Székó (, ) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.
Fekvése Ungvártól 8 km-re, északnyugatra fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek.
A mai települést 1412-ben említik először. Több nemesi család birtoka volt. 1427-ben 21 adózója lakta. 1599-ben 25 adózót számoltak itt. Később, főként a 18. század elején a háborúk és járványok következtében a falu elnéptelenedett. 1715-ben és 1720-ban egyaránt puszta volt és csak a század közepén telepítették újra.
A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „SZEKŐ. Tót falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék; fekszik Tenkéhez közel, mellynek filiája; határja középszerű.”
1828-ban 35 házában 366 lakos élt. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Székó orosz-tót falu, Ungh vmegyében, Unghvárhoz északra 1 1/2 mfdnyire: 143 r., 230 g. kath., 7 ref., 23 zsidó lak. F. u. Pribék, Ibrányi, s. m.”
A trianoni diktátumig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Határában egykor lignitet bányásztak.
Népessége
1910-ben 430, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 206 lakosa volt.
2011-ben 194 lakosából 162 szlovák volt.
Nevezetességei Jézus Szíve tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1894-ben épült neogótikus stílusban. Ortodox temploma 1908-ban épült neobarokk stílusban. A községben meleg vizű forrás található.
További információk E-obce.sk Községinfó Székó Szlovákia térképén Travelatlas.sk Alapinformációk
Jegyzetek
Szeko Kategória:Ung vármegye települései