Alessandro Giuseppe Antonio Pertini, ismertebb nevén Sandro Pertini (San Giovanni di Stella, 1896. szeptember 25. – Róma, 1990. február 24.) olasz politikus, újságíró és partizán.
Olaszország 7. köztársasági elnöke 1978 és 1985 között, emellett az egyetlen szocialista politikus, aki ezt a tisztséget betöltötte.
Élete A két világháborúban való szerepe és partizáni időszaka Harcolt az első világháború idején az isonzói csatákban, 1917-ben megkapta a Katonai vitézségi aranyérmet, a helytállásáért. A háború után az Olasz Szocialista Párt tagja lett, ahol kiemelkedett ellenzéki politikusként a fasizmus ellenes harcával, ez a fajta politikai elkötelezettsége még Benito Mussolini uralma alatt is megmaradt. 1925-ben 8 hónapos börtönbüntetésre ítélték, emiatt száműzetésbe vonult Franciaországba, ahol folytatta antifasiszta politikai tevékenységét. Később, 1929-ben visszatért Olaszországba, álnéven, de letartóztatták és a fasizmus idején működő Államvédelmi Bíróság előbb börtönbüntetésre, később internálásra ítélte.
1943-ban, a fasizmus bukása után szabad lett. Részt vett a Porta San Paoló-i csatában, ahol több harcoló partizánegység sikeresen megakadályozta, hogy Róma náci megszállás alá kerüljön. Pietro Nennivel megalakította a PSIUP (Egyesült Munkásság Olasz Szocialista Pártja) pártot. Ebben az évben elfogta őt az SS és halálra ítélte, de sikerült kiszabadulnia a római Regina Coeli börtönből, a Matteotti-brigád egyik partizánjának segítségével. Így lett az Olasz Ellenállási Mozgalom egyik oszlopos tagja és a Nemzeti Felszabadítási Bizottság katonai testületének partizánja Róma, Toszkána, Valle d'Aosta és Lombardia területein. Több partizánakcióban való sikeres harca nyomán, megkapta a katonai aranyérmét.
1945 áprilisában részt vett a milánói lázadásban, megszavazta azt a rendeletet, amellyel Mussolinit halálbüntetésre ítélték.
Tagja volt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek, a Képviselőház tagja volt 1953 és 1976 között. Az Olasz Szocialista Párt frakcióvezetője 1948–1953 között. 1968 és 1976 között a Képviselőház elnöke volt. 1978. július 8-án közvetlen voksolással megválasztották Olaszország 7. köztársasági elnökének.
Köztársasági elnökként Karizmatikus megjelenésével, nagy népszerűségre tett szert az olaszok körében. Egyesek úgy emlékeznek rá, mint „az olaszok legkedveltebb köztársasági elnökére”.http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2005/10/19/savona-roma-nel-nome-di-pertini.html
Államfőként hat miniszterelnököt iktatott be: Giulio Andreotti (akinek 1978-as lemondását elutasította), Francesco Cossiga (1979–1980), Arnaldo Forlani (1980–1981), Giovanni Spadolini (1981–1982), Amintore Fanfani (1982–1983) és Bettino Craxi (1983–1987) miniszterelnököket.
Öt örökös szenátort nevezett ki és három alkotmánybírót hivatali ideje során. Ő nevezte ki 1983-ban Bettino Craxit, mint 1945 utáni első szocialista miniszterelnököt.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Olaszországi politikusok Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:Olaszország elnökei Kategória:Partizánok Kategória:Fogvatartottak a második világháború időszakában