Ötödik generációs videójáték-konzolok

bélyegkép|A generáció legnépszerűbb konzolja, a Sony PlayStation Ötödik generációs konzoloknak nevezzük összefoglaló néven azokat az asztali illetve kézi videójáték-konzolokat, amelyek 1993-tól kerültek bemutatásra. Technológiájuk miatt ezt a korszakot 32 bites, 64 bites, illetve 3D korszaknak is nevezik. Ekkor terjedtek el a valódi háromdimenziós játékok, továbbá ekkortól lett általános adathordozó a cartridge kazetta helyett az optikai lemez. Ez volt az első olyan generáció, amely már támogatta a csatlakozást az internetre – némelyik egy kiegészítővel, némelyik beépített módon.

Az asztali konzolok közül a legnépszerűbb a Sony PlayStation, a Nintendo 64 és a Sega Saturn lettek. A kézi konzoloknál már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, ugyanis az újabb modellek közül a Sega Nomad alig két évig, a Nintendo Virtual Boy pedig mindössze egy évig volt elérhető, a Neo Geo Pocketből pedig gyors egymásutánban jött két verzió. A piacot még mindig az előző generációs Game Boy uralta, de ekkoriban már megjelent az újabb változat, a Game Boy Color is.

Az ötödik és a hatodik generáció között jelentős átfedés volt mondható. Azok kora ugyanis már 1998-ban elkezdődött, de az ötödik generáció csak 2006-ban ért véget, amikor a PlayStation gyártását befejezték.

Tulajdonságok Ezt a generációt az alábbi fő jellegzetességek különböztették meg a negyedik generációtól:

Háromdimenziós poligon alapú grafika, textúra mappinggel, továbbá megvilágítással. élsimítással és textúrafilterezéssel Jellemzően optikai adathordozó (CD-ROM) támogatással, melyek kapacitása jóval nagyobb volt, mint a korábban használt kazettáké. CD-minőségű hang és zene Előre renderelt számítógéppel generált videó vagy élőszereplős videóbejátszások lejátszásának képessége Analóg kontrollerek Magasabb képernyőfelbontás és 24 bites színmélység

Áttekintés Már a generáció megjelenése előtt is léteztek olyan játékok, amelyek egyfajta háromdimenziós megjelenítést tettek lehetővé. A Sega és a Nintendo ezeket kiegészítők útján valósították meg, például a Sega Mega Drive gépekhez a 32X kiegészítő, a SNES-hez a Super FX nevű, cartridge kazettára integrált koprocesszor révén. Az ötödik generációs konzolok elléptek ettől, és immár az oldalról scrollozós, valamint a fix nézőpontos rail shooterek helyett valódi háromdimenziós játékok kezdtek megjelenni.

Ebben az időben kezdett elterjedni az optikai lemez (CD-ROM), mint adathordozó. A Nintendo először a Sonyval próbált építtetni egy ilyen alapú konzolt, egy prototípus épült is (ez lett a Nintendo Play Station), de az együttműködés kútba esett. Ezután a Philipsszel működtek együtt, de ez is kudarcba fulladthttp://www.mcvuk.com/news/read/tale-of-two-e3s-Xbox-vs-Sony-vs-Sega/0118482, ezért úgy döntöttek, hogy inkább maradnak a már jól bevált cartridge kazettáknál. A Nintendo ezt a lépést azzal indokolta, hogy az optikai lemezről még mindig sokkal lassabb volt a betöltés, mint a cartridge-ről, amellett a játékokról készített kalózmásolatok terjesztését is megnehezítette. Ugyanakkor ez azzal is járt, hogy a cartridge kazetták előállítása költségesebb volt, ezért a Nintendo felé nagyobb licenszdíjat kellett fizetnie minden fejlesztőnek, és ez visszatartó erővel is bírt, hogy az új konzoljukra, a Nintendo 64-re készítsenek játékokat.

A Nintendo döntése azonnal elindította a vitákat arról is, hogy az adathordozók közül melyik a jobb. A CD-ROM mellett szólt, hogy jóval nagyobb volt a kapacitása, olcsón és gyorsan lehetett előállítani, és emiatt az árakat is alacsonyan lehetett tartani. Ellene szólt az érezhetően lassabb betöltési idő a technológia akkori korlátai miatt (előbb mindent be kellett olvasni a memóriába, ami akkor még nem volt annyira gyors), és hogy a CD-ROM meghajtók gyártási költsége magas volt. A Nintendo egy reklámkampányt is épített erre, a cartridge kazettákat egy űrsiklóhoz, míg a CD-ROM-ot egy csigához hasonlította.

Ennek ellenére szinte az összes többi gyártó a CD-ROM mellett tette le a voksát, és ennek lettek hosszútávú következményei. A Final Fantasy sorozat, amely egész odáig a Nintendo konzoljain jelent meg, a Final Fantasy VII-től kezdve a Sony PlayStation-ön jelent meg, annak nagyobb tárhelykapacitása miatt.

Típusok Az ötödik generációs konzolok korszakára ismét jellemző lett az, hogy több gyártó is elkészítette a saját típusát, ezzel már-már a második generációs korszak sokszínűségét hozva vissza. bélyegkép|A 3DO Interactive Multiplayer Panasonic által gyártott típusa 1993 októberében, az elsők között jelent meg a 3DO Interactive Multiplayer konzol. Már megjelenésekor rengeteg játékot ígértek rá, és az újdonság varázsát is igyekeztek kihasználni a reklámkampányban. A játékok kiadása technikai okok miatt egyre csak csúszott, és a 3DO nagyon magas árat kért a konzolokért is, amiket nem is ő gyártott, hanem azok licenszét eladta különféle cégeknek, mint a Panasonic, a Sanyo, és a GoldStar. Nem mondható egyértelműen bukásnak, hiszen életciklusa alatt több mint kétmillió példányt eladtak belőle, de ez az életciklus nagyon rövid, mindössze három év volt.

Valamivel hamarabb, 1993 szeptemberében került kiadásra az Amiga CD32, Európában, Ausztráliában, Kanadában és Brazíliában. Az Egyesült Államokban sosem jelent meg, a Commodore csődje és importkorlátozás miatt. A CD32 tulajdonképpen egy Amiga 1200 konzollá átépített változata volt, kudarcát az eredményezte, hogy a Commodore már a megjelenésekor kétségbeejtő anyagi helyzetben volt, és idő sem volt arra, hogy a gép képességeit maximálisan kihasználó játékok készülhessenek, leszámítva az átiratokat. balra|bélyegkép|Atari Jaguar A világ első 64 bites konzoljaként reklámozták az Atari Jaguart, ami 1993 novemberében került piacra. Megjelenésekor az eladásai még a negyedik generációs konzolokét sem érte el, részben a gyenge szoftverellátottság miatt, amit a Jaguar bonyolult, többchipes kivitelezése és a fejlesztői környezet hiányosságai okoztak. Alig fogyott belőle negyedmillió példány, és a gép 64 bites képességeit is komolyan megkérdőjelezte a korabeli kritika. Eredetileg ez is egy cartridge kazetta alapú gép volt, a hozzá készült Jaguar CD kiegészítő egy évvel később érkezett, de már elkésetten. Egy 32 bites konzol, az Atari Panther is tervbe volt véve, 1991-es kiadással, de arról éppen a Jaguar kedvéért letették.

A következő konzol a Sega Saturn volt, mely 1994 novemberében jelent meg Japánban, majd fél évvel később Észak-Amerikában. Elődei sikereit nem tudta megismételni Japánon kívül, főként azért, mert a Sega Genesis még mindig népszerű volt, amellett meglepetésszerűen, a bejelentett dátum előtt hónapokkal adták ki, és drágábban, mint a rivális konzolokat.

Még a Sega Saturn megjelenése előtt dobták piacra a Sega 32X nevű eszközt, amely a Sega Mega Drive-hoz készített kiegészítő volt. Tervbe volt véve Sega Neptune néven egy egybeépített konzol is, amelyről végül letettek. A 32X vesztét az okozta, hogy nem volt rá elég játék, az érkező Sony PlayStation és a Sega Saturn pedig vonzóbb alternatíva volt.

1994 decemberében jelent meg a Sony PlayStation, amely a generáció legsikeresebb konzolja lett. A független fejlesztőkkel való együttműködés és a huszonévesekre épített reklámkampány eredményezte azt, hogy egy olcsó, játékokkal jól ellátott eszköz készült, amely annyira sikeres lett, hogy elsőként lépte át a százmilliós példányszámot a konzolok történetében. Utóbb egy kompaktabb, PSOne névre hallgató változatban is gyártották, amikor már az utód PlayStation 2 is megjelent.

Ugyancsak 1994 decemberében jelent meg a NEC gépe, a TurboGrafx-16 utóda, a PC-FX. Lenyűgöző képességei ellenére volt egy igen nagy hiányossága: nem volt képes poligonok megjelenítésére, tehát hiányzott belőle a valódi háromdimenziós megjelenítés. A rá gyártott játékok minőségét rengeteg kritika érte, és az, hogy inkább voltak animációs filmek, mint játékok, éppen ezért ez a konzol Japánon kívül sehol nem jelent meg. bélyegkép|Nintendo 64 A Nintendo 1995-ben adott ki egy érdekes készüléket, a Virtual Boyt. Ez egy hordozhatóként hirdetett, fejre tehető konzol volt, valódi háromdimenziós megjelenítés ígéretével. A gép azonban csak monokróm módon, vörös és fekete színeket tudott megjeleníteni, és a valóságban nem is volt hordozható. A kijelző emellett fejfájást és szemproblémákat okozott a játékosoknál. Alig jelent meg rá kéttucat játék és egy éven belül kivonták a piacról.

1996-ban jelent meg a Nintendo 64 (eredeti kódnevén Ultra 64). A késlekedés és a cartridge kazetták erőltetése miatt a független fejlesztők nem nagyon akartak játékokat fejleszteni rá, viszont a Nintendo által kiadott játékok rendkívül népszerűek voltak. Mindennek ellenére az N64 mindössze a második helyet érhette el az eladási versenyben.

Megjelentek még további konzolok is, amelyek jóval kevésbé voltak népszerűek, de bizonyos tulajdonságaik miatt említésre méltóak. 1993 februárjában jelent meg az FM Towns Marty, amely kizárólag Japánban jelent meg, és ténylegesen az első 32 bites konzol volt. CD-ROM meghajtó mellett rendelkezett beépített merevlemezzel is, és egy AMD 386SX processzorra épült. Kudarcát az okozta, hogy egy hozzá hasonló tulajdonságokkal bíró számítógéphez képest drága volt és nem átépíthető, és éppen ilyen gép volt a NEC PC-98 nevű számítógépe, amely emiatt jóval népszerűbb lett nála.

1994 februárjában jelent meg a Bandai Playdia, szintén csak Japánban, és elsősorban a gyermekek számára. Ez mind külsőségeiben (harsány lila-zöld szín), mind az oktatási-fejlesztési célú szoftverekben megnyilvánult. Gyengén fogyott, ezért viszonylag hamar befejezték a gyártását. A Bandai azonban nem adta fel, és az Apple-lel közösen kifejlesztette az Apple Pippin nevű konzolt. Ez a Mac OS architektúrára épült, amelyet skálázhatónak hirdettek meg, amellett beépített internetböngésző funkciói voltak, amely forradalmi volt akkoriban. Mindennek ellenére nagyon drága volt, alig készült rá játék, és mivel az Apple számára csak veszteséget termelt, ezért igen hamar kivonták a piacról.

Elsősorban női játékosoknak készült a Casio Loopy 1995-ben. Különlegessége volt a beépített nyomtató, amellyel screenshotokat lehetett kinyomtatni matricákra, valamint a Magical Shop nevű kiegészítő, amely képernyőmentést tudott csinálni videólejátszókról, amelyekből szintén matricát lehetett csinálni, különféle feliratokkal.

2003-ban jelent meg egy furcsa öszvérgép Kínában, az iQue Player. Ez egyfajta kézikontrollerré átépített Nintendo 64 volt, a szoftverkalózkodás visszaszorítása érdekében. Maga a gép a kontrollerbe volt beépítve, és azt lehetett rákötni a televízióra.

Utóéletük A generáció kifutásával drasztikusan megváltozott az addig uralkodó gyártók helyzete is. Az Atari Corporation, amely nagy veszteségeket halmozott fel, 1996-ban beolvadt a JTS Corporationbe. Az Atari név így két évre eltűnt a piacról, egészen 1998-ig, amíg a Hasbro Interactive meg nem vette a szellemi tulajdont. A cég 1999-ben nyílt platformmá, közkinccsé tette az Atari Jaguart. Ugyancsak nagy veszteségeket szenvedett el a Sega is, amely a Saturn kudarca után többé már sosem nyerte vissza pozícióját, és nem sokkal később a konzolpiacot is elhagyta.

Otthoni videójáték-konzolok 3DO Interactive Multiplayer Amiga CD32Atari JaguarSega SaturnPlayStationNintendo 64 GyártóPanasonic, SanyoCommodoreAtariSegaSonyNintendo Konzolkeretnélküli|150x150pxkeretnélküli|150x150pxkeretnélküli|150x150pxkeretnélküli|150x150pxkeretnélküli|150x150pxkeretnélküli|150x150pxMegjelenési időÉA:1993. október 4.

JP: 1994. február 7.

EU: 1994. március 28.EU: 1993. szeptember 17.ÉA: 1993. november 23.

EU: 1994. június 27.

JP: 1994. november 21.JP: 1994. november 22.

ÉA: 1995. május 11.

EU: 1995. július 8.JP: 1994. december 3.

ÉA: 1995. szeptember 9.

EU: 1995. szeptember 29.JP: 1996. június 23.

ÉA: 1996. szeptember 29.

EU: 1997. március 1AdathordozóCD-ROMCD-ROMROM kazettaCD-ROM, Video CDCD-ROMROM kazettaLegtöbbet eladott