Lance Noel Macklin (1919. szeptember 2. Kensington, London – 2002. augusztus 22. Tenterden, Kent) brit autóversenyző, aki tizenöt Formula–1 nagydíjon, és számos más versenyen vett részt, többek között a tragikus 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen és Tourist Trophy-n is. Autóversenyzői pályafutása is abban az évben ért véget. Formula–1-es versenyzőként HWM és Maserati autókkal versenyzett.
Korai évei Apja az autóipari vállalkozó Noel Macklin volt, az Eric-Campbell, Silver Hawk, Invicta és a Railton autógyárak, valamint a Fairmile Marine hajógyár alapítója. Ez utóbbi a Brit Királyi Haditengerészet részére ágyú- és torpedónaszádokat gyártott a háború alatt. Lance Macklin az Eton College-be járt, majd tanulmányait Svájcban folytatta. 1939-ben a Haditengerészethez jelentkezett önkéntesként, ahol (apjának tevékenységével összefüggésben) az ágyúnaszádokhoz vezényelték.
Autóversenyzői pályafutása A leszerelés után korábbi ambícióit követve autóversenyző lett, és felesben vásárolt egy Maserati Grand Prix versenyautót. Meglepetésére első nevezését, hogy az Isle of Man-i versenyen indulhasson, gyakorlatlansága miatt elutasították. 1949-ben Ian Metcalfe-fal egy 8 literes Bentley-vel indultak a 24 órás Spa-Francorchamps-i futamon, ahol ugyan nem tudták befejezni a versenyt, de az Aston Martin akkori vezetőjét, John Eason Gibsont meggyőzték képességei. Szerződést kapott David Brown Aston Martin csapatában, és a következő évi Le Mans-i 24 órás autóverseny 5. helyén végzett. A HWM színeiben már Stirling Moss-szal versenyzett egy csapatban, több-kevesebb sikerrel. Az 1952-es évben a HWM-Alta versenyautóval megnyerte a Brit Autóversenyzők Klubjának Nemzetközi Kupáját (BRDC International Trophy), ami pályafutásának legragyogóbb eredménye lett. Formula–1-es pályafutása során nem ért el pontot, elsősorban a HWM versenyautók gyengesége miatt. 1954-től a Le Mans-i 24 órás autóversenyen magánversenyzőként, egy Austin-Healey autóval vett részt, és kiváló teljesítményével nagy szolgálatot tett a Donald Healey Motor Company csapatának is. 1955-ben szenvedő részese volt a Le Mans-i katasztrófának is, amely több mint 80 halálos áldozatával a motorsport legtragikusabb baleseteként vált hírhedtté. Az 1955-ös dunrodi Tourist Trophy során ismét karambolozott, amikor megpróbálta elkerülni a Jim Mayers és William T. Smith halálával végződő balesetet. Ennek hatására későbbi felesége, Shelagh Cooper rávette, hogy hagyjon fel az autóversenyzéssel.
Későbbi évei Visszavonulása után a francia fémipari vállalathoz, a Facel Vegához állt, akik akkoriban kezdtek el az autóiparban is szerepet vállalni speciális karosszériáikkal, a Panhard, Simca és Delahaye kocsiszekrényekkel és később saját, amerikai mintára készülő luxusautóikkal. A külkereskedelmi tevékenységet irányította Párizsban, majd a vállalat 1964-es megszűnése után egy londoni autókereskedésnek dolgozott.
Egy ideig Spanyolországban is élt, de amikor megbetegedett, visszaköltözött Angliába, ahol a Kent-beli Tenterdenben, néhány nappal a 83. születésnapja előtt hunyt el.
Magánélete Lance Macklin jóképű, jó családból származó, hajdani etoni diák volt, aki ismertebb brit autóversenyző társaihoz, Stirling Mosshoz és Mike Hawthornhoz hasonlóan látványos playboy életet élt. Nem volt annyira extravagáns, mint Hawthorn, de hasonlóan szoknyavadász hírében állt. "Sebaj, bemegyek a városba és felszedek egy pipit!" – szokta mondani, ha műszaki hiba miatt nem tudott a versenyre készülni. Előfordult, hogy akár az edzést is kihagyta éppen alakuló nőügyei miatt. Moss-szal jó barátságot ápolt, ami a közös szórakozásra is kiterjedt.
1956-ban vette feleségül Shelagh Coopert, akitől egy lánya és egy fia született. Házasságuk 1963-ban válással ért véget. Később feleségül vette Gill McComisht, aki még egy fiút szült neki.
Az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa mély nyomot hagyott Macklinben, aki felháborodott, amikor az általa hibásnak tartott Hawthorn megvádolta, hogy ő okozta a balesetet. Válaszul beperelte Hawthornt, de bírósági döntésig nem jutott az ügy, mert időközben Hawthorn egy közúti balesetben életét veszítette. (A hivatalos vizsgálat számos tényező együttes hatására kialakult versenybalesetnek ítélte meg a tragikus karambolt és senkit nem marasztaltak el.)
Formula–1-es részvétele
Év Csapat Karosszéria Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pont 1952 HW Motors Ltd HWM Alta Straight-4 SUIki 500 BEL11 FRA9 GBR15 GER NED8 ITAnk hn 0 1953 HW Motors Ltd HWM Alta Straight-4 ARG 500 NEDki BELki FRAki GBRki GER SUIki ITAki hn 0 1954 HW Motors Ltd HWM Alta Straight-4 ARG 500 BEL FRAki GBR GER SUI ITA ESP hn 0 1955 Stirling Moss Ltd Maserati 250F Maserati Straight-6 ARG MONnk 500 BEL NED GBR8 ITA hn 0
Fordítás
Források
Kapcsolódó szócikkek Stirling Moss Mike Hawthorn Pierre Levegh Juan Manuel Fangio Paul Frère John Fitch Aston Martin Bentley Austin-Healey Formula–1 Spa-Francorchamps Le Mans-i 24 órás autóverseny Circuit de la Sarthe Az 1955-ös Le Mans-i versenybaleset Eton College
Kategória:1919-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:Brit Formula–1-es versenyzők Kategória:Autóversenyzők