A Hajnóczy-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék harmadik leghosszabb, Magyarország 13. leghosszabb, a Déli-Bükk leghosszabb barlangja. A Bükk-vidék egyik legidősebb, faunával igazolt korú barlangja. Az ország ötödik legmagasabb barlangja. Az egyik legsokoldalúbban kutatott és feldolgozott hazai barlang.
Leírás
A bükk-vidéki Déli-Bükkben, az Odorvár közelében, egy fokozottan védett természetvédelmi területen van a szűk, egy méter magas és fél méter széles bejárata, amelyet sok turistatérkép feltüntet. Az Odor-vár csúcsától 140 méternyire, délnyugati irányban, a hegy déli, meredek oldalán, sziklafalak aljában, egy erdőben található a barlangbejárat. A bejárat előtt egy vízszintesebb, kis méretű terület van. A bejárat Cserépfalun nyílik, de a barlang járatai átnyúlnak Bükkzsércre. A Hajnóczy-barlang közelében van az Odorvári-barlang. A bejárat után helyezték el a barlang további részeit lezáró vasajtót.
Triász ladin-karni tűzköves és tűzkőmentes, szürke mészkőben keletkezett tektonikus törésvonalak mentén. Az elágazó barlang járatai több szintben helyezkednek el. A barlangban, a kialakulás szempontjából, két részt lehet megkülönböztetni. Egy réteglap menti oldódással, majd később korróziós folyamatok hatására keletkezett, leginkább tekervényes, keskeny és sok szűk részt tartalmazó barlangrészre és egy főleg eróziós kialakulású, a barlang legnagyobb méretű termeit magában foglaló barlangrészre. A törmelékhalmok és az omladékok a nagy termek közötti átjárhatóságot nehezítik. A Latinka Sándor-kürtőben a kipreparálódott tűzkőgumók jól megfigyelhetők. A barlangban sok a kalcitkristály és a különböző kifejlődésű cseppkő, például barlangi gyöngy, valamint változatos formájú és méretű heliktit, különböző színű függőcseppkő, állócseppkő, cseppkődrapéria és nagy méretű cseppkőlefolyás. A cseppkövekben leggazdagabb rész a Galéria. A Galériában a 180–310 centiméter magas és 6–15 centiméter átmérőjű cseppkövek különlegessége, hogy a függőleges hosszmetszeteik egy szabálytalan, cikk-cakkos sávot alkotnak és nem téglalap alakúak.
A barlang legmélyebb pontja a Stromfi nevű részben, legmagasabb pontja a Szabó András-teremben van. Legszűkebb átjárója a Satu. A Nagy-terem 48 méter hosszú, 14 méter széles és 6–10 méter magas, az Óriás-terem 62 méter hosszú, 16 méter széles és 14 méter magas, a Tsitsogó 87 méter hosszú, 26 méter széles és 3,8 méter magas. A kannelúrás, egyes helyeken breccsásodott, meredek falú Grand-kanyon 42 méter hosszú, 1,5–7,5 méter széles és néhány helyen 13–15 méter magas. A Kürtőskalács kanyargós járatában eróziós üstök vannak. A barlang alsó szintjén néha, lecsorgó víz jelenik meg. Az Alsó-füstös-terem és a Felső-füstös-terem falán található sötét bevonat anyaga, az Egri Tanárképző Főiskola Kémia Tanszékének elemzése szerint kalcium-szulfát-vaskarbonát. A Rekettyésben, egy körülbelül 1,8–2,3 méter magas szintben a legmagasabb, 1,2–1,8 térfogatszázalék a szén-dioxid koncentráció. Ez azért érdekes, mert nem a terem alján a legnagyobb a szén-dioxid térfogatszázaléka.
A barlangban előforduló denevérek közül a nagy patkósdenevér, a kereknyergű patkósdenevér, a tavi denevér, a csonkafülű denevér és a nagyfülű denevér fokozottan védett denevérfajok. Csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és kutatócsoporttal tekinthető meg. A bejárásához technikai eszközöket kell alkalmazni. A megtekintését a járatokban elhelyezett létrák teszik könnyebbé.
Hír János 1974-ben Ursus deningeri, amely a barlangi medve őse volt, maradványokat talált a barlangban. Ezután a Kordos László vezette őslénytani vizsgálat során, sok ősgerinces maradvány került elő belőle. Az őslénytani kutatáskor Mimomys savini, amely egy fontos, korjelző pocokfaj, Allocricetus éhiki, amely egy kihalt, kistermetű hörcsög és Glis sackdillingensis, más néven ősnagypele leleteket is találtak. A Mimomys pusillus pocokfajt először itt találták meg a Bükk-vidéken. A Bükk-vidéken eddig csak három helyen bukkantak ilyen idős, 700 000 éves korú barlangi kitöltésre.
Magyarországon ez volt az első barlang, amelyben radonkutatás folyt. A Bükk-vidék harmadik leghosszabb barlangja az István-lápai-barlang és a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer után. Hazánk ötödik legmagasabb barlangja a Szent István-barlang, az Ariadne-barlangrendszer, a Rákóczi 4. sz. barlang és a Vass Imre-barlang mögött. A Vass Imre-barlang 10 centiméterrel magasabb a Hajnóczy-barlangnál.
A barlang Hajnóczy Józsefről lett elnevezve, aki a barlangot feltáró és kutató Hajnóczy József Barlangkutató Csoport névadója is volt. A csoport a nevét közvetlenül a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnáziumról kapta. A barlangban található Böhm-kürtő nevű részt Böhm Vilmos nevéről nevezték el, a Latinka Sándor-kürtőt Latinka Sándor nevéről, a Somogyi-terem nevű rész a barlang bejáratánál, a barlangból kiérkezéskor elhunyt Somogyi György nevéről, akinek a tiszteletére egy emléktáblát helyeztek el a Nagy-teremben, a Stromfi nevű rész Stromfeld Aurél nevéről, a Szabó András-terem Szabó András nevéről, aki a Hajnóczy József Gimnázium magyar-angol szakos tanára volt és abban az évben hunyt el, amikor ezt a termet felfedezték.
bélyegkép|262px|balra|Hajnóczy-barlang, a Mogyorókrémes-szűkület után tágasabb a járat
A Tsitsogó az alját borító ragadós agyagról, az Alsó-füstös-terem és a Felső-füstös-terem a falakon látható fekete bevonatról, az Orgona nevű terem a megkocogtatva szép hangokat adó cseppkődrapériájáról, a Hufi-akna Hufnágel Pisti nevéről, aki a Mézga család egyik szereplője volt, a Balás Anna cintórium Balás Anna nevéről lett elnevezve. Balás Anna 26 éves korában hunyt el és a Hajnóczy József Barlangkutató Csoport tagja volt. Az Ariadne-kürtőt az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület fedezte fel és nevezte el. A Jubileumi-ág a barlang feltárásának 10. évfordulója alkalmából kapta a nevét.
Előfordul a barlang az irodalmában Hajnóczy Cave (Kordos 1977), Hajnóczy József-barlang (Varga Lajos 1978), Odor-vári-barlang (Hevesi 1977), ezen a néven az Odorvári-barlangról is írtak, odor-vári Hajnóczy-barlang (Kordos 1984), Odor-vári Hajnóczy-barlang (Bertalan 1976) és Odorvári Hajnóczy-barlang (Varga 1979) neveken is.
Kutatástörténet
1971-ben a barlang felfedezése akkor történt, amikor a közeli Odorvári-barlangban dolgozó Hajnóczy József Barlangkutató Csoport néhány napig vezető nélkül maradt és a diákok emiatt nem folytathatták a barlang feltárását. Ekkor a tanulók szétnéztek a környéken és egy rókalyukszerű üreget találtak. Másfél napig tágították a szűk járatot és munkájuk eredményeként a legvékonyabb tanuló, Ádám András befért a lyukon 1971. július 25-én. További járatbővítés után, ugyanazon a napon Gál István, Hegedűs Gyula és Pödör László is átjutott a bejárati szűkületen. November 6-án és 7-én Varga Csaba is csatlakozott a társasághoz és öten jutottak be a barlang folytatásába. 1972-ben vált ismertté a Nagy-terem és kezdték el felmérni a csoport tagjai járatait. Az addigi felmérés alapján készült vázlatos alaprajzi térkép a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1972. évi 6. számában jelent meg.
1974-ben járható lett a Galériához vezető út, feltárult az Óriás-terem és sikerült lejutni a Komszomol nagy szakadékának aljára, valamint Baráth és Kondor felmérték a barlang 1974-ben felfedezett részeit és azokról a részekről egy alaprajzi barlangtérképet szerkesztettek. A Galéria létezését a Leyla nevű járat végén található nyílásnál észlelhető erős huzat miatt feltételezték. Ebben az évben Hír János beszorult egy szűkületbe, valamint a Felső-Galériában Ursus deningeri maradványokat talált. 1975-ben lettek feltárva a Komszomolon túli részek.
bélyegkép|262px|Hajnóczy-barlang, a Mogyorókrémes-szűkületben lévő ragadós agyag
Az 1975. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1975-ben a Hajnóczy-barlang kitöltéséből csontanyag lett gyűjtve, amelyet Varga Csaba átadott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Őslénytani Szakbizottságának. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, cserépfalui Hajnóczi-barlang. Ebben az évben készült a barlangról egy láthatóan hiányos alaprajzi térkép 1972 és 1976 közötti felmérések alapján.
Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy az Odorvár és egyben a Bükk egyik legnagyobb barlangját, a Hajnóczy-barlangot a Hajnóczy József gimnázium tanulói tárják fel 1972 óta, akik nagy súlyt helyeztek kezdettől fogva az őslénytani leletekre. 1973-ban segítségükkel Kordos László a Lapos-terem felszínének laza kitöltéséből vett üledékmintát, amelynek faunájáról nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy az riss-würm, vagy óholocén korú. 1975-ben a barlang újonnan feltárt részeiből 5 helyről 99 kg üledékmintát küldtek a Földtani Intézetbe. Ezek közül tulajdonképpen csak a Galéria kitöltésében volt fauna. 1976-ban erről a helyről, ahol egy medve egybefüggő mancsa is látszott, kb. 100 kg mintát vettek. Iszapoláskor, majd az 1977. évi válogatáskor derült ki, hogy a maradványok között Mimomys savini (pocokfaj) is van, amely a középső-pleisztocén korai szakaszának jellemzője. Hasonló korú gerinces lelőhely eddig a Bükkben lévő Tar-kőről (alsó rétegek) és Kövesváradról volt ismert. Ezért a lelőhely, és a Hajnóczy-barlang rendszeres őslénytani vizsgálatára később nagy súlyt kell fektetni.
Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Bükk hegységben lévő Hajnóczy barlangból (Varga Csaba). Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy az Odor-vári Hajnóczy-barlang a Bükk hegységben, Cserépfalun helyezkedik el. Az Odor-vár D-i oldalában van a ráccsal lezárt, szűk bejárata. A barlang 310, 320 m hosszú. Több szintes, nagyméretű barlangrendszer. Hasznosítás: turisztika, feltárás. A tiszaföldvári Hajnóczy gimnázium kezeli. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 publikáció alapján lett írva.
bélyegkép|262px|balra|Hajnóczy-barlang, a Kút nevű akna alja
Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Cserépfalun található barlang Hajnóczy-barlang néven. 1977-ben a barlangból levegő-, hordalék-, csepegő víz- és kőzetminták lettek gyűjtve. A kőzetmintákat a Magyar Állami Földtani Intézetben, a vízmintákat a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Hivatal szolnoki laboratóriumában vizsgálták. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint a hegy, amelyen a barlang nyílik és a hegyen található vár a barlangról lett elnevezve. A könyvben 650 m hosszúságig és 107 m mélységig felmért barlangnak van leírva.
Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Jánossy Dénes által írt jelentésben szó van arról, hogy 1977-ben a Hajnóczy-barlang (Bükkzsérc) több pontjáról megint sok mintavétel történt. A Galéria végéből Mimomys savini-t tartalmazó középső pleisztocén leletek kerültek elő. A jelentésben meg van említve, hogy szórvány őslénytani leletet gyűjtött 1977-ben Varga Csaba a Hajnóczy-barlangból (Bükk hegység). Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 584 m hosszú, 99 m mély Hajnóczy Cave 1975. december 31-én Magyarország 24. leghosszabb és 16. legmélyebb barlangja. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 117 m mély és kb. 1234 m hosszú Hajnóczy-barlang az ország 10. legmélyebb és 10. leghosszabb barlangja.