Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), más néven ánizsizsóp, ánizsmenta az ajakosvirágúak (Lamialesa) rendjének, árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faja.
Megjelenése 50–90 cm magas, jellegzetes mentás-ánizsos-levendulás illattal. Felfelé törő, erőteljes növekedésű, rizómás évelő. Szára szögletes. Ovális levelei kihegyesedőek, keresztben átellenes állásúak, fogazottak, fonákjuk szőrös. Virágai világos ibolyaszínűek, tömött fürtökben rendeződnek. Virágzás július-szeptember között.Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 78. oldal. Termése aszmag. Habár a vadon növő ánizsillatú izsópfű fajtája egyik leginkább fagytűrő növénye, a kertekben ültetett, kitenyésztett fajták nehezen, vagy egyáltalán nem bírják a telet, tavasszal is érdemes először fóliasátorban elkezdeni nevelni a palántákat.
Előfordulása A kevésbé ismert kerti növények egyike. A napos termőhelyeket és a mérsékelten nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli. A jó vízáteresztő talaj különösen fontos számára, mert a megrekedt víz gyökérrothadást idézhet elő. Szívós, edzett növény, a kártevőkre, betegségekre nem érzékeny, nagy szárazság idején, néha a lisztharmat károsíthatja. Vadon Észak-Amerikában fordul elő. Észak-Amerika északnyugati prérijeiről és Kanada déli területeiről származik. Hihetetlenül bírja a szárazságot, egészen 2.500 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható. Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták, hamar el is terjedt a használata, gyógynövényként is fűszerként egyaránt. Magyarországon vadon, parlagon hagyott szántóföldeken, szeméttelepeken, kőfalak mentén, kertekben dísznövényként ültetve található meg.
Hatóanyagai Illóolajat, csersavat, keserű flavonoidokat, fenolsavakat, triterpéneket és hizopin nevű festékanyagot tartalmaz.
Gyógyhatásai Enyhén izzasztó hatású teáját elsősorban köhögés, meghűlés esetén alkalmazzák. Emésztési panaszokra is hatásos.Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 128. oldal. Antiszeptikus hatású, a legkülönfélébb sérülések gyógyítására, hasmenés ellen használják, csillapítja a lázat is. Kiváló étvágyjavító keserűanyag tartalma miatt, a zsíros ételeknél fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetével öblögetve, a száj nyálkahártya gyulladásait kezelik, jó gombaölő és asztma ellen is hatásos. De nem csak a levele és virága tartalmaz gyógyanyagokat, régen az indiánok a gyökerét használták tüdőgyógyszerként. Magas vérnyomás esetén nem szabad fogyasztani!
Felhasználása Amerikában kedvelt méhlegelő, a nektárjából készült méznek kellemes ánizsaromája van. Európába a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai, valamint szépsége miatt. A termesztők számos fajtát tenyésztettek ki a dísznövénykertek számára. Hatóanyagait igen széles körben hasznosítják. Teákban, aroma terápiáknál, pakolásoknál, sőt fűszernövényként is, mert friss levelei különleges, karakteres ízt adnak a gyümölcssalátáknak, halételeknek, de használják likőrökben, szirupokban, frissítőkben is. Kitűnően alkalmas húspácok, bab-, és borsóételek fűszerezésére. Főleg a mediterrán vidékeken használják fűszerként, mert íze kissé kesernyés, de a görög-, és olasz konyha ételeivel jól harmonizál. Nem csak levelei ehetőek, hanem a virágai is, valamint magja süteményekbe süthető. A veteményeskertbe ültetve elűzi a káposztamolyokat.
Jegyzetek
Kategória:Árvacsalánfélék Kategória:Növényfajok Kategória:Gyógynövények Kategória:Fűszerek Kategória:Évelők