A kontinentális kongresszus az Amerikai Egyesült Államokat létrehozó, azt előkészítő tárgyalássorozat volt, mely több alkalommal zajlott 1774 és 1776 között Philadelphiában. A kontinentális kongresszus alatt a Philadelphiában az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata elfogadásáig ülésező tizenhárom gyarmat részvételével ülésező gyűlések értendők. A Függetlenségi nyilatkozat elfogadása után a kontinentális kongresszus átalakult szövetségi kongresszussá, mely 1781-ig, az első konföderációs kongresszus összeüléséig ülésezett változó helyszínen, majd a konföderációs kongresszus 1789-ig, az első, a mai értelmében vett kétkamarás képviselőház létrejöttéig volt hivatalban.
Összességében, összefoglaló néven kontinentális kongresszusnak nevezzük azt az 1774 és 1789 között lezajlott üléssorozatot, amely elősegítette az Amerikai Egyesült Államok létrejöttét.
Előzmények 200px|thumb|left|A háború előtti tizenhárom gyarmat területe (pirossal jelölve) Anglia és az észak-amerikai gyarmatok között hosszú ideig állt fenn polgárjogi, valamint adózási probléma. Az alapprobléma az volt, hogy Anglia az adóból származó bevételt elvárta, de mint gyarmat az adózók részére semmiféle képviseletet, jogi vagy politikai megnyilvánulási lehetőséget nem biztosított. Az amerikai gyarmatokon élőknek nem kívántak képviseletet biztosítani a brit törvényhozásban. A király és az angol kormány, valamint hallgatólagosan az angol uralkodó által kinevezett királyi kormányzók által egyaránt támogatott megszorítások az ipari, vagy jövedelem törvények bevezetésével kezdődtek. Ezek korlátozták az amerikai feldolgozóipart. Ennek célja az volt, hogy megvédjék az angol ipart a konkurenciától, és egyúttal gyarmati státuszba szorítsák vissza az amerikai gazdaságot. Többek között ilyenek voltak a vastörvény, a kalaptörvény és a melasztörvény. Az amerikaiak számára legkomolyabb gondot a cukor- vagy melasztörvény okozta, mivel rendkívül magas vámot szabott ki a behozott melaszra, ami az amerikai rumkészítés és -exportálás üzletét tette veszteségessé. Mivel az amerikai kereskedők jelentős része ebből élt ez komoly veszteségeket okozott. Az angol uralommal szembeni ellenséges légkört szította az 1763-as királyi proklamáció is, mely tiltotta az Appalache-hegységen túli letelepedést, illetve az 1765. évi elszállásolási törvény, mely a brit hadsereg állománya számára kötelező ellátás és szállásbiztosítást írt elő.
Különböző szerveződések alakultak az intézkedések elleni fellépésre: Szabadság Fiai (Sons of Liberty), behozatalellenes mozgalom (nonimportation movement). A gyarmatok sikereket is értek el, egyes intézkedések többé-kevésbé visszavonták. Törekvésük volt, hogy beleszólást szerezzenek a rájuk kivetett adónemekbe, de a király iránt továbbra hűek kívántak maradni.
Az utcákon tüntetések zajlottak, melyeket a helyőrségek folyamatosan jelentettek Londonnak. 1770-re újabb brit katonákat kellett behívni, hogy fenn tudják tartani a rendet. A kaotikus körülmények miatt a helyiek és a katonák közti feszültség kiéleződött. Ennek eredménye lett az 1770. március 5-i bostoni sortűz, vagy bostoni mészárlás, ahol öt amerikai halt meg, és több mint egy tucat megsebesült.
A gyarmatok kárára és ellenkezését kiváltó újabb és újabb törvények (Stamp Act, Townshend-törvények, valamint az 1773-as teatörvény) olyan felháborodást keltettek a gyarmatok lakóban, hogy szükségesnek éreztek összehívni egy az összes gyarmatot lefedő kvázi érdekvédelmi gyűlést. Végül ez a gyűléssorozat vezetett a függetlenedő Amerikai Egyesült Államok alapjainak lerakásához.
Az első kontinentális kongresszus balra|bélyegkép|Carpenter Hall, Philadelphia, Pennsylvania – az első kontinentális kongresszus székhelye Az első kontinentális kongresszus Philadelphiában, a Carpenter Hallban zajlott le, 1774. szeptember 5. és október 26. között. Az üléssorozaton a tizenhárom korabeli gyarmat közül tizenkettő képviseltette magát (a határozottan királypárti Georgia távol maradt), ötvenhat képviselővel. A kongresszus célja az volt, hogy megtalálja a lehetőséget a londoni kormányzattal való megegyezésre. Az amerikai követelések lényegében az autonómiáról, a gyarmatok súlyának megfelelő parlamenti képviseletről és beleszólásról az egész birodalmat érintő ügyekbe szóltak. Bár a kongresszus később a függetlenedő Amerikai Egyesült Államok törvényhozásának magja lett, az 1774-ben összeülő képviselők közül ekkor még csak a legradikálisabbak gondoltak a szakításra, s ez a gondolat nem is nyert különösebb támogatást. Ennek fő oka az lehetett, hogy a gyarmatoknak szüksége volt az angol uralkodó támogatására az amerikai őslakosok támadásaival szemben.
A Peyton Randolph elnökségével összeülő kontinentális kongresszus lehetőségei jelentősen korlátozottak voltak. Bár döntést hoztak a Nagy-Britanniából érkező áruk bojkottjáról, valamint egy III. György brit király részére küldött petícióról, de más eszközük nem volt. Az angol kereskedelem szabotálása sikeresnek bizonyult, ellenben a petíciót teljes mértékben az angol udvar figyelmen kívül helyezte, arra semmiféle választ nem adott.
Az első kontinentális kongresszus legfontosabb eredménye a gyarmatok egységes fellépése lett. A Joseph Galloway által közzétett „uniós tervben” megálmodott autonóm észak-amerikai törvényhozó testület mintegy lenyomata volt ennek a kialakulóban lévő közös identitásnak, mely végül a függetlenség útjára vitte Amerikát. Mindehhez persze arra is szükség volt, hogy III. György király – az erőviszonyok hibás felmérése után – 1774 során nyilvánosan elutasítsa a tárgyalások lehetőségét is. Ennek hatására 1774. december 1-jén életbe lépett az angol áruk teljes bojkottja. Az első kontinentális kongresszus 1774. október 26-án fejezte be a munkáját, azzal a kitétellel, hogy ha a brit kormány nem foglalkozik követeléseikkel 1775. májusában új ülésszakot hívnak össze.
A második kontinentális kongresszus bélyegkép|Independence Hall, Philadelphia, Pennsylvania – a második kontinentális kongresszus ülésterme Az első kontinentális kongresszus után az engedetlenség felszámolására irányuló brit terveknek megfelelően újabb csapatokat küldtek Bostonba, és parancsnokuk Thomas Gage tábornok a gyarmat katonai kormányzója lett. Az első katonai összecsapásra 1775. április 19-én került sor, a Bostonból a közeli Concord mellett. Itt a lázadók fegyver- és lőporkészletét akarták lefoglalni, valamint Samuel Adams és John Hancock radikális vezetőket akarták letartóztatni. Viszont a gyarmatok lázadó lakossága felkészülten várta a brit katonákat, s az összecsapás a lázadók győzelmével zárult. Ez az időpont tekinthető az amerikai függetlenségi háború kezdetének.
Az 1775 májusában, Philadelphiában összeült második kontinentális kongresszus egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette.Middlekauff, Glorious Cause, 318. Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy III. György király az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. július 5-én a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az Londonba ért) az uralkodó nem vett át. Augusztus 23-án, a Bunker Hill-i csata (június 17.) hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, október 26-án, a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi.
A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek; köztük az egyik leghatásosabb Thomas Paine-é volt, aki Józan ész című, hamar népszerűvé váló írásában (megj. 1776. január 10.) a teljes függetlenség és a köztársaság kikiáltása mellett érvelt.Christie and Labaree, Empire or Independence, 270.
Az 1776. június 7-én összeült kongresszus egyetértett Paine teljes függetlenségre való törekvésével. Június 11-étől Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami július 1-jén került a kongresszus elé. John Hancock, a kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe.
Szövetségi és konföderációs kongresszus A Függetlenségi nyilatkozat elfogadása után a kontinentális kongresszus átalakult szövetségi kongresszussá. Ebben minden államnak egy szavazata volt, s a döntések meghozatalához kétharmados többség volt szükséges. Hosszas viták után derült ki ennek a rendszernek a működésképtelensége, s az 1787-ben elfogadott alkotmányba már gyakorlatilag a mai rendszer (minden államnak két szenátora van, minden állam lélekszámától függően küldhet képviselőt a kongresszusba) került be. 1781. március 1 és 1789. március 4. között konföderációs kongresszus néven ülésezett, amikor szerepét átvette az Egyesült Államok kétkamarás kongresszusa.
Ülések helyszíne A kontinentális (majd konföderációs) kongresszus a hadi állapotok miatt változó helyszíneken ülésezett.
Első kontinentális kongresszus: 1774. szeptember 5. – október 26.: Carpenter's House, Philadelphia, Pennsylvania Második kontinentális kongresszus: 1775. május 10. – 1776. december 12.: Pennsylvania State House, Philadelphia, Pennsylvania Szövetségi kongresszus: 1776. december 20. – 1777. február 27.: Henry Fite House, Baltimore, Maryland 1777. május 5. – 1777. szeptember 18.: Pennsylvania State House, Philadelphia 1777. szeptember 27. (egy napig): Court House, Lancaster, Pennsylvania 1777. szeptember 30. – 1778. június 27.: Court House, York, Pennsylvania 1778. június 2. – 1778. július 20.: College Hall, Philadelphia 1778. július 23. – 1781. március 1.: Pennsylvania State House, Philadelphia Konföderációs kongresszus: 1781. március 1. – 1781. november 3.: Pennsylvania State House, Philadelphia 1781. november 5. – 1782. november 2.,: Pennsylvania State House, Philadelphia 1782. november 4. – 1783. június 21.: Pennsylvania State House, Philadelphia 1783. június 30. – 1783. november 1..: Princeton, New Jersey 1783. november 3. – 1783. november 4.: Princeton, New Jersey 1783. november 26. – 1784. június 3.: Annapolis, Maryland 1784. november 1. – 1784. december 24.: Trenton, New Jersey 1785. január 11. – 1785. november 4.: New York, New York 1785. november 7. – 1789. március 2.: New York, New York
A kongresszus vezetése
A kongresszus elnökei