Az És a hajó megy (E la nave va) Federico Fellini 1983-ban bemutatott filmje, melyben játékosan és végképp leszámolt minden filmdramaturgiai hagyománnyal. Itt folytatta a Bohócokban (1970), a Fellini-Rómában (1972), az Amarcordban (1973) felfedezett, könnyedén alkalmazott és csak rá jellemző zseniális „antifilmes” gátlástalanságot: azt a filmnyelvet, melyet csak ő beszél. A film az elején még azt is eljátssza, hogy ez egy némafilm. Eljátssza, hogy ez egy dokumentumfilm. A narrátor gátlástalanul belenéz a kamerába. Még archívnak tűnő virazsírozott jeleneteket is alkalmaz az átverő látszat érdekében.
A film a szeretetteli olasz önirónia egyik legszebb példája.
Egy szimbolikus történetről van szó: a hajó, amely egy híres opera-énekesnő hamvait szállítja, tulajdonképpen az I. világháború felé haladó emberiség metaforája. A hajón van mindenki, aki számít: a gyászoló barátok és ismerősök, magamutogató művészek, operaénekesek, még az uralkodó család tagjai is. A harmadik napon egy szerb menekültekkel teli bárkára bukkannak. Bizonyos fokig mindenki belekeveredik a világháború első napjaiba.
Díjak David di Donatello Díj (1984) díj: legjobb film díj: legjobb operatőr: Giuseppe Rotunno díj: legjobb látványtervezés: Dante Ferretti díj: legjobb forgatókönyv: Tonino Guerra
További információk
Jegyzetek
Kategória:Olasz filmdrámák Kategória:1983 filmjei Kategória:Federico Fellini-filmek Kategória:Olaszországban játszódó filmek