A Pallava Birodalom egy Dél-Indiában, a pallavák által alapított dinasztia volt, amely 275 és 897 között létezett és a mai Dél-India egy részét uralta. Jelentőségük a Szatavahana birodalom hanyatlása után növekedett meg, akiknek vazallusai voltak. Fővárosuk Káncsipuram (röviden Káncsi) volt, vallásuk a hinduizmus, a birodalom lakosai tamil, prákrit, szanszkrit és telugu nyelveket használtak.
A Pallavák jelentős hatalommá I. Mahendravarman (571-630) és I. Naraszimhavarman (630-668) uralkodása idején váltak és uralták a teluguk területét és a tamilok (mindkettő dravida nyelv) északi régióit csaknem 600 éven keresztül. Uralmuk egész ideje alatt állandó konfliktusban voltak mind a Csálukja-dinasztiával (543-753) északon, mind a tamil királyságokkal, konkrétan a Csola és a Pándja királyságokkal délen. Végül a Csola királyok győzték le végérvényesen a 9. században.
A Pallavák az építészet támogatásáról voltak leginkább ismertek, melyek a mai napig láthatók Mahábalipuram városban. A Pallavák fektették le a középkori dél-indiai építészet alapjait és hagytak maguk után csodás szobrokat és templomokat. Ők fejlesztették ki a pallava grantha írást, amit grantha tamil néven is ismernek, hogy leírhassák a szanszkrit és manipravalam (irodalmi stílus, amely a tamilt és szanszkritot ötvözi) szövegeket. Ez az ábécé volt az alapja számos más, délkelet-ázsiai írásnak. Hszüan-cang (602-664), kínai utazó, meglátogatta Káncsipuramot a Pallavák idején és magasztalta emberséges uralmukat.
Származásuk
Egy Szangam korszak béli (kb. i. e. 300-tól i. sz. 300-ig, 473 költő, 2381 versét foglalja magába, melyek elsősorban szekuláris költemények a Tamilakam térségben) klasszikus mű, a Manimekalai (az 5 nagy, tamil, epikus mű egyike), az első Pallava király származását a manipallavai (Nainativu) Naga király lányának, Pilli Valainak (Pilivalai), és egy Csola király, Killivalavannak frigyéből vezeti le. Nekik született egy fiuk, aki egy hajótörés közben elveszett és egy ivy tök (tondai) ágával (pallava) a bokáján találták meg és ezért nevezték el Tondai-embernek. Egy másik verzió azt állítja, hogy Pallava, a bráhmin Asvatthama (a Mahábhárata egyik hőse) és egy Nága hercegnő egyesüléséből született. A Pallavák Brahmától és Asvatthamától származtatták magukat.
Bár a Manimekalai azt feltételezi, hogy Ilam Tirijan Csola volt, nem Pallava, a 852-ből származó Velurpalaijami táblák nem említik a Csolákat. Ahelyett a Naga rokonság történetét vallja és a Pallava királyi vérvonal kialakulását egy másik Pallava királynak tulajdonítja, Virakurcsának, és ennek legitimitását elegendőnek találja.
Történelmi szempontból, a korai kapcsolatok a Nagák és Pallavák közt, jól megalapozottak voltak még a Pallava születésének mítosza kialakulása előtt. Egy 753-ból származó prasaszti (dicshimnusz, eulógia) a kaszakadi táblákon, amit a Pallava Trivikrama írt, a Pallava vérvonalat számos mitikus ősön keresztül vezeti le.
A Dél-indiai Történelmi Társaság első éves kongresszusának kiadványában megjegyzik: a tondai szó azt jelenti, hogy futónövény és a Pallava kifejezés hasonló jelentést közvetít. Mivel a Pallavák Bellaritól Vidzsajavádáig (Bezwada) uralkodtak, ez ahhoz az elmélethez vezetett, hogy északi dinasztia voltak, amely eljegyzett hercegnőket az Ándhra-dinasztiából (Szatavahana) és így örökölték Ándhra Prades déli részét.
K. R. Subramanian történész szerint a Pallava birodalom sokkal inkább telugu hatalom volt, semmint tamil. A telugu források úgy tudják, hogy a legrégebbi telugu király Trilocsana Pallava volt, és későbbi írások is ezt alátámasztják. Azt mondják, hogy az első Csálukja király megütközött, vereséget szenvedett és elesett Mudivemu (Kadapa vagy Cuddappah körzet) közelében ugyanezen Trilocsana által. Egy buddhista történet leírja, Kalát, a Naga rádzsát, aki a Pallava Kalabhartarra emlékeztet, aki a Krisna körzetben uralkodott. A Pallava Boggát azonosíthatjuk a Kala királyságával Ándhrában, amelynek szoros és régi tengeri és kulturális kapcsolata volt Ceylonnal.
Korai PallavákI. Szimhavarman275 - 300SzkandavarmanismeretlenVisznugopa350 - 355I. Kumaravisnu350 - 370II. Szkandavarman370 - 385Viravarman385 - 400III. Szkandavarman400 - 436II. Szimhavarman436 - 460IV. Szkandavarman460 - 480I. Nandivarman480 - 510II. Kumaravisnu510 - 530Buddhavarman530 - 540III. Kumaravisnu540 - 550III. Szimhavarman550 - 560
K. A. Nilakanta Sastri feltételezte, hogy a Pallavák egy észak-indiai dinasztia leszármazottai voltak, akik dél felé vándoroltak, felvették az ottani szokásokat és Tondaijárnak nevezték el magukat a térség neve alapján (Tondai). K. P. Jayaswal szintén észak-indiai származást feltételez, és előtérbe helyezi az elméletet, miszerint a Pallavák a Vakatakák oldalága voltak.
A Pallavák legkorábbi feliratait Bellari, Guntúr és Nellore körzetében találták és a dinasztia minden későbbi írása az utóbbi két helyről származik Szimhavisnu felemelkedéséig.
Viszályok a Csolákkal
A Velurpalaijami táblák szerint a Pallavák elfoglalták Káncsipuramot (Káncsit) a Csoláktól az ötödik Pallava király, I. Kumaravisnu, uralkodása idején. Ezután a feliratokban ez a város szerepelt mint a Pallavák fővárosa. A Csolák kiűzték a Pallavákat Kancsiból a negyedik század közepén, Visugopa, tizedik Pallava király, uralkodása idején. A Pallavák visszafoglalták a várost a hatodik század közepén, talán Szimhavisnu, a 14. király uralkodása alatt, akit a kaszakudi táblák a világ oroszlánja néven említenek. Ezután a Pallavák a kilencedik századig tartották Kancsit, az utolsó királyuk, Vidzsaja-Nripatungavarman uralkodásáig.
Kései PallavákSzimhavisnu575 - 600I. Mahendravarman600 - 630I. Naraszimhavarman630 - 668II. Mahendravarman668 - 672I. Parameszvaravarman670 - 695II. Naraszimhavarman695 - 722II. Parameszvaravarman705 - 710II. Nandivarman730 - 795Dantivarman795 - 846III. Nandivarman846 - 869Aparadzsitavarman879 - 897
Viszályok a Kadambákkal
A Pallavák konfliktusban voltak minden nagyobb királysággal különböző korszakokban. A politikai fennhatóságért való versengés már a korai Pallavák és a Kadambák közt is folyt. Számos kadamba felirat közöl részleteket a Pallava-Kadamba ellenségeskedésről.
Viszályok a Kalabhrákkal
II. Visnugopavarman (kb. 500-525) idején, politikai felfordulás pusztította a Pallava birodalmat a tamil Kalabhra-dinasztia (250-600) általi invázió következtében. A 6. század vége felé a Pallava Szimhavisnu csapást mért a Kalabhrákra. A Pandiák megragadták az alkalmat és szintén támadtak. Ezután a tamil országot felosztották egymás közt. A Pallavák kapták az északi országrészt, Káncsipurám fővárossal, a Pandiák pedig a déli országrészt, Madurai fővárossal.
Használt nyelvek
Minden korai Pallava királyi felirat szanszkrit és prákrit nyelven íródott, figyelembe véve a dinasztia hivatalos nyelvét, míg a hivatalos írás Pallava betűket használt, majd később granthát. Hasonlóképpen az Ándhra Pradesi és Karnatakai feliratok is szanszkrit és prákrit nyelven íródtak. A prákrit nyelv hivatalos használata a hatodik századig tartott. Ez valószínűleg az uralkodó elit érdeke volt, hogy megvédjék privilégiumaikat és állandósítsák hegemóniájukat a prákrit nyelv használatával és ezzel kizárják a közönséges embereket a hatalom megosztásából. A Pallavák a tamil nyelvű országrészekben a tamilt és szanszkritot használták.
Később a tamil lett a Pallavák fő nyelve felirataikban, bár néhány felirat még mindig szanszkrit nyelven íródott. Ezt a nyelvet először I. Mahendravarman alkalmazta abban a néhány feliratban, amit hátra hagyott. Ám I. Parameszvaravarman korától divatba jött az írások egy részét szanszkrit, mg a maradékát tamil nyelven írni. Csaknem az összes réztábla felirat, mind a kaszakudi, tandantottami, pattattalmangalmi, udajendirami és velurpalaijami, részben szanszkrit, részben tamil nyelven íródtak.
Aijangar időrendKorai PallavákBappadévan250 - 275I. Szivhaszkanda Varman275 - 300Szimhavarman300 -320Buddavarman320 - 335Buddjankurán335 - 340Közép PallavákVisnugopa340 - 355I. Kumaravisnu355 - 370II. Szkanda Varman370 - 385Vira Varman385 - 400III. Szkanda Varman400 - 435II. Szimha Varman435 - 460IV. Szkanda Varman460 - 480I. Nandi Varman480 - 500II. Kumaravisnu500 - 510Buddha Varman510 - 520III. Kumaravisnu520 - 530III. Szimha Varman530 - 537Kései PallavákSzimhavisnu537 - 570I. Mahendravarman571 - 630I. Naraszimhavarman630 - 668II. Mahendravarman668 - 672I. Parameszvaravarman672 - 700II. Naraszimhavarman700 - 728II. Parameszvaravarman728 - 731II. Nandivarman732 - 796Dantivarman775 - 825III. Nandivarman825 - 869Nirupatungan869 - 882Aparadzsitavarman882 - 897
Írásrendszer
A Pallava-dinasztia idején egyedi grantha írást, a Pallava írás továbbfejlesztett változatát, ami a brahmi írás egyik válfaja, használták. A hatodik század körül, az írás keleti irányban terjedt el és befolyásolta csaknem az összes délkelet-ázsiai írás kifejlődését.
Szasztri időrend
A Pallavák legősibb írásos emléke három réztábla okirat, amiket ma Majidavolu, Hirahadagalli és a brit múzeumi tábla néven azonosítanak és I. Szkandavarmannak tulajdonítanak, prákrit nyelven íródtak. Úgy tűnik, Szkandavarman volt az első nagy uralkodója a korai Pallaváknak és a táblákon voltak utalások más, korai Pallava uralkodókra, akik valószínűleg elődei voltak. Szkandavarman kiterjesztette uradalmát a Krisnya-folyótól északon Penna-folyóig, délen és a Bellari körzetig nyugaton. Véghezvitte az Aszvamédhát (lóáldozat) és más védikus áldozatokat és felvette a királyok királya címet, aki a dharma (a dharma az indiai hitvilágban (hinduizmus) az az egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik) odaadó híve.
IV. Szimhavarman uralkodása idején, aki 436-ban lépett trónra, visszaszerezték a Krisna-folyó torkolatától északra levő területeiket a Visnukundinoktól. A korai Pallava történelem ettől az időtől kezdve kb. egy tucat szanszkrit réztáblán van leírva. Mind a királyok uralkodási éveivel vannak dátumozva. Nilakanta Szasztri, Dél-India történelme című könyvében állította össze a korai Pallava uralkodók kronológiáját ezen okiratok alapján.
Kései Pallavák
A Kalabhrák betörése után Szimhavisnu, Pallava király, összefogott a Pandia királysággal és felosztották a tamil királyságot. I. Mahendravarman kiterjesztette a Pallava királyságot és korának egyik legnagyobb uralkodóje volt. A legdíszesebb templomok és emlékművek közül Dél-Indiában, amelyeket a sziklából vájtak ki, néhány az ő uralkodása alatt készült. Írt egy színdarabot is, Mattavilasza Prahaszana néven.
A Pallava királyság mind területileg, mind befolyásban gyarapodott és a hatodik század végére regionális hatalommmá vált, amely vereséget mért a ceyloni és a tamil királyságokra. I. Naraszimhavarman és I. Parameszvaravarman olyan királyok voltak, akik nem csak a hadszíntéren, de az építészet terén is jelentős eredményeket értek el. II. Naraszimhavarman építtette a tengerparti templomokat 700-728 között.
Aijangar időrend
A Pallavákról rendelkezésre álló írások alapján S. Krishnaswami Aiyanagar történész azt javasolta, hogy a Pallavákat 4 különálló családra, vagy dinasztiára osszák fel. Némelyek egymáshoz való viszonya ismert, másoké nem. Aijangar azt állítja, hogy a rendelkezésre álló prákrit okiratok közül 3 lényeges. Azután egy olyan dinasztia került hatalomra, amely okiratait szanszkrit nyelven adta ki. Ezután egy olyan család került hatalomra, amely nagy királyokat adott és Szimha Visnuval kezdődött. Ezt pedig a trónbitorló Nandi Varman, egy nagy Pallava király, családja követett. Ha tanulmányozzuk a jelenlegi szemléletet, a Ganga-Pallavákat a feliratokkal foglalkozó tudósok (epigráfusok) feltételezik. A legrégebbi pallava okirat Majidavolu 1 (Gunturi körzet) néven ismert réztábla.