thumb|left|222px|Szőlőültetvények Briñas környékén thumb|left|222px|La Rioja látképe az Ebro völgyével
A Rioja Spanyolország legismertebb borvidéke az Ebro borrégióban (Kasztília és Leónban). A borvidék és maga az autonóm terület nevét valószínűleg az Ebro Rio Oja (azaz Oja folyó) mellékvizéről kapta — az Oja név valószínűleg a baszk Oxa spanyolos formája). Ez Spanyolország első és sokáig egyetlen olyan borvidéke, amely kiérdemelte a DOC (DOCa) minősítést.
Földrajzi helyzete, körzetei, éghajlata, talajai
A Kantábriai-hegyvidékben eredő Ebro mellett a legjobb borszőlők ezen a borvidéken teremnek: a folyóvölgy déli (jobbparti) La Rioja autonóm közösséghez tartozik, északi (balparti) részén pedig Baszkföld és Navarra osztozik. A kelet–délkeletnek folyó Ebrónak ez a szakasza mintegy 120 km hosszú; a borvidék szélessége 25–30 km. A völgytől északra és délre is jobbára táblás mészkőhegyek emelkednek. Az ültetvények 300–800 m magasan fekszenek.
La Rioja székhelye, Logroño az Ebro folyó mellett épült; a terület tőle nyugatra, illetve keletre fekvő részén három körzetet különítenek el — általánosságban elmondható, hogy egy riojaként címkézett borhoz e körzetek közül legalább kettőből származó borokat kell házasítani. a Logroñótól nyugatra, az Ebro északi partján (Baszkföldön) terülő el Rioja Alavesa (baszkul: Arabako Errioxa). Az éghajlat az Atlanti-óceán hatása miatt viszonylagosan hűvös, a három körzet közül ez a legcsapadékosabb. Az uralkodó szél északról, a Viscayai-öböl felől fúj; a szárító nyári szél helyi neve solano. Az erősen homokos talaj kémhatása mozaikos: nagyon meszes és savanyú változatok egyaránt előfordulnak. A rajta termelt borok valószínűleg a legkönnyebbek, de egyben a legkifinomultabbak is a borvidéken. Uralkodó szőlőfajtája a tempranillo. Logroñótól ugyancsak nyugatra, de zömmel az Ebrótól délre terül el Rioja Alta (ehhez számítják az északi partvidék egy, a borvidék északi határáig felnyúló szakaszát is, ami így két részre osztja a Rioja Alavesa körzetet). Talaja helyenként jóval finomabb szemű (agyagosabb) ártéri üledék, a vizet jobban áteresztő részeken pedig a vastartalomtól vöröses. Az agyagtalaj jobb a fehérborszőlő viura számára, a vasas talajok pedig a tempranillónak kedveznek. Az ártéren a durvaszemű hordalék a malváziának kedvez. Az éghajlat melegebb és szárazabb, mint Alavesában, de még így is inkább óceáni. Logroñótól mindkét part a Rioja Baja körzethez tartozik; az északi (navarrai) rész jóval kisebb. Az éghajlat kontinentális, melegebb nyarakkal, szigorúbb telekkel és kevesebb csapadékkal. A talaj agyagos homok, a meghatározó szőlőfajta a garnacha. Riojában a legtöbb vino joven innen kerül ki. Ebben a körzetben a szőlő mellett többféle gyümölcsöt is termesztenek.
Az éghajlati különbségek jelentősek. A mediterrán hatás miatt keleten a bor még 800 méterrel a tengerszint fölött is könnyedén beérik. Alfaróban, a régió keleti szélén sokszor négy–hat héttel is korábban szüretelnek, mint Haróban, ahol október vége előtt sosem fejeződik be a szüret. A csapadék mennyisége kelet felé csökken — a nyugati 400 mm-ről évi 200 mm-re. Ezeket a földeket öntözni kell.
Története
Már az i. e. 2. században is voltak itt szőlők. A Római Birodalom bukása után a borászat leginkább a kolostorok környékén élt tovább, és borászai a szakma elvilágiasodása után is sokáig jóformán csak a hazai piacra termeltek. A borokat a sok évig fa hordókban érlelték, és a vidék viszonylag jó hírneve miatt már a középkorban megtiltották, hogy Riojában máshonnan beszállított szőlőt dolgozzanak fel.
A nemzetközi hírnévhez az kellett, hogy a filoxéra kipusztítsa a szőlőket Bordeaux-ban — itt ugyanis a homokos talaj hasznos hozadékaként a szőlőgyökértetű nem tudott megtelepedni; még ma is találhatunk a filoxéra előtt telepített tőkéket. Ezek (mostanra már igencsak csekély) terméséből különleges házasításokat készítenek.
Sok nagykereskedő, szőlős- és borosgazda átköltözött Bordeaux-ból Észak-Spanyolországba, ezért egészen a közelmúltig az itteni borokat nem a szőlőskertek és a termelők, hanem a felvásárlók/nagykereskedők márkaneveiről ismerték. Ugyancsak ők tették általánossá a 225 literes fahordókat. manapság szinte minden faluban készítenek ilyeneket; a nagyobb gazdaságokban komplett kádárműhelyek üzemelnek. Megváltozott, a palackos felé tolódott el az érlelés módja. A legtöbb bort még így is a szabályokban előírtnál tovább érlelik, pedig ez az idő Riojában hosszabb, mint másutt Spanyolországban.
A kereskedést jelentősen segítette a vasút megépítése. A borvidék határait 1926-ban húzták meg.origo.hu: Minőségi bortúrák ínyenceknek
A Consejo Reguladort 1926-ban alapították. A fejlődést megállította a polgárháború és a II. világháború, a borvidék a befektetéseknek és az úthálózat kiépítésének köszönhetően csak az 1970-évek közepén lendült fel újra.
A 2000-es években eldöntötték, hogy a felvásárló/nagykereskedők házasításaival szemben a birtokborokat, sőt a dűlős vagy egy-egy adott szőlőskerthez köthető borokat részesítik előnyben.
Birtokszerkezet, szőlőfajták, borok
A szőlők többsége átlag 1 ha-os kisbirtok; a termelők közül sokan nagykereskedőknek vagy szövetkezeti pincészeteknek adják el a szőlőt. A legtöbb falunak van saját szövetkezete. Az ültetvényeken gyakori a bakművelés; a kordonos művelést csak kísérleti célokból engedélyezik. A hivatalos terméskorlátozás (DO) 63 hl/ha a fehérborszőlőkre, 45 hl/ha a vörösökre.
A hordókat és palackokat a magyar gyakorlattal ellentétben és általános spanyol szokás szerint többnyire nem pincékben, hanem erre épített, ún. bodegákban érlelik. A legnagyobb bodegák közül sok áll Logroñóban vagy a borvidék nyugati szélén fekvő Haróban, a borkereskedelem hagyományos központjában.
A termelés háromnegyede vörösbor, 15% rozé, 10% fehérbor. A drágább vörösbor házasításokhoz használt nemzetközi fajták: tempranillo (többség, a birtokok 61 %-án)), graciano, mazuelo.
A cabernet sauvignon nem általánosan engedélyezett. Csak azok termeszthetik-házasíthatják, akik már a 20. század előtt bizonyíthatóan alkalmazták itt Riojában — ilyen például a Marqués de Riscal szőlészet.
Az olcsóbb, vino joven és rosado borok fő alapanyaga a garnacha (a birtokok 18 %-án).
A fehérborokhoz használt fajták: viura, malvázia (a garnacha blanca is engedélyezett)
2007 óta a fehérborokhoz használható még: chardonnay, sauvignon blanc és verdejo
Ezeken kívül valamennyi típusú borhoz megengedett egyes speciális, helyi jellegű fajták házasítása.
A vörösborok stílusválasztéka mára igencsak kiszélesedett: A hagyományos Reserva és Gran Reserva vörösborokat gyors erjesztés után nagyon hosszú ideig érlelik tölgyfahordóban (amerikai fehér tölgy — Quercus alba), aminek eredményeként egy részlegesen ellenőrzött mértékben oxidálódnak, és a kifejődő pikáns húsos és karamelles aromák elfedik az eredeti, édes, lágy eperillatot és -ízt. Ezek a borok gyakran viszonylag halvány téglaszínűek. A modernebb borokban megpróbálják megőrizni a gyümölcsös jelleget. Ehhez a szőlőt tovább áztatják és a bort hamarabb palackozzák. Az ilyen bor általában sötétebb; bennük a tempranillo eperkonzervre és szilvára emlékeztető jegyei jobban felismerhetők.
A fehérborokat: hagyományosan tovább érlelték amerikai tölgyfahordóban, amitől mélyarany színt és ízletes, diós ízeket kaptak. Ez a szándékosan oxidált stílus a boroknak egyedülálló, meglehetősen sajátos ízt ad. A modern fehérborokat gyakran alacsony hőmérsékleten erjesztik rozsdamentes acéltartályban, és a gyümölcsös jelleg megtartása érdekében még fiatalon palackozzák. Igen érdekes, hogy a modernebb bodegák közül néhány szintén érlel fehérbort tölgyfahordóban is, de nem hagyományos amerikai hordót használnak, hanem új franciát.
Navarra régebben rozéborairól volt híres. Ezeket garnacha szőlőből erjesztették, gyakran 15%-nál több volt bennük az alkohol és korán oxidálódtak. Ahogy a borfogyasztók ízlése változott, a minőségi vörösborok készítésére tértek át. A rozéborok is könnyebbek, frissebbek lettek.
A Riojában termelt borok legfontosabb piaca Anglia, majd Németország és az USA.
A vörös rioja borok házasításához 2009-ig engedélyezett négy fajta: tempranillo (többség), garnacha, graciano, mazuelo.
A 2009-ben engedélyezett fajták: maturana tinta, maturana parda, monastrell.
A fehér rioja borok házasításához használt hagyományos fajták: viura (többség), malvázia, garnacha blanca.
A sort 2009-ben bővítették három ősi, már az eltűnés határán álló szőlővel: maturana blanca, tempranillo blanco, turruntés (nem azonos a torrontésszel)
és három nemzetközi fajtával: sauvignon blanc, chardonnay, verdejo.
A bornak legalább 51 %-ban továbbra is viurából kell állnia.Tőth Adrienn: Rioja
Szőlészetek
A két leghíresebb gazdaság a Marqués de Riscal és a Marqués de Murrieta. Előbbit 1860-ban alapították Elciegóban, utóbbit 1872-ben, Logroñótól keletre. Ugyancsak 19. századi birtok a La Bodega XdT. Az újabbak közül jelentős az 1960-ban alapított Bodegas Sonsierra.
További gazdaságok:Spanyolbor.lap.hu Bodegas Ajuarte, Bodegas Berberana, Bodegas Bilbaínas, Bodega Campillo,Bodega Campillo Bodegas Carlos Serres,Carlos Serres Bodegas Casa-Juan,Bodegas Casa-Juan Bodegas Dinastia Vivanco,Bodegas Dinastia Vivanco Bodegas Don Jacobo,Bodegas Don Jacobo Bodegas Faustino,Bodegas Faustino Bodegas Fernández de Piérola,Bodegas Fernández de Piérola Bodegas Franco-Españolas,Bodegas Franco-Españolas Bodegas J.E.R.,Bodegas J.E.R. Bodegas La Emperatriz,Finca La Emperatriz Bodegas Marqués del Puerto, Bodegas Martínez Lacuesta, Bodegas Miguel Merino,Bodegas Miguel Merino Bodegas Muga,Bodegas Muga Bodegas y Viñedos Fernandez de Manzanos, Comercializadora La Rioja Alta, S.A.,La Rioja Alta, S.A. David Moreno Peña,David Moreno El Coto de Rioja, Luberri Monje Amestoy,Monje Amestoy
Jegyzetek
Források
Dula Bence, Mészáros Gabriella, Rohály Gábor, 2012ː A világ híres borvidékei. Borkultúra Központ, Eger, pp. 77–84. Borpiac: La Rioja, a csúcsborvidék Kielmayer Kristian: Rioja, a fa csókja, Tempranilló és Co.
További információk
Marqués de Riscal, az építészeti csoda Marqués de Murrieta, egy borászat kastélya La Bodega XdT - Merlot és Tempranillo Bodegas Sonsierra - 570 hektáron Rioja Altában A Bodegas Faustino borai az Italclub kínálatában
Kategória:Spanyol bor Kategória:Spanyol borvidékek