A përmeti kongresszus (albán kongresi i Përmetit) vagy formális címén Antifasiszta nemzeti felszabadítási kongresszus (Kongresi Antifashist Nacional-Çlirimtar) 1944. május 24-e és május 28-a között a délkelet-albániai Përmetben megtartott politikai rendezvény volt, amelyen az Albán Kommunista Párt küldöttei gyűltek össze, hogy előkészítsék a pártnak a világháború utáni hatalmát Albániában, megvessék a leendő népi demokratikus államrend közjogi alapjait és létrehozzák főbb hatalmi szerveit. Terveiknek megfelelően a kongresszuson sor került a törvényhozó Nemzeti Felszabadítási Főtanács megalakítására, Enver Hoxha elnöki irányításával megkezdte működését az ideiglenes kormányszervként funkcionáló főtanácsi vezetőség, és elkészült a leendő Albánia első alkotmánytervezete is. Az addig irreguláris Nemzeti Felszabadítási Mozgalom az ország reguláris haderejévé lépett elő, melynek főparancsnokául szintén Hoxhát nevezték ki. Përmetben összpontosult tehát Enver Hoxha kezében a pártvezetés mellett az ország politikai és katonai irányítása is, ami évtizedekre meghatározta Albánia sorsát. A kommunista történetírási hagyományban ennek megfelelően gyakorta hivatkoztak a përmeti konferenciára mint a népi demokratikus Albánia bölcsőjére.
Előzmények A második világháború során Albánia előbb olasz, majd a fasiszták kapitulációját követően, 1943. szeptember 8-ától német igazgatás alatt állt. 1944 tavaszára az ország egy része felszabadult az idegen megszállás alól, és ennek a fegyveres harcnak az oroszlánrésze az Albán Kommunista Párt által szervezett Nemzeti Felszabadítási Mozgalomhoz kötődött. Az albán népességben azonban számottevő volt a megszállókkal kollaboráló, jobboldali Nemzeti Frontot vagy az ugyancsak az ország felszabadításáért küzdő, de legitimista Törvényességet támogatók aránya. Ezzel párhuzamosan a nyugati nagyhatalmak, különösen az Egyesült Királyság diplomatái már keresték a háború utáni Albánia irányítására alkalmas politikai formációt. A helyzet megérett arra, hogy a kommunisták a bel- és a külföldi közvélemény előtt egyaránt egyértelművé tegyék igényüket az ország vezetésére. A kommunista párt központi bizottságának 1944. május 15-ei ülésén megszületett az elvi döntés egy ideiglenes nemzeti kormány megalakításáról, és ennek megvalósítására összehívtak egy nemzeti kongresszust, amelynek helyszínéül a már felszabadított területeken fekvő Përmet városát jelölték ki.
A kongresszus bélyeg|jobbra|350px|A kongresszus emlékműve Përmet főterén A kongresszusra 186 küldött érkezett az ország valamennyi – már felszabadított vagy még megszállás alatt álló – vidékéről. A kommunista párt főtitkára, Enver Hoxha köszöntötte az egybegyűlteket, részletes tájékoztatást adott a nemzetközi helyzetről, Albánia katonai helyzetéről, majd abban jelölte ki a kongresszuson részt vevők történelmi felelősségét és célját, hogy megvessék a népi demokratikus Albánia alapjait.
A kongresszus ezt követően jugoszláv mintára megválasztotta a 118 tagból álló Nemzeti Felszabadítási Főtanácsot (Këshilli Nacional-Çlirimtar i Përgjithshëm) mint az ország legmagasabb törvényhozó szervét, amelynek elnökéül Omer Nishanit választották. A főtanács első feladata a tizenhárom tagú vezetőség megalakítása volt, amely lényegében az ideiglenes végrehajtó hatalmi szerv szerepét töltötte be. Ennek elnökévé, azaz ügyvezető kormányfővé az Albán Kommunista Párt főtitkárát, Enver Hoxhát választották meg. A kongresszus kimondta azt is, hogy a döntően kommunista partizánbrigádokból 1943-ban szerveződött Nemzeti Felszabadítási Mozgalom alkotja az ország reguláris haderejét, s bevezetik a rendfokozatok intézményét. A hadtest főparancsnokául a partizánsereg addigi politikai biztosát, Enver Hoxhát nevezték ki vezérezredesi rangban.
A következő lépés a népi demokratikus Albánia első alkotmánytervezetének megalkotása volt. Az államformáról nem kívántak döntést hozni, de a résztvevők nyilatkozatukkal támogatták, hogy az állam közjogi rendszerének fundamentumát a következő alapjogok alkossák: törvény előtti egyenlőség; vallás-, gyülekezési, beszéd- és sajtószabadság; a nők egyenjogúsága; általános és titkos választójog; a magántulajdon és a vállalkozás joga; a személyes biztonsághoz való jog; a kormányzat, az állami szervek elleni panasz joga. Ez a dokumentum csak az első volt az alkotmánytervezetek sorában, de a végül 1946. január 11-én elfogadott alaptörvényt nagyrészt a përmeti alapelvekre támaszkodva dolgozták ki, jóllehet, a felsorolt jogintézmények nagy része nem érvényesült a kommunizmus elkövetkező évtizedeiben.
Több más politikai kérdés megvitatása után a kongresszus záródokumentumába az alábbi pontok kerültek be: Albániát a nép akaratának megfelelően egy demokratikus népi kormányzat irányítja. Bármely más, akár az ország területén, akár azon kívül megalakított albán kormány nem a nép akaratából jött létre, így joghatósága el nem ismerhető. I. Zogu, aki uralkodása során hozott intézkedéseivel egyedül hatalma megőrzését tartotta szem előtt és idegen érdekeket szolgált ki, nem térhet vissza Albániába. Minden, a korábbi albán kormányok által kötött nemzetközi szerződés és egyezmény revízió tárgya, az államközi politikai és gazdasági szerződések semmisek. A német megszállók, valamint a velük kollaboráló hazaárulók és reakciósok (Nemzeti Front, Törvényesség) ellen vívott fegyveres harcot teljes megsemmisítésükig és Albánia végleges felszabadításáig folytatják, míg a népi demokrácia államhatalma meg nem szilárdul az országban.
A résztvevők felhatalmazták a főtanács vezetőségének élén álló Hoxhát arra, hogy az albán nép nevében felvegye a hivatalos kapcsolatokat a partneri országokkal és katonai vezetésükkel. A kongresszus zárónapján ennek megfelelően táviratokat küldtek a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Jugoszlávia, valamint a görög Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) vezetőinek, hogy támogassák politikai és katonai törekvéseiket. Ugyancsak felvették a kapcsolatot a szövetséges erők földközi-tengeri parancsnokságával azzal a kéréssel, hogy Albánia megfigyelőket delegálhasson a katonai szervezetbe.
A kongresszus utóélete jobbra|bélyeg|250px|A përmeti kongresszus nyitónapjának dátuma az Albán Népköztársaság címerén (1946–1991) A përmeti döntéseknek megfelelően Hoxha – immár mint katonai főparancsnok – még a kongresszus idején parancsot adott a 35 ezres Nemzeti Felszabadítási Mozgalomnak, hogy minden fronton indítsanak általános támadást az ország felszabadításáért. Eleinte azonban a német katonai sikerek visszavonulásra késztették a partizánokat néhány már felszabadított vidékről is. A Nemzeti Felszabadítási Mozgalom 1. partizánbrigádja végül június 26-án áttörő offenzívát indított, és 1944. november 29-ére az ország valamennyi területe felszabadult az idegen katonaság alól, a Nemzeti Front prominens vezetői elhagyták az országot.
A Përmetben előkészített hatalmi konszolidáció beérett, az ország vezetésére alkalmas egyetlen politikai szervezet az Albán Kommunista Párt volt. A Nemzeti Felszabadítási Főtanács második, 1944. október 20–23-ai berati ülésén a főtanács vezetősége de iure Albánia ideiglenes nemzeti kormánya lett, Enver Hoxha miniszterelnöki irányítása alatt. A përmeti konferencia egyéb elvi döntéseit, politikai és társadalmi irányvonalát megerősítették.
A përmeti kongresszus az elkövetkező évtizedekben a kommunista állami vezetők beszédeiben rendre hivatkozási pontként szerepelt, mint a hatalmukat és országlásukat legitimáló történelmi aktus. Szimbolikus jelentőségét emeli a tény, hogy a kongresszus nyitónapjának dátuma az Albán Népköztársaság címerére is felkerült.
Përmet városának főterén Odhise Paskali szocialista realista emlékműve állít emléket a kongresszusnak.
Jegyzetek
Források
Kategória:Albánia a második világháborúban