéséhez megbízta Willingert, hogy készítsen a művésznőről képsorozatot. Amerikában azután nem csak Hedy Lamarr, hanem a fényképésze is debütált.
Az Egyesült Államokban
bélyeg|jobbra|250px|Letelepedési kérelméhez benyújtott szándéknyilatkozata, amelyben berlini születésű osztrák állampolgárnak vallotta magát Ted Allan szerződtette az Metro-Goldwyn-Mayerhez. Willinger stúdiót alapított Hollywoodban, ahol a kor szokásaival ellentétben a színes fényképezés technikájával is elkezdett foglalkozni a sztárportrék készítésekor. Sőt a hollywoodi fényképészek közül az elsők között kezdett sajátos hangulatú színes portrékat készíteni a legnépszerűbb akkori filmcsillagokról. Magazinok címlapjaira kerültek képei, folyóiratok közölték portréit, reklámügynökségek foglalkoztatták.
Ez volt az Metro-Goldwyn-Mayer és Hollywood aranykora, ahol a későbbi nagy sztárok az kezdő lépéseiket tették meg. Willinger László szorgalmasan dolgozott, idővel már Joan Crawford, Vivien Leigh, vagy Clark Gable afféle házi-fényképésznek tekintette őt, hiszen a kezdetek sikereit is együtt osztották meg. Művészeti vezetőként járt-kelt a színészek között fotózáskor a stúdiókban, de őt csak a fénykép érdekelte, a lehető legjobb beállítás, a legjobb pillanat, amikor a fényképezés feszültsége feloldódik egy-egy mosolyban, vagy egy önkéntelen felszabadult gesztusban. Willinger mindig a legmagasabb szakmai elvárásokkal készült neki egy-egy kép elkészítésének, és kivárta a legtökéletesebb másodpercet, nem lehetett sürgetni, sem szakmai engedményekre rábírni.
1944 után maradt az Metro-Goldwyn-Mayernél, de már jószerivel csak ügynökségeknek dolgozott, és reklámfotókat készített. Jó barátságba került Edward Weston akkoriban már befutott amerikai sztár fotóművésszel, s mint hogy nem laktak egymástól messze, gyakorta összejártak. Mindkét fényképész a szakmájának egy-egy csúcspontját jelentette, s a szakmai azonosság mellett hasonló világszemléletük révén lettek öregségükre barátok. Willinger halálakor segített Ed Weston a ház eladásban a jogi papírok intézésében, s a képek értékesítésében is. Los Angeles-i Cedars-Sinai Medical Center-ben hunyt el szívelégtelenségben 80 éves korában.
Stílusa
Képeihez retusőröket vett igénybe. A technikai tökéletlenségek, a mindig előkerülő porszemcsék, elektrosztatikus feltöltődésből származó szálak mellett a bőr és arcszín retusálás volt az általa leginkább elfogadott és alkalmazott utómunka. Az arc-sminkek még nem voltak olyan fejlettségűek, mint ma, és egy-egy színész esetében előforduló nem kívánt árnyékhatás, bőrredő korrigálását fontosnak találta, hogy a fényképezett személy a legtökéletesebbnek láthassa magát viszont a képeken. Használt lágyító szűrőket, csillogást kiemelő előtéteket, amelyek akkoriban nem voltak készen kaphatóak, úgy kellett azokat kikísérletezni és különböző eljárásokkal előállítani.
Képei
További információk
Willinger László galéria az ArtNeten Willinger László felvételei Marilyn Monroe-ról
Jegyzetek
Fordítás
Források
László Willinger az MGM nagy fotósa Fotóművészet – Magyar fotográfusok külföldön – Kislexikon: Willinger László
Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar fotográfusok Kategória:Német fotográfusok Kategória:Amerikai fotográfusok Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Emigráns németek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Zsidó származású németek Kategória:Zsidó amerikaiak Kategória:Budapesten született személyek